Visszatérő álmom a valóság

2 germanista

2008-02-29T09:25:00.000+01:00

diplomákkal
helyfoglalás a Gólyavárban

a kézfogás

Eljött ez a pillanat is és most is egymás mellett ültünk, mint 2006 április óta németes ügyekben mindig, amikor is felszálltunk arra a vonatra a Keletiben azzal a sok cuccal és elindultunk Erlangenbe. Együtt csináltuk végig kint a legtöbb órát, együtt tartottunk a német hallgatóságnak kiselőadást, együtt vizsgáztunk, együtt ismertettük el itthon - sokszor küzdelmek árán, együtt stresszeltük végig a szakdogaírást, együtt tanítottunk, együtt államvizsgáztunk és ittunk utána a sikerekre, hol egy presszóban, hol a Bartókon egy buli keretében. Ezért örülök, hogy csak eljöttél és együtt is vettük át!

Síelős hétvége Ausztriában - 2008. február 8-10.

2008-02-14T09:37:00.000+01:00

a hegy tetején még magabiztosan
hogyan tovább lefelé?
csak túléltem

sármos férfi síruhában

egy újabb kihívás tetején

variációk tájra 1.

az ott, aki próbálkozik, én vagyok

variációk tájra 2.

variációk tájra 3.

variációk tájra 4.

Szilveszter 2007/2008 Zsófiéknál a Bartókon

2008-02-13T14:32:00.000+01:00

hangulat
meg ez is
biztos vagyok benne, hogy Bence itt éppen majonézes krumplit kért :):):)

Divya and Att

konyhai életkép

női szakasz

sztárfotó

Első karácsonyunk az új lakásban

2008-02-13T14:21:00.000+01:00

a fa
egy meghitt pillanat
együtt
bontjuk az ajándékot

A közös készülődés, hogy együtt választottuk ki és díszítettük fel, a meglepetés öröme, az, hogy kettesben is, úgy igazán, otthon, NÁLUNK, ezért marad emlékezetes ez az első igazán közös karácsonyunk.

Lakásavatónk - 2007 október 27.

2008-02-13T14:06:00.000+01:00

eszem-iszom
koccint és örül
újra együtt, ritka pillanatok egyike, tehát megint öröm

hatottak a felesek, ezért is az öröm

M&Ms :)

Robi and Dite

Norocsék itt is aludtak

Dia és Bencus úgy, mint mindig...

Szóval lakást avattunk az Erasmusosokkal és azért csak erről közlök képeket, mert a többi akalommal nem készültek. Volt eszem-iszom, és ha jött egy új vendég azzal újabb feles az új lakás örömére. Azóta már mocsárpartynak is helyt adott kis fészkünk, amit belaktunk, szeretjük és csinosítjuk azért még mindig. Hogy valóban olyan legyen, ahova jó érzés hazajönni.

Egy hosszú nyárról röviden

2007-09-24T13:41:00.000+02:00

Nos, igen, a nyár hosszú volt, hisz majdnem végig próbaidős voltam az EDS-nél. Így csak hosszú hétvégék fértek bele. Att úgyis három hétig Amerikában tréningezett, mire hazajött, meg már szinte indultunk is nyaralni. Először hosszabb időre csak kettesben...

De, mindezekelőtt, június 26-án Attom diplomás ember lett, én meg nagyon büszke voltam rá. Aztán augusztusban még Juan is repülőre szállt, hogy megismerje a Balatont, ahol a többi elsőféléves Erasmusosokkal gyűltünk össze már-már hagyományt követve Zsófiéknál, Akarattyán. Jajj, idilli volt az a három nap újra együtt! Ahogy pedig letelt a próbaidőm és kivehettem a jól megérdemelt szabit, nekivágtunk északnak és 9 meseszép napot töltöttünk Stockholm és Oslo felfedezésével.

Beszéljenek helyettem a képek!

Att diplomaosztója - 2007. június 26.

2007-09-24T13:33:00.000+02:00

a diplomaosztót megelőző bálon
már diplomásként
én meg nagyon büszkén

Balaton - 2007. augusztus 3-5.

2007-09-24T13:20:00.000+02:00

Zsófi és a bogrács
defekt után, mégis szerencsésen - Bencéék
nagy lány - kis bicikli...
Juan is eljött

na igen, és én mégsem vagyok féltékeny...

...mert aztán

Nórám és Márk

Juannal

where no teambuilding is needed

kávéosztás után

Zsófiék kertjében

Stockholm - 2007. augusztus 18-22.

2007-09-24T13:11:00.000+02:00

stockholmi sikátor
látkép hajóról
skanzen

a városháza előtt

az óvárosi főtéren

Oslo - 2007. augusztus 22-26.

2007-09-24T13:02:00.000+02:00

kikötő
naplemente
mi

egy troll és én

Oslo szoborparkjában

Nyáresti vacsora a teraszon

2007-06-08T22:22:00.000+02:00

Történt ugyanis, hogy Norocsunk Pesten járt, így Zsófival és Attal együtt négyesben elköltöttünk egy amolyan "cézársalis" vacsorát a teraszon, miközben - nem tudok erre jobb frázist - ott folytattuk, ahol legutóbb abbahagytuk: pletyi, "kivelmivan", és a régi közös sztorik sora. Jó volt, mint mindig, újra együtt lenni. Aztán Norocs nálunk aludt, az is kicsit olyan volt, mint mikor a Langezeiléről átjött az én kis Sieglitzhofi szobámba és ottragadt. És nála még azt se bántam, ha hajnali kettőkor jött és én éppen vizsgára tanultam, vagy Seminararbeitet írtam....

2007-06-08T21:56:00.000+02:00

öhh, na igen, az este első fényképe...

ez már kicsit beállítottabb...

amikor újra találkozunk is olyan, mint régen...

még mindig és még soká...

Erasmusos emlékidézés...

Tavaly ilyenkor...

2007-05-24T21:37:00.000+02:00

"Amikor megszólal az orgona zenéje,
Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen,
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze
Szeretni akarlak és megtartani, mindörökre" (Ady Endre)

Ezt írtuk az Ágiék nászajándékát kísérő képeslapba. Az egyik legmeghatározóbb költő nekem Ady, Radnóti mellett, az idézetet pedig Att találta, titkon örültem is, hogy így beletalált a nekem is legjobban tetszőbe. Múltkor azt írtam, hogy a blog már csak akkor fog bővülni, ha mi Erasmus-osok újra találkozunk, de úgy gondolom ez a kivételes alkalom és az oröm és meghatottság, amit a barátnőm esküvőjén éreztem, kivételt tehet. Ide úgyis mindig személyes dolgokat írtam ki magamból, most is így teszek. Mennyivel szebb apropó beteljesedett boldogságról, vagy egy új kis élet kezdetéről írni, mint arról, hogy két hete dolgozó nő lettem. Ez utóbbi eltörpül a két korábbi mellett. Öt napon belül két csodás, felemelő, mindennél fontosabb dolog történt a környezetemben. Ági barátnőm összekötötte az életét a szerelmével, Móni barátnőm pedig ma hajnalban életet adott a kisfiának Levente Álmosnak. Ági örömében osztozhattam, hiszen engem választott tanújának, (Ági! Nagyon meghatott ez a gesztus, többet jelentett nekem, mint gondolnád!) Móni kisfiát pedig remélem mihamarabb láthatom. Mindkét párnak sok boldogságot kívánok ezúton is!

Mennyire nem gondoltam volna tavaly ilyenkor, hogy egy év múlva itt tratunk majd. Ági férjhez megy, Móni babát szül, Nóra meg annyira tud hiányozni, ha ilyen messze van és készek vagyunk Zsófival, ha végre van időnk, beülni valahová és beszélgetni órákat úgy, ahogyan egy évig azt minden délután tettük az ő erkélyén. Talán ezt a blogot is azért nem tudom befejezni, mert életre szóló kapcsok kötnek oda, a blog születésnek helyszínéhez, Erlangenhez, és az ott megismert emberekhez. Nomeg azt sem gondoltam volna egy éve, hogy épp konyhabútort rendelünk majd, meg bútorfelfedező körutakra járunk, hogy egy multinál fogok dolgozni és nem várok semmit sem jobban az összeköltözésnél... Mert egy éve ilyenkor nem tettünk mást, csak felhőtlenül mulattunk az erlangeni Bergkirchweih-en, ittuk a sört az Entlass Kellerben, énekeltük, hogy Hey Jude..., meg az asztal tetején táncoltunk. És most... Akkor az volt a világon a legjobb, hogy ott lehettem, most meg az a legjobb, ami most történik. Továbbra is....

Kedves idei Erasmusosok! Jó "Bergkirchweih-t" Nektek is!

2007-05-24T21:34:00.000+02:00

Az elmúlt pár hét

2007-04-21T15:52:00.000+02:00

Megint van alkalom írni. Robi és Nóra húsvétkor Budapesten jártak és ez alkalmat adott egy újabb Erasmus-os találkára. (Most konstatáltam csak szomorúan, hogy nem is csináltunk képeket!!!)

A Nagypéntekem egy hosszúra elnyúlt Assessment Centerrel indult. Az eltés állásbörze óta ugyanis egyfolytában állásinterjúkra járok és az egyik cégénél aznap volt az utolsó forduló. Amint vége lett, Robival mentem találkozni. Erlangen után a Batthyány téri aluljáróban találkoztunk... Szegénynek fél óráig az indokaimat soroltam, miért is nem fogom elfogadni az aznap elémtett szerződést. Mondjuk Robi egyetértett, mint mindig: "Ágókám, úgy csináld, ahogy Neked a legjobb!"

Sétáltunk egy nagyot és mutattam Neki két helyet, ahol még nem járt: a Gellért hegy tövében elterülő sziklakápolnát, meg az új Nemzeti Színház parkját, zikkuratostul, mellesleg a Citadellához is felmásztunk. Közben persze jól elbeszélgettünk, mindenről. Őt az érdekelte leginkább, hogy az itthoniakkal mi van, engem meg az, hogy az Erlangenben maradtak hogy vannak, illetve milyen az új csapat. Legnagyobb meglepetésemre, Robi nem kritizálta meg a Nagyi Palacsintázójának főztjét, majd a Menta Teraszon elfogyasztott mokka turmixot sem! :)

A húsvéti hétvégén többek között Dobogókőn voltam a szüleimmel, szép kirándulóhely, ajánlom mindenkinek! Legközelebb bringával kéne arrafele visszamenni. Húsvét hétfőn pedig Robinál gyűltünk össze. Nórával, Bencéékkel és Zolival is találkoztunk. Így egy év elteltével a fiúk újra meglocsoltak bennünket, csak Juan "magyaros" locsolóversmondását hiányoltuk, de nagyon. Kedden Norocsom végre meglátogatott engem és nálunk volt majdnem egész nap. Végre jól kibeszélhettük a dolgainkat!

Egyébként meg a tangyak végefelé járok, a 11. osztályban letanítottam 10 órát, most egy hétig helyettesítettük a külföldön lévő mentortanárunkat a 7. osztályban, ahol a jövő héten folytatom a tanítási gyakorlatomat és ahol vizsgatanítani is fogok. Tökjó élmény az egész és remélem, hogy a pénzkereseti okokból a hetekben történő pályamódosításom nem marad végleges és taníthatok még majd egyszer sokat.

Na, igen az állásinterjúsorozat végére értem és úgy érzem megtaláltam az igazit. A napokban kiderül...

Más nagy öröm is ért! Esküvői tanú leszek, mégpedig barátnőméknél Ágiéknál. Szerintem egyelőre nagyobb izgalomban vagyok, mint Ők. Az öltözéket végre kitaláltam...

Att időközben 23 lett, végre behozott és nem vagyok nála öregebb (októberig legalábbis...). Voltunk mostanában Lillafüreden is kirándulni, meg Húsvétkor egy libegős-gyermekvasutas fél napra is jutott időnk. Végre azt is megtudhattam, milyen egy miskolci egyetemi szakestély. Egyébként egyfolytában rohanunk: munka, tanítás, magántanítás, diplomamunkaírás, vizsgárakészülés, meg ugye készülünk a nyárra... Amikor végre megvalósul az álmunk és...

2007-04-21T15:38:00.000+02:00

tavaszi infós szakestélyen, Miskolcon

Attal Lillafüreden

és egy másik Attilával ugyanott :)

libegőn, nappal szemben

végre egy kicsit erre is jutott idő

úttörő, párdon, gyermekvasutas idill

23. szülinap

én sütöttem!

kilátás Dobogókőről a Dunára

Az élet itthon

2007-03-11T18:16:00.000+01:00

Olyan, mintha el sem mentem volna, könnyen, szinte rögtön beleszoktam az itthoni kerékvágásba. Persze hiányzik Erlangen és a Többiek, de itthon is jó lenni. Ez persze azért is van így, mert Erlangen egy része itt van velem, szinte minden nap van közös óránk Zsófival és amint az alábbi posztok mutatják a Többiekkel is tudjuk tartani a kapcsolatot. Jók a pénteki beülések végre újra Virággal, Annával és Julival. Meg úgy egyáltalán, találkozni mindenkivel az egyetemen. És az is hozzájárul igen erősen a boldogságomhoz, hogy Attom is immár budai lakos és nagyon közel lakik hozzám és valami felfoghatatlan érzés, és élmény, hogy minden nap láthatom! Ez nekünk még új. Például a héten fordult elő először, hogy alkalma nyílott rá egy mozizás után hazakísérni, mert eddig vagy ő volt nálam (Erlangenben, Pesten), vagy én nála (Bécsben, Miskolcon) és nem kísérhetett sehova. Szóval mi most éljük a randizgatós korszakunkat... És készülünk a nyárra, készül a lakás, persze Anyáék nagy segítségével.

Beindult a tangyak, a Toldyban gyakorlótanítok, de egyelőre még a hospitálás stádiumában vagyok. Izgalmas kihívás lesz a 7. és a 11. osztály. Az egyetem mellett pedig még magántanítok is, újakat és régieket is, nem unatkozom. Minden a helyére kerül lassan és most úgy érzem minden olyan irányba halad, úgy alakul, ahogy én szeretném.

Nóra szülinapja - 2007. március 10.

2007-03-11T17:48:00.000+01:00

Ajándékbontás és izgalom.
Végre újra láttuk Diát és Bencét.

Kata.

Norocs a tőlünk kapott új pizsivel.

Márk és Zsófi.

Lennék.

Bogi és Nóra.

A Napoleon hangulatos fala - mi ennek ellenére inkább koktéloztunk és söröztünk.

Nevena is velünk volt.

Nóra is betöltötte a 23-at. És a drága velünk és minden pesti ismerősével együtt szeretett volna ünnepelni, így feljött Pestre. A Napoleonban foglalt asztalt és jó kis társaság gyűlt össze. Még Bence és Dia is ott voltak. Szandra sajnos az ágyat nyomta, nagyon hiányzott. Att pedig apukája születésnapjára utazott haza. Nevena természetesen sms-ezett, de neki fenn is tartottunk egy külön helyet, Juan pedig fel is hívta Nórát! Remélhetőleg tényleg tetszik a Snoopy-s pizsi Norocs! Olyan jó, hogy itt voltál! Remélem minél hamarabb újra látunk!

Vicánál - 2007. február 28.

2007-03-11T17:35:00.000+01:00

Kialakulóban van egy szokás, hogy szerda esténként talizunk Vicával és Zsófival. Voltunk már egyszer koktélozni a Havannás estékre emlékezve, most pedig Vica hívott meg minket, hogy megmutassa a lakását és a (nem vicc!) radírgyűjteményét. Jó alkalmak ezek az esték az Erlangenben megszokott alkoholmennyiség pótlására... Na igen, a két jó barát. És ki akarja kevésbé?! :)
Vica és Zsolti.

Vica híres radírgyűjteménye.

Az egyik fiók közelebbről.

Mi.

Megint.

Kriszti és Zsófi.

Janis Budapesten - 2007. február 22.

2007-03-11T17:10:00.000+01:00

Eldöntöttem, nem fejezem be a blogot. Nem fogok már olyan gyakran írni, de ha történik velünk valami, azt itt mindig meg fogom örökíteni. Ha találkozunk, ha újraegyesülünk, ha együtt csinálunk valamit. Hiszen ez a történet szerencsére nem 2006. április 3-ától 2007. február 11-éig tartott. Nem ért még véget. Az első bizonyíték erre Janis, aki eljött látogatóba Budapestre, első este sörözni mentünk vele. Mondjuk a magyar sörre, talán a Borsodira, csak annyit mondott: "kaltes Wasser". Később Marietta, Marci és Zsófi járkáltak vele a városban. Volt indokom elfoglaltnak nyilvánítani magam: végre hazajött Att Lisszabonból!!! Janis egy korsó Borsodival és néhány pálcika Nógrádi ropogóssal.
Janis és a hölgykoszorú.
Marci és Marietta (sorstársak, ami a távkapcsolatot illeti, de már ők sem sokáig!).

Utolsó este a Steinbachban - 2007. február 10.

2007-03-11T16:32:00.000+01:00

Robi
Nóra
Nevena

Maria

Kis kitérő: a Bergkirchweih-ről, amire remélem visszamegyünk májusban.

Prost!

Zoli

Na jó, rólam is legyen egy kép.

Kriszti, Vica, Márk.

Zsófi és Robi.

Miss World Queen, Zsófia Berg.

Hihi, Nevena és Milo.

Huhh...

Csoportkép.

A búcsú pillanatai leírhatatlanok voltak ott a Steinbach előtt. Másnap pedig hazaindultunk: Vica és Zsófi vonattal, én a szüleimmel kocsival. Én ekkor úgy éreztem nemcsak az ideiektől búcsúzom. Otthagytam akkor Szandrát, Bencét, Juant és Attilát is. Hiszen Erlangent ők is jelentik, a múlt félévi csapat is, mi nyolcan: Nóra, Zsófi, Nevena, Szandra, Bence, Juan, Attila és én. És búcsúztam a kolimtól, a szobámtól, az utcáktól, a biciklimtől, Sebastiántól, Jürgentől, Susannétól, Anastásiától, Wendelintől, Mohammedől, aggszűztől, a konyhától, az erdőtől, az egyetem épületeitől, a Fraunhofertől, Ádámtól, Holmtól, Tennelohétól, Hendriktől, Gabitól, az Alditól, A Hugenotten- és a Schlossplatztól, a Schlossparktól, az AAA-tól, Biancától és Elzbietától, az Alextől, a Ratyitól, a Hoffmanntól, a Rommeltől, a Bertostól, a Havannától, a Steinbachtól, a közös ebédektől, a közös beszélgetésektől, a kávézásoktól, a menzától, azaz Erlangentől és az Erasmus-léttől. Ettől a valami megismételhetetlen csodától, ami megváltoztatott, megtanított, éretté tett, megerősített. De persze mindenekfölött Tőlük, akiket míg élek hálás leszek, hogy megismerhettem, a pillanatoktól, amiket okoztak, okoztunk egymásnak. Az együttléttől, a felhőtlen szabadságtól, a boldogságtól, a lazulástól, a vidámságtól.

Attól a helytől, ahol először megláttalak és nem sejtettem, hogy egy év múlva már Te leszel a legfontosabb.

Búcsú Sieglitzhoftól és a szobámtól

2007-03-11T16:20:00.000+01:00

Egy magyar lány szobájának ajtaja - szokás volt ott a szobaajtón jelezni, ki vagyok, mi vagyok, valami jellegzeteset...

A reggeliző asztalom.

Még valami jellegzetes a szobámból, amivel mindenki cikizett - állítólag ezek a szívek kicsit művészire sikeredtek...

Az én szép kis szobám, szép kilátással, amelyben kb. 10 hónapig éltem. (Az összepakolás előtt örökítettem meg az örökkévalóságnak.)

A kolim.

Utolsó szombati ebédünk Sieglitzhofon - 2007. február 10.

2007-03-11T15:52:00.000+01:00

Várakozás a finom falatokra. A konyhában ki más szorgoskodna, mint Robi?!!!
Elkészült a nagy mű.

A szakács és a grimasz.

Akik hű olvasói a blogomnak, tudják, hogy szokássá vált a hétvégi főzőcske Sieglitzhofon. Ilyenkor együtt mentünk el az Aldiba, kitaláltuk, mit főzzünk, megvásároltuk az alapanyagokat és nekiláttunk az elkészítésnek. A két főszakács mindig Zsófi és Robi voltak. Ezt a hagyományt követtük ezen az utolsó szombaton is. És megint finom lett minden. Bár valahogy az az érzésem, az együttlét, a közös készülődés édesített meg minden egyes faltot, akkor is, ha nem lett a legjobb az étel. Nem elhanyagolható tény, hogy közel egyéves erlangeni tartózkodásom alatt megtanultam főzni... :)

Ekkor már szüleim is ott voltak, előző este érkeztek meg Erlangenbe. Mi délelőtt anyukámmal nekiláttunk a csomagolásnak és a szoba takarításának. Kitakarítva, csillogva-villogva kell átadni, mert különben az ember nem kapja vissza a kauciót, a 140 Eurót. Az én szobám tisztaságával nem is lett volna baj, de a falra igen sok képet felragasztottam, egy a Bluetech-hez hasonló ilyen célra vásárolt ragasztóval, csak ez épp nyomot hagyott a falon, úgyhogy suvickoltuk, kapartuk, festettük fehérre és szerencsére célt értünk. Nóra adta át a szobát Kiki Hausmeisternek, mert ő csak hétköznap dolgozik. A hétvégén kiköltözők így maximum meghatalmazott segítségével adhatják le a szobát. Kiki kifogástalannak tartotta a szobát, s visszautalja a 140 Eurót.

Passau - 2007. február 8.

2007-03-11T14:48:00.000+01:00

A vonatút igen hosszú volt, a hangulaton viszont lehetett segíteni. Zsófival a 90-es évek, azaz tinédzserkorunk magyar slágereit értelmeztük újra sajátos módon: "nyakig ér a hálidéj és táncot jár a parton", vagy "pikk-pakk lekerül a flikk-flakk a szőnyegen a nyikk-nyakk nyesegeted őt", ilyen és ezekhez hasonló klasszikusok kerültek a repertoárunkra.
Első csoportkép Passauban: lépcsőfokonként ereszkedtünk alább és végre én voltam a legmagasabb!
Ez már egy művészi beállítás Zsófitól: mindenki másfelé néz - okosan.
Első játszótér, ami az utunkba került. Szokás ilyenkor bármilyen társasággal megyek átmenni Szezám utcába - itt éppen Vicával libikókázunk.
Hát itt meg épp Ágóka visszament ötévesbe és egy igen bájos Háncsesz-féle fejtartás és mosoly is megfigyelhető...

Felmásztam és kidugtam a fejem - még mindig a játszótéren. Ekkor még azt hittük Passau felfedezésére nem is marad majd idő.

No igen, Nóra, amikor ijesztő.

És jómagam egy a Balaton by night mintára készült képeslapot szorongatva.

Vicával Titanic-osat játszunk. (Nír, fár, verevör jú ár, áj bilív dec dö hart góóóóóóóóóz on....)

És Passau báj nájt, de most tényleg!

És megint csak most más felállásban.

Egy szoborcsoport, ami beindította a fantáziánkat...

Szép tájkép.

Itt mi egy kicsit belerondítunk.

Csináljunk valami vicceset!

Most meg legyen rajta Zsófi is!

Táj Festunggal.

Dö dóm.

Dász Rátháusz.

Ahol a három folyó összeér.

Azaz: az Inn, a Duna és az Ilz. Passaut ezért is nevezik a három folyó városának.

Játszunk - ugyanis újabb játszótérre leltünk.

Jajj, de szép, ugye?

A templom fala, ahol Gizella nyugszik.

A sír.

Vacsora Robinál - 2007. február 6.

2007-03-11T13:13:00.000+01:00

Drága Robi nem is lenne Robi, ha nem hívott volna meg mindenkit egy búcsúvacsorára a haztérése előtt. Akinek nem derült volna ki a korábbi posztokból, annak elmondom, hogy Robi hobbija a főzés, a bal oldalt linkként megtalálható Robi feliratva kattintva mindenki elkalandozhat ínyenc rereptjei között. Február 6-a az én estém volt. S, kértem, stílusosan valami nahancsossal örvendeztessen meg. Ennek látható az eredménye ezen a képen: gyümölcsös, pulykás, rizses finomság. Csípős finomság, mivel Robi csak azután kérdezte meg, szeretem-e a csípőset, miután már "eljárt a keze". De én így is meggyűrkőztem az étellel, igaz szegénykémnek 1 liter 3,5%-os teje bánta, azzal semlegesítettem az erős ízhatást... Végigidegenvezetett a lakásán (kb. 1 óra és a lakás úgy 25 négyzetméter...), majd pedig jót beszélgettünk, együtt főzőcskéztünk és csomó zenét írtunk ki nekem Robi hatalmas felhozatalából. Köszönöm Robi az estét!

Névnap - 2007. február 5.

2007-03-11T12:51:00.000+01:00

Akik gondoltak rám: Zsófi, Robi, Nóra, Nevena, Timi és Vica. És persze köszönöm minden erlangeni és otthoni barátnak és ismerősnek, akik mail-ben, vagy sms-ben köszöntöttek. Nagyon jól esett! A pálmát Dunc vitte, aki dalban mondta el, megcsörrent a telefonom, majd egy ismerős hang kezdett el énekelni. Könnyesre nevettem magam.

Aznap este a Bertosban gyűltünk össze, ami egyébként a hétfő esti Erasmus-Stammtischek gyülekező helye volt. Aznap este jártunk ott utoljára, furcsa volt. És mint Erasmusos törzshely, természetesen aznap este is összefutottunk ismerősökkel, például Sarkaval, egy cseh lánnyal, aki Sieglitzhofon szinttársam volt és arról híresült el, hogy eleinte szendén egyfolytában Mülldienstezett, azaz naponta háromszor futkorászott a szemeteszacskókkal fel és le, több héten át. Komolyan az volt az érzésem, hogy ez a csaj túl merev és túl komolyan veszi ezt a feladatot. Aztán kiderült később, hogy nem is olyan merev. Otthoni Tomas-át, lecserélte egy Thomasra és együtt éltek gyakorlatilag Sarka szobájában egész félévben. S nemcsak a szoba volt hangos tőlük, hanem igen sokszor a zuhanyzó mellett elhaladva is ki lehetett következtetni a hangokból, hogy a fiatalok odavannak egymásért... :) Nos, ezzel a Sarkával és az ő Thomasával futottunk össze a Bertosban aznap este is. Épp látogatóban volt a srácnál, aki rövidesen utánamegy és letelepedik Csehországban. Erasmus-szerelem...

Itt már látható az ajándékba kapott új nyakláncom. Lila, mert az passzol a ruháimhoz... :)

Ez meg a doboz stresszoldó Gummibärchen. Egyszer a Kaufhausban sétálgatva lettünk figyelmesek Zsófival a megannyi "különleges hatású" ajándékédességre és végigröhögtük rajtuk a délutánt. Ja, egyébként még a Bertosba való indulás előtt, amikor Nóra szóban is felköszöntött, Zsófi megkérdezte: "Miért? Ma van a névnapod?" Ja, mondom, jó, persze, hogy nem is gondolt rám. Aztán persze kiderült, hogy az ajándékok hátterében is az ő keze volt...

Mesterhármas: Zsófi, Robi, Nóra.

Abschiedsparty a Henkestrassén - 2007. február 2.

2007-03-10T17:57:00.000+01:00

No, igen, Zolin és Sanyin már igencsak látszik az alkoholos befolyásoltság, ami az egész partyn jellemző volt mindenkire (tisztelet a kivételnek, ugye Robi?!). Zolinál a további mellékhatások a következőek voltak: ugyanilyen mosollyal az arcán a plafonba kapaszkodva topogott egy helyben, kivéve, amikor az italos pultig merészkedett egy újabb pohár borért... Sanyi, no igen, Sanyink minden nőt ledöntött a szó szoros értelmében, olyan mozdulatokkal táncolt, mint még soha. Fülledt erotikát kevert harcias fellépéssel, így kerültünk mind a földre...

Kovi és Maria, mint mindig, most is megtalálták egymást egy világmegváltó beszélgetés erejéig. Az italospult mögött voltak egész este, de kiszolgálásra még véletlenül sem vetemedtek. Így a két házi gazda közül, Zsófi állta inkább a sarat és mindig mindenkinek megtöltötte a poharát!

Das ist Erasmus, fogalmazná meg Nevena és így is van: egy lenygel, egy bolgár és két magyar, amikor jól érzik magukat (Maria, Nevena, Kriszti és Balázs).

Nevena és Zsófi, a fő szervező a Henke-koli pincéjében. Szorgos készülődés előzte meg az estét. Külön playlist-et állított össze Vica és Zsófi erre az alkalomra, valamint annyi italt vásároltak, hogy a következő héten biztos gyülekező pont volt a pince, ahol bőven maradt még kortyolgatni való bor az esti kimozdulások előttre...

Bertl-ünk erről az alkalomról sem hiányozhatott! Hámá'!

Norocs, Vica és Márk partiznak

Robi, én, Nóra, Nevena, Vica

csoportkép, de nem teljes : Nevena, Vica, Robi, én, Nóra, Balázs, Zsófi

szeretjük egymást, Bertl meg persze, hogy fontosnak érzi magát a háttérben...

Akik egész este józanul figyelték a körülöttük zajló különleges eseményeket és a mosókonyhában, a sötétben, a mosógépek tetején életük legjobb beszélgetését folytatták le.

Érdekes és emlékezetes buli marad! Köszönet Zsófinak és Vicának a szervezésért, Robinak pedig a nahancstohtáért és a finom aprósütikért. Zoli nevében külön köszönet a kolbászchipsért!

Végre!

2007-03-06T00:21:00.000+01:00

Hála Attomnak, aki telepített nekem új explorert, amivel végre be tudok lépni az ökáuntomra, így a hétvégén leülök és lekerekítem a második félév végét, megírom a befejezést!

Időrendi kavarc

2007-02-05T13:22:00.000+01:00

Valamit kifelejtettem: a hétvégét. Mármint a vasárnapi ebéd előtti részét. Pénteken Zsófi és Vica búcsúbulit rendeztek a Henkestrassén. Most először elgondolkodom még rajta, hogy közöljek-e itt a blogon képeket e jeles eseményről. Én ugyanis mindennemű alkoholos befolyásoltság nélkül (=ittam, de nem ártott) követtem figyelemmel az eseményeket. Érdekes volt külső szemmel, maradjunk ennyiben...

Aztán hétvégén szinte csak pihentük ki az előző hetet és a péntek estét. De Robi drágának hála, szombaton ettünk finomat: Bratwurstot, főtt krumplival és savanyú káposztával. Finom volt, mint mindig minden, ami a kezei közül kerül ki. Holnap estére búcsúzkodós vacsorára vagyok hozzá hivatalos. Kérdezte mit főzzön? Nos, aki ismer minket, tudja miért volt a válaszom egyértelmű: valami NARANCSOSAT!

Csajos este és spontaneitás

2007-02-05T10:49:00.000+01:00

Utolsó vasárnapi ebédünk közben támadt az ötlet Zsófival, hogy bepótoljuk egyik fontos elmaradásunkat. Nem jártunk még az erlangeni Markgrafentheaterben! Eképp pedig nem lehet távozni a városból! Gyors keresgélés a neten és fél ötkor megszületik az elhatározás, hogy a 6 órás előadáson már bent ülünk. Zsófi el biciklivel, én öltözködöm, jegy van, csodás, Vica is jön, Nóra igazoltan távol - házi dogát ír - (nekem is azt kellene). A darabot önkényesen adta a sors, ez volt a hétre az utolsó, amelyik nem a stúdiószínpadon ment, hanem a szép nagy színházteremben. Címe: Königlich Bayerisches Amtsgericht. Sok jót nem ígér. Modern sitcom a bajor igazságszolgáltatásról, bajor dialektusban. Az egyetemen mi Hochdeutschot hallgattunk kérem! Mindegy, egy idő után már kezdtük érteni, miről is van szó. De mivel a színházterem látványa nagyobb élvezetet nyújtott, mint a darab és azt másfél óra alatt feltérképeztük, nomeg a jegy is olcsó volt a kakasülőre, félidőben a távozás mellett döntöttünk. A koktélozás, lévén, hogy happy hour van ilyentájt a Havannában, egyértelmű megoldásnak tűnt. Csaptunk tehát egy igazi csajozós estét. Igen, a beszélgetésünk tárgyai 99,9%-ban a pasik voltak az isteni nedűk mellett. Hogy megérte-e? Most sem váltottuk meg a világot! :)

I love Budapest no. 33. - avagy honvágy ellen

2007-02-01T21:51:00.000+01:00

a Keleti

1, 2, 2, 2, 2, ?

2007-02-01T21:23:00.000+01:00

Na, igen, a nehezén túl tehát és kielégítő eredményekkel. 1-es lett a Georg Büchner vizsgám, 2-es lett a Shoah Literatur (20 oldalas!) házi dolgozatom, 2-es lett a Methoden und Theorien der Literaturwissenschaft vizsgám, 2-es lett a Schriftlinguistik házi dolgozatom és 2-es lett a Die Englische Satire vizsgám. És sajnos a hétvégémet a német vonatkozói mellékmondattal kell még töltenem kettesben, meg az ő didaktikájával, azaz, hogyan tanítanám a magyar gimnazistáknak, merthogy erről még egy 20 oldalas értekezéssel adós vagyok az erlangeni egyetemnek. Aztán vége, meglesz mind a 6 Scheinem. Annyira jó belegondolni, hogy az összes szakelőadást és szemináriumot itt végeztem el nyelvészetből és irodalomtudományból és minden megszerzett Schein eggyel kevesebb ELTÉ-s szemináriumot és előadást jelent! A vizsgák közül egyet emelnék ki, mégpedig a mait. Én életemben nem voltam még agyilag annyira összezavarodva, mint most. Történt ugyanis, hogy elolvastam a 16-18. századi szatirikus műveket kellemes régi angol nyelvezetben, majd számot adtam a tudásomról németül, mert itt az angol előadások és szemináriumok is németül vannak megtartva (éljen az ELTE, ahol angolul megy minden az angol szakon, ami tényleg egyedülálló állítólag Európában a nyelvszakok között, mert máshol csak a nyelvórák hivatottak a nyelv elsajátítására az irodalom és a nyelvészet valószínűleg túl nagy falat lenne más európai egyetemistáknak idegennyelven). Nem mondom, akadtak problémáim, például, amikor a Gulliver utazásaiból a flying island-et fliegender Island-nak fordítottam hirtelenjében, míg le nem esett, hogy nem ilyen egyszerű, németül a sziget die Insel. Most ez lehet, hogy egyszerűen hangzik, de nem volt könnyű.

Holnap megyek utoljára dolgozni életem első igazi munkahelyére. És sajnálom a Fraunhofert is itthagyni, mint sokminden mást és sokminenki mást is. A legjobban persze Te fogsz hiányozni Adam Monostori! A röhögéseink, az egymásnak beszólásaink, a rajzaid, a haragszom-rád-időszakaink... Amikor kibeszélhettünk mindenkit, mert úgysem értették, hogy róluk beszélünk. Megszoktam, hogy ott vagy a szomszéd irodában. Köszönöm, hogy mindig segítettél, pláne az elején és mindig adtál munkát, ha nem volt, ha mást nem, hát a viráglocsolást. Hiányozni fogsz! Holm, a főnököm kedden megint rákérdezett nem maradnék-e...

De nem! (Vedd ki a labdát a kezemből! De nem! Bocsi, ezt csak Dunc fogja érteni, de muszáj volt, idepasszolt.) Megyek haza. Jövő hétvégén. És itthagyom a fél életemet. El sem tudom képzelni, milyen lesz a tudat, hogy már nem jövök vissza többet. Hogy valaki más fog lakni a szobámban. Hogy Erlangenbe már csak nyaralni jöhetek vissza. Kíváncsi vagyok Erasmus-Leute, meddig bírjuk Erlangen nélkül! Szerintem nyáron a Bergre máris visszajövünk! De persze jó is hazamenni nagyon. Egy kicsit még gyereknek lenni otthon, augusztusig, a különköltözésig. Péntekenként beülni a Mandragórába végre újra a Többiekkel. Várni a csodát Ágival. Befejezni az egyetemet, diplomamunkákat írni. Élni kezdeni, úgy felnőttesen. Veled. Végre. Lisszabon, miért vagy olyan messze? Már csak 23 nap és elkezdődik valami egészen új és ezt is Neked köszönhetem, Erlangen! Te világ közepe!

N.

2007-01-27T21:50:00.000+01:00

"Az igazi barátok nem azok, akikkel leülsz egy órácskára dumálni és iszogatni. Az igazi barátokkal nem kell minden nap találkozni, az ember egyszerűen tudja, hogy ott vannak, ha szükség van rájuk."

(Shirley Conran)

"Míg van posta, és nem vágják el a telefonvonalakat, míg van mondanivalónk, s amíg minden szorongásunk és örömünk meg akarjuk osztani egymással, addig barátok maradunk. Mindörökre!"
(Marion C. Garretty)

I love Budapest no. 32. - avagy honvágy ellen

2007-01-26T22:29:00.000+01:00

a Nyugati

Hó, vizsga, farsang

2007-01-26T22:09:00.000+01:00

Letört vagyok épp, amikor e sorokat fogalmazom, ezért nem leszek hosszú. Ugye a blog azért is van, hogy az ember kiírhassa magából? Nem fogom megtenni, ennyire nem bírnék őszinte lenni. Nem jött össze az északi út, ennyi, van ilyen. Mindegy, hogy miért. Megint megtanultam valamit, amit már eddig is sokszor, de, ha nem most utoljára, akkor nagyon mérges leszek magamra. Most fordult elő ilyen utoljára velem. Igen Ágó, tényleg, mert, ha még egyszer, akkor már tényleg balek vagy.

Az erlangeni télről először. A kedd éjszakai hajrában (vizsgára való készülés), ha egy partnerem nem írja ki skype-on a neve mellé, hogy esik a hó, ki se húzom a függönyt és nem veszem észre. Egész éjszaka és másnap esett. A hófedte képeken láthatjátok, milyen Erlangen hóban. Fura volt látni a helyeket, ahol a földön ücsörögtünk nyáron és kinti bulik voltak, hogy ezeket most mind hó fedi. Újra meg kell hóban ismerni egy várost szerintem. Vannak helyek, amiknek jót tesz, van, amiket elcsúnyít. Állítólag vasárnap-hétfőre elolvad, de eddig még minden nap termelődött új, most is esik.

A vizsga egyes lett (nyugi mindenki, otthon ez ötös), visszakaptam egy házi dogát kettes minősítéssel (otthon négyes) és egy másikról is ígéretes kritikákat hallottam eddig, meglátjuk. Gyűlnek a Scheinek, lesz mit otthon elismertetni.

Ma a főnököm, amikor rájött, hogy lassan lejár a szerződésem, megkérdezte nem akarok-e maradni. Két éves szerződést ajánlott, és amikor kifogásnak a diplomázást hoztam fel, azt javasolta diplomázzak az itteni egyetemen. A reakcióm, miszerint „Mein Herz liegt in Ungarn.” már meggyőzőbben hatott, de erre is volt válasza: ha szeretjük egymást, két év múlva is szeretni fogjuk… Lényeg a lényeg, jó úgy eljönni a Fraunhoferből, hogy jó munkaerőnek tartottak számon és marasztalnak. És igaz, hogy Németország, meg a nyelv, de a szerelmen kívül azért az is végigfutott az agyamon, hogy nem azért jártam egyetemre, hogy titkárnő legyek, még, ha egy kutatóintézetben is…

És akkor a farsangról. Kalandosan indult. Kipróbáltam milyen hóban biciklizni. Nem nagyon szeretném többször. A jeges részeken életveszély, a szűzhóban a két kerék külön életre kel, és a két előbb említett állapot között is elég instabil tekerni. A menetidőm így Zsófiig a kétszerese lett a megszokottnak. Innen már busszal mentünk tovább, bevállalva, hogy taxival jövünk haza. Kovinál volt az alapozó-gyülekező. És nem nagyon vágtuk az utat a kolijába. Persze az ember ilyenkor akar nagyon okos lenni és az ismeretlen terepen levágni az utat. Természetesen nem sikerült. Hósivatag-átgázolás következett helyette és kerítésátmászás cuki bulis csizmában és gatyóban. Lényeg, hogy épségben megérkeztünk. Mindenki feltette még a jelmezhez szükséges sminket, bemelegítettünk és indultunk a Rommel Faschingra. Ez az a koli, ahol Bencusunk lakott múlt félévben, de helyhiány miatt és a nagy érdeklődésre való tekintettel a Südmensán volt a buli. Zsófival kalózoknak öltöztünk, cuki kis kalapot találtunk hozzá, nomeg halálfejes nyakkendőket. Én még egy bilinccsel és egy necckesztyűvel dobtam fel és nőiesítettem a dolgot. Sanyi is kalóz lett, Nóra anygyal, Nevena ördög, Kovi kislány, Maria Coca Cola, Andi és Kriszti molekulák, Vica katonalány, Zoli és Robi fejére rögtönözve lett valami maszkszerűség. A menzán két terem volt, egyikben élő zene szólt, a másikban diszkósabb. Volt egy-két kirívó jelmez, de a boltok kínálata határozta meg leginkább az összeállításokat, legtöbben ördögök voltak, vagy arabok. Jürgenem is ez utóbbi. Kedvenc szomszédom. Úgy megtáncoltatott, hogy akik látták, azoknak felkavarodott a gyomra tőle, ugyanis Jürgennél a tánc annyit jelent, hogy pörgeti-forgatja a másikat, de olyan cuki, nem haragudtam rá még a szédülésem közepette sem. Asszem vele jót cselekedtünk azzal, hogy hazahoztuk taxival, mert elggé kész volt. Tavaly ilyenkor biciklivel jött haza és elesett és nem tudja mennyi idő telt el az esés és a feltápászkodás között… Én pedig hősiesen bementem másnap reggel a 8 órás órámra, szóval visszafogottan szórakoztam, bár a fényképek nem ezt a látszatot keltik, de az csak a látszat…

Hó és farsang - 2007. január 24.

2007-01-25T16:46:00.000+01:00

havas utcakép az ablakomból
hófedte Wohnheim

jó is ilyenkor biciklizni...

hófedte Kollegienhaus

hófedte menza

2007-01-25T16:37:00.000+01:00

kalózok - Sanyival és Zsófival
Sándor

Zoltán

Maria, aki Coca Colának öltözött

Nevena, az ördög és Nóra, az angyal

az este leganygyalibbja az este legjóképűbbjével

volnék...

2007-01-25T16:18:00.000+01:00

Andi, a molekula
Robi feketén-fehéren a G.I. Jane Vicával

csajos csoportkép

Vica, Kriszti és Zsófi a Rommel-Faschingon

buli van

juhééééééééééééééééé

legkedvencebb szomszédommal, Jürgennel

Kölni hétvége - 2007. január 20-21.

2007-01-22T21:07:00.000+01:00

A Kyrillt jelentem Erlangenben is túl lehetett élni. Volt nagy vihar, erős széllökések, de azért nem volt orkáni és mindez éjszaka történt, csak az alvásban zavart a nagy hangzavar. Ennek ellenére csütörtökön bezártak Bajorországban az iskolák és óvodák és a gyerekeket hazaküldték. Sajnos az egyetem nem zárt be, kivéve az infó tanszéket…

Akkor Kölnről. Az összes kép, mint mindig, most is Kovi oldalán található meg: http://szervusz.sch.bme.hu/erlangen/gallery/agota-koeln-20-21-01-2007.
Az odaúton volt egy átszállás, Frankfurt repülőterén, így a képek azzal kezdődnek, legalább abból is láttunk valamit! A szállás tök frekventált helyen volt! A pályaudvarról, ahogy kijön az ember, rögtön a dómot pillantja meg és mi mindettől a látványtól úgy 8 percre laktunk gyalog. Közlekedésre nem is kellett költeni, mert mindent be tudtunk járni gyalog. Lepakolás után megnéztük a dómot kívül belül, majd a városházát, piacteret és késő délután bementünk a Rajna partján fekvő Lindt csokimúzeumába. Érdekes volt, ahogy bemutatták, hogy készül a csoki, meg volt finom kóstoló is. A múzeum kávézójában a forró csoki viszont nem volt olyan nagy szám, mint amit vártunk... Aztán dönereztünk, megnéztük a dómot esti fényekben és beültünk egy Kölschre (tipikus kölni sör), ami kifejezetten rossz ízű volt a Weizenek után... 4-en, akiknek volt ereje, elmentek bulizni. Mi még kártyáztunk egyet, aztán durmi. Vasárnap iszonyú erős szél volt, ennek ellenére felmentünk a dóm tetejére, 509 lépcső vezetett fel. Nagyon szép volt a kilátás, átláthatóvá tette a várost. Megnéztük a 4711-es parfüm házát is. Azért 4711, mert amikor Napóleon elfoglalta Kölnt, akkor beszámozták a házakat és ez pont a 4711-es lett. Szóval itt gyártják/gyártották az eredeti kölni vizet. Ebédeltünk, kávéztunk és átmentünk a Rajna túlpartjára, hogy onnan is vessünk egy pillantást a városra, meg megnézzük a Kölni arénát. Visszafele a hídon jól eláztunk, mert nagyon erős szél volt egész nap – ezért vagyunk minden képen sapiban, meg kapucniban - és akkor pont szembe fújt és esett. Oda- és visszaúton Zsófival pedig már szorgalmasan olvastunk a szerdai vizsgánkra.

2007-01-22T21:03:00.000+01:00

látkép Frankfurtra a vonatból
Frankfurt, Flughafen
diákszállónk bejárata előtt

ilyen szorgalmasan olvastunk a vonaton!
szobánk
a dóm
hangulat

2007-01-22T20:32:00.000+01:00

csokifigurák között a kölni csokimúzeumban

három szerecsen fiúval

stílusosan forrócsokizás a múzeum kávézójában

2007-01-22T19:32:00.000+01:00

esti csoportkép
épp tipik kölni sört, Kölsch-t fogyasztunk
a dóm
és mi
kilátás Kölnre a dóm tornyából 1.
kilátás Kölnre a dóm tornyából 2.
egy kis szundi ebéd után a KFC-ben
felébredtünk...
nem szeretjük, ha fényképeznek

2007-01-22T18:16:00.000+01:00

a 4711-es parfüm
és ahol készítik
a 4711-es házszám alatt a Glockengassén
érdekes csendélet, háttérben a kölni dóm tornyaival
a dóm a Rajna túlpartjáról
a kölni Arena
Köln esti fényben
búcsú Kölntől egy csoportkép erejéig a Bahnhofon
tanulás a vonaton

Te ott, én itt

2007-01-17T16:36:00.000+01:00

"Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged...mindenestül!"
(Szerelmünk lapjai c. film)

Te Miskolcon, én Erlangenben. Te Budapesten, én Erlangenben. Te Lengyelországban, én Németországban. Te Portugáliában, én Németországban.

Valamiért így alakult. Valamiért így kellett lennie. Hogy mire rádöbbentünk, pont el kellett válnunk.

S bár minden egyes nap nehéz, és az idő múlásával egyre nehezebb, tudom, hogy megéri. Már nem is tudnám elképzelni máshogy - csak Veled.

Egyszer majd jó lesz és együtt leszünk és mindketten tudni fogjuk, hogy érdemes volt megszenvedni érte. Értünk. Hogy érdemes volt kivárni.

Az én csapatom

2007-01-17T16:29:00.000+01:00

Hogy nem tartózkodom Magyarországon, az leginkább azon mérhető le, hogy nem fordulok elő minden Quimby-s eseményen. De ez nem jelenti azt, hogy nem követem figyelemmel, mi történik kedvenc csapatommal! Hétfőn volt egy beszélgetés az egyik pesti könyvesboltban Tibivel és Livius-szal. Itt egy beszámoló róla, a Quimby vendégkönyv egyik látogatója tollából:

"Tegnap este az Alexandra nagyon jó volt. A hely is hangulatos, szeparált, de nem merev. Kiss Tibi és Livius sem volt merev. Jó volt hallgatni, Livius egy kicsit visszafogottabb volt a kelleténél, de ez biztos az egészségére válik. Ha megszólalt, jó volt. Kiss Tibi nyitott, jó interjúalany. Intelligensek, játékosak, komolyak is, ha épp úgy hozta a beszélgetés fonala. Érdemes őket zene nélkül is hallgatni. Nincsenek elszállva, könnyű őket szeretni, meg a zenekar nem jelenlévő tagjait is. Mert úgy beszéltek róluk. Biztos, hogy az egyik titkuk az, hogy jó csapat."

Hát, igen, ez a Quimby, még, ha szubjektív is vagyok...

I love Budapest no. 31. - avagy honvágy ellen

2007-01-17T16:27:00.000+01:00

Nóra is visszatért

2007-01-15T10:46:00.000+01:00

Tegnap este Nóra is visszatért, így a társaság minden tagja itt van már. Ezt meg kellett ünnepelni. Én vártam az állomáson és mire hazaértünk, a többiek már a konyhában szorgoskodtak. Lett is finom vacsora Zsófi és Robi vezényletével: brokkolikrém leves és rizses hús...

Vacsora - 2007. január 14.

2007-01-15T10:37:00.000+01:00

Nevena és Kim
Kriszti és Vica
Andi, Zoli, Kovi
Maria és Sanyi
Márk és én
3 asztal volt csak elég 14 főre
rizses hús
Zsófi és Nóra
a főszakács, akit etetni kell - Robi

Újra Erlangenben - az első hét

2007-01-14T15:29:00.000+01:00

Most, utoljára visszatérve ment az akklimatizálódás a legnehezebben. Amikor októberben jöttem vissza, 6 hét után otthon, mire a buszom letett itt Sieglitzhofon, bármennyire is nehéz volt otthon a búcsú, tudtam, miért jöttem vissza. Most kellett mindehhez egy nap, csütörtök estére voltam lelkileg, úgy, ahogy rendben. Talán az is közrejátszik ebben, hogy túl sok mindennek kéne beleférnie még ebbe a négy hétbe: 3 vizsga, 2 szemináriumi dolgozat, 1 Referat, egy kölni hétvége és egy északi út (Hamburg, Bréma) és emellett még dolgozni és suliba járni és a Többiekkel lenni… Majd lesz valahogy. Van egy olyan érzésem, hogy az utazás rovására fog menni a dolog.

Szerda este még kipakoltam, csütörtök reggel 8:15-kor pedig már egy szemináriumon ültem. Este nyolcig suli volt, közte csak egy bevásárlásra jutott időm. Pénteken reggel már dolgozni mentem. Este megérkezett Zsófi és a fogadóbizottsággal együtt vacsoráztunk. Szombaton tízen ültük körül az asztalt egy gombapörkölt erejéig, az esti program pedig szerepjátékozás volt, amely hajnalig elnyúlt, én viszont háromkor megadtam magam a fáradtságnak és hagytam a Többieket győzni… :) Ma este érkezik Nóra, vacsorával várjuk, holnap pedig beindul a verkli, az utolsó négy hét első napjával.

Ebéd - 2007. január 13.

2007-01-14T15:26:00.000+01:00

a gombapörkölt
balról jobbra: Zoli, Robi, Sanyi, Kovi, Márk, Balázs, Maria
ebédelünk - sokan

3 hét otthon

2007-01-14T13:48:00.000+01:00

Hazaérkezésem után sem javíthattuk túlzottan a statisztikánkat Attal, ezt arra értem, hogy amióta együtt vagyunk bőven többet voltunk külön, mint együtt, mármint ezt az egy országban, egy városban együtt töltött időre értem. 18-án már Ő is és én is otthon tanultunk, hisz Rá még kettő, rám pedig még egy vizsga várt azon a héten. (Az, hogy Ő közbeiktatott egy állásinterjút, élete első állásinterjúját, álmai cégénél – Microsoft – és természetesen el is nyerte, azon már meg sem lepődtem… Így január közepétől – még be sem fejezve az egyetemet - dolgozó ember lesz, kiképzése egy 4 hetes Lisszaboni etappal kezdődik, melyet nyáron egy amerikai levezetés követ… Röviden, tömören: büszke vagyok Rá nagyon.) Muszáj volt tanulni, mert a 8 órás vonatútra tervezett tanulás fele körülbelül beszélgetésbe torkollott Zsófival, természetesen csupa nagyon fontos, halasztást nem tűrő témáról. Lényeg az eredmény, 20-án levizsgáztam, 4-es lett. Aztán jöhetett is a fodrász és kozmetikus, nomeg a karácsonyi találkák, szépen sorjában, Ágival, Tollasbajnoktársammal és még Dunc elé is volt időm kimenni a Népligetbe 21-én, amikor hazaért. Ő ugyan gyorsan lepasszolta népes fogadóbizottságát egy Rolanddal közös BKV-zásért, de Virággal feltaláltuk magunkat és beszélgettünk és forraltboroztunk egy jót a Vörösmarty téren. Aztán végre jött megint Attom és Annával és Vele Quimbyztünk egy jót a Pecsában 22-én. Mit mondjak, jól esett már… 23-án szokásos évi közös karácsonyozásunk következett a Többiekkel Zsüliéknél, a hangulatról néhány kép árulkodik alább…

Eljött a Karácsony Szentestével és rokonlátogatásokkal, majd irány a fények városa Miskolc. Karácsonyoztunk Attal is, meg taliztunk a Peregyesekkel (volt osztálytársai) és az egyetemi barátaival is (Tamás, Zsuzsa, Ricsi, Imola). Aztán siettünk vissza Pestre, de csak egy estére. Bencéékhez volt hivatalos a társaság lakásnézőbe. Bence ugyanis összeköltözött a barátnőjével, Diával (de jó Nektek!). Ott volt Zsófi, Szandra, Robi, Lacsi és Woolfy is. Természetesen egy kiadós mocsarazásba torkollott a gofri- és melegszendvicssütéssel egybekötött este. Jó volt végre Őket is újra látni. Másnap vissza Miskolcra és gyakorlatilag megkezdtük a rákészülést a szilveszterre.

31-én este átjött Zsuzsa és Tamás alapozni. Nekem is ez volt a célom, hogy a jókedvem már a bulira megérkezve meglegyen. Nos, míg itt Erlangenben 3-4 felestől kész vagyok, akkor és ott 6 és fél sem hatott. Jókedvem nem lett, max. kicsit megszédültem… Aztán kimentünk a koliba, ahol gyakorlatilag minden szinten, szinte szobánként buli volt. Mi is jól éreztük magunkat, tánci, pia, beszélgetés, mint mindig. Ez volt az első közös évkezdésünk és remélem nem az utolsó!

1-én vissza Pestre és mielőtt még belekezdtem volna a szigorlatra való készülésbe a szokásos 1-ei Quimby csendesülősön a Gödörben részt kellett vennem. Annával együtt most sem csalatkoztunk! Ennek a hat embernek még az improvizáció is mesterfokon megy! Volt olyan szám, ami 20 percesre sikeredett! Másnap aztán csak nekikezdtem az első retake-emre való készüléshez, nem mondom, hogy kitörő lelkesedéssel… Pihenőt 9-éig is alig tartottam, egyszer színházban voltunk, egyszer pedig feljött Att. 9-én aztán, neutrális körülmények között (nem Knipf és Langanke vizsgáztatott, továbbá nem Erasmuszos színekben, egy előrehozott vizsgán jelentem meg) 4-esre sikeredett a német nyelvészet szigorlatom. 10-én reggel pedig már a Budapest-Nürnberg vonaton ültem.

Karácsonyozás a Többiekkel - 2006. december 23.

2007-01-14T03:21:00.000+01:00

a fejedelmi asztal - fő éke: Zsenya néni húsos pirogja
vidámak vagyunk - Anna
mi is jól elvagyunk (Virág, Enn, Zsüli és hát, igen én volnék...)
a hangulat adott, ha Társammal bolondozni kezdünk...
a német specialítások, amivel az estéhez hozzájárultam (Glühwein, Lebkuchen és megannyi édes nyalánkság)
körülüljük az asztalt (me, Zsüli, Virág, Anna és Dunc)

Miskolc

2007-01-14T03:19:00.000+01:00

Magyarország legfényesebb városa címet elnyerő Miskolc főutcája, Karácsonykor

2006 Karácsonya

2007-01-14T03:17:00.000+01:00

családi idill karácsonyfával
és amikor velem is kibővül a társaság

Lakásnézőben Bencééknél - 2006. december 29.

2007-01-14T03:09:00.000+01:00

Robi és Woolfy
háttal Woolfy és Robi, szemben Att és Lacsi
Szandrocs, Dia, Bence, Zsófi
a ház asszonya, ha gofrit süt
kártyaparti, avagy mocsarazás
csendélet kártyával, gofrival és borral
a ház ura, ha gofrit süt

2006-2007 Szilveszter, Miskolc

2007-01-13T20:25:00.000+01:00

a lányoknál általában jobban hat az alkohol... (Imola:), Tamás és én a koli folyosóján)
Attom a háromszáztizenvalahányas szoba előtt
pezsgőbontás (a spriccelés, ami a lányoknak járt nem lett megörökítve)
bulihangulat az egyik szobában
három a pár no.1.: mi
három a pár no.2.: Tamás és Zsuzsa
három a pár no.3.: Imola és Ricsi (kék hajjal)
mi avattuk fel az első 31-es éjszakai járatot (Dunc, na ugye?)
első közös évkezdés éjszakáján a 31-esen hazafelé

Rückblick: december

2007-01-13T19:13:00.000+01:00

Jajj, de szégyenletesen régen jelentkeztem! Mentségemre szolgáljon, hogy blogom népes :) olvasótáborának legtöbb tagjával találkoztam az alatt a három hét alatt, amíg otthon voltam és meséltem sokat. De mostanság, hogy közeledik az Erasmus vége (tényleg vége, mert, ha hosszabbítanánk, mostmár szakonként 585 Euróba kerülne Bajorországban egy szemeszter…), kicsit úgy érzem magamnak is vezetem ezt az internetes naplót és nem csak körímélek helyett íródó képes beszámoló ez a hogylétemről Germániában. Nem, vált ezerszer inkább emlékkönyvé, amit, már, ha most visszaolvasok is meglepődök néha magamon…

December havát Janis érkezésével kezdtük. Ő egy lett srác, aki múlt félévben volt itt szintén Erasmusszal és Marietta révén ismertük meg, mert mindketten Nürnbergben tanultak, de a kirándulásokon mindig együtt voltunk. Úgy tűnik, Erlangen iránt nagyobb nosztalgiát érzett, pedig anno csak párszor volt itt bulizni velünk, és minket látogatott meg. Mivel én akkortájt nagy szemináriumi dolgozat leadásban, jobban mondva írásban voltam, inkább Zsófi és Nóra pesztrálták, de a közös ebédek mindig biztos találkozási pontot jelentettek. Főztünk neki például szilvás gombócot, amiben kicsit kevés lett a szilva és sok a gríz, de igazi krumpliból készült! Erről jut eszembe, hogy én itt szinte kész háziasszonnyá váltam, ami lehet, hogy nem is olyan soká jól fog jönni… Sok mindent ellestem Zsófitól, meg a kényszer is rávitt, hogy főzzek, bevásároljak, mossak, takarítsak, ezért is muszáj a különélést ilyen vidám keretek között kipróbálni, mint az Erasmus. Na, de ezt csak úgy zárójelesen… Janis pedig épphogy csak elment és meg is érkezett Szandra és Bence a családjával december 9-én. 13-áig maradtak. Bence anyukája és húga Nóra szobájában aludtak, Nóra pedig Vicánál. Bencus nálam (mmmmm, mmm, mmmmmmmmmmmm), Szandra pedig Nevenánál. 9-én finom francia hagymalevessel vártuk őket. Zsófitól megtanultuk, hogy ezt náluk a következőképpen szokás enni: toast kenyér megpirítva a tányér aljára, arra jön a reszelt sajt, minek a tetejére pedig a leves. Nem részletezem, hogy a rágónál gusztustalanabb fehér hosszú ragadós csíkokkal küzdött és lavírozott mindenki a tányér, a kanala és a szája között. Szóval, megtanultuk Zsófitól, hogy így akkor legközelebb sosem. Bencusunk nem lenne Bencus, ha nem egy jó üveg Vilmos felbontásával kezdte volna az estét és minden tiltakozásunk ellenére az újabb és újabb köröknél is a kért élőcsöpp helyett (ahogy nagymamám mondaná) teli felest öntött volna. A jókedv tehát megint alap volt és az első estét kik a Hörsaalban egy nagy bulival fejezték be, kik pedig a Kanppéban egy jó krigli (ahogy Ágoston tanárnő mondaná) sör mellett. Vasárnap Bencéék Forchheimbe mentek, én pedig írtam tovább a szemináriumi dolgozatot. Később az Ő ajánlására látogattunk el mi is ebbe a kisvárosba, ami Erlangentől mindössze 7 percre van vonattal és arról híres, hogy a városháza ablakai egy adventi naptárat szimbolizálnak a karácsony előtti időszakban. Minden ablak egy szám 1 és 24 között és egyben egy kedves kis kép is és kivilágítva gyönyörű. Közös vacsorák következtek és a Christkindlesmarkt felkeresése (én oda csak később, anyával jutottam el, ekkor még a házi dolgozatomat kellett irogatnom, 20 oldal, elvégre mégiscsak 20 oldal és nem ment gyorsabban). Aztán el is telt ez a pár nap és Bencéék elmentek haza. 13-án. 14-én pedig már jött is anya. Nem lehet azt mondani, hogy unatkoztam. Bence! A csendkirályt még nem döntöttük el! Az utolsó forduló még hátravan! (Éjszakánként ugyanis még hosszasan beszélgettünk elalvás előtt – igen, Szandra én mindeközben zokniban, melegítőben, sapkában, sálban… - és vagy én aludtam be, amikor Bence a diplomamunkáját ecsetelte, vagy Ő azon, amikor én meg az Erlangenben október óta történteket próbáltam röviden (!) összefoglalni.)

13-án este még szintkarácsonyunk volt, amelynek fő éke NDK-s folyosófelelősünk ízlésesen kiválasztott 1 Eurós karácsonyfája volt… Éjszaka végig a szemináriumi dolgozatot próbáltam végleges formába önteni, de még másnap délelőtt is ezzel foglalkoztam. Leadás előtt kb. egy órával lett kinyomtatva, lefűzve. De úgy néz ki, el fog menni a németes diplomamunkám egyik fejezetének, juhhééééééj! Kimentem anya elé Nürnbergbe és amíg én még órán voltam, Ő sétált kicsit Erlangenben. A főzési tudományommal Ő is elégedett volt, minden vacsorám ízlett neki. Míg Ő első éjszaka az igazak álmát aludta az ágyamban, addig mi a többiekkel az Alexban vártuk az éjfélt, hogy Zsófinak elsőként kívánhassunk boldog születésnapot. Jó buli volt, csak az órám bánta, ami valahol nyilván össze lett taposva…

Másnap anyával először is a karácsonyi ajándékvásárláson akartunk túllenni. Ez annyira jól sikerült, hogy mielőtt elindultunk Nürnbergbe, jobbnak láttuk a csomagokat beadni Zsófihoz, mintsem megszakadni alattuk Nürnbergben. A Christkindlesmarkt megtekintése előtt elmentünk az IMAX-be, mert azt mondtam ezt anyának is látnia kell. Nekem hatalmas élmény volt ott Attal az első 3D-s mozifilm megtekintése még októberben. Egy New Yorkról szóló filmet néztünk most meg és megint nem csalódtam! Aztán bevetettük magunkat a forgatagba, először a gyermekeknek szóló vásárrészt néztük meg, ahol vursli hangulat uralkodott, már-már giccses formában. Forraltboroztunk és puncsoztunk és végigjártuk a nagyvásárt is. Hangulatos, de itt aztán nem lehet karácsonyi ajándékot venni, annyi a bóvli. Gyönyörű volt Nürnberg esti és karácsonyi fényekben. Hazatérve anya megint csak jót aludt az ágyikómban, míg én Zsófi igazi és Nevena előrehozott szülinapi buliján voltam. Volt sok torta, meg anya-féle bejgli és aprósüti, meg meglepetés az ajándékok láttán. Nevena egy 2007-es naptárat kapott, minden hónap egy Erasmuszos közös fénykép. Zsófi plakátálmát pedig Robi jegyezte meg és rendelte meg, otthon szobája éke lesz bekeretezve.

Utolsó nap Forchheimbe mentünk anyával és nem csalódtunk Bence leírásában, a városháztér tényleg egyedi volt és hangulatos. Ettünk lángost von János, ami itt Németországban minden nagyobb utcai ünnepségen megtalálható pavilon. Megnéztük a templomokat és a püspöki palotát, aztán este megküzdöttünk a cuccok bepakolásával. Ajándékok, az én nem kevés ruhaneműm és a szigorlati dossziék. Végül csak sikerült, elköszöntem mindenkitől és másnap, december 17-én hármasban (Zsófival és anyával) este megérkeztünk a Keletibe. 3 hét után végre Att és végre 3 hét újra otthon!

Szandra és Bence újra Erlangenben - 2006. december 9-13.

2006-12-25T23:11:00.000+01:00

egy közös vacsora - Szandra, Márk, Nevena, Zsófi

KARÁCSONY forralt borral és sütikkel
Robi mesteri sütije
mi is alkottunk azért
Bence, aki mindig fényképez - itt éppen Zsófit
Zoli, Robi, Sanyi
Nevena, Nóra
me and Zsófi

Buli az Alexban, éjfélre várva - 2006. december 14.

2006-12-25T20:56:00.000+01:00

ünnepelt - füstben
Zsófi Krisztivel
Zsófi Noroccsal
csoportkép az Alexkertben - Zsófi szomszédja, Zsófi, Noroch, Maria, Vica, Nevena, Kriszti, Robibulihangulat 1. - Nóra, Zsófi, Nevena
bulihangulat 2. - Zsófi, Nevena, Nóra és Márk keze...
bulihangulat 3. - Maria, Vica
bulihangulat 4. - Nevena, én
a jobb oldali srác a félig magyar Tibor "hác, ígén" :)

Zsófi és Nevena születésnapi köszöntése - 2006. december 15.

2006-12-25T20:51:00.000+01:00

heppi böszdéj tú júúúúúúúúúúúú

2006-12-25T19:41:00.000+01:00

süti, süti, süti, torta, torta, torta - Balázs, Robi, Nóra, Maria, Kriszti
és a két ünnepelt - Nevena és Zsófi
Anyukám hozta bőségtál
Zsófi ajándéka a kedvenc poszter
Nevena ajándéka a személyre szabott fényképes 2007-es naptár
az ünnepeltek és jómagam
az ünnepeltek
tortavágás
Zsófi és a híres saurer Apfel

Erlangen - 2006. december 15.

2006-12-21T09:26:00.000+01:00

Anya, Glühwein, vásár
a választófejedelem szobra a kastély előtt és egy karácsonyfa
karácsonyfavásár a Schloss előtt - innen lopják a fát a Henkestresse-iak :)
ilyen díszek vannak a belváros ablakain
és az idei év slágere, ami ott virít minden bolt homlokzatán a mászó Télapó

Christkindlesmarkt, Nürnberg - 2006. december 15.

2006-12-21T09:06:00.000+01:00

becsomagoltam a Szent Sebaldus templomot...
a vásár bejáratának felirata
mézeskalács, mézeskalács, mézeskalács
a gyerekeknek szóló karácsonyi vásár
Télapó
jászol

2006-12-21T00:38:00.000+01:00

a Télapó házának teteje
:), pedig ez komoly!!!
Hans Sachs szobra ünnepi díszben...
caroussel a gyerekek Christkindlesmarktján
Prost! az idei évben a Glühweinstiefel volt a vásár hivatalos pohara
választék az van - ízlések és pofonok
a Lorenz Kirche ünnepi díszben
és még egy ékkő... :)
Télapó századszorra

Forchheim - 2006. december 16.

2006-12-20T23:58:00.000+01:00

az adventi naptárrá változó városháza 1.
az adventi naptárrá változó városháza 2.
a nürnbergi szokás forchheimi megvalósulása - több angyal ad műsort

Quimby retroaktív!

2006-12-07T17:16:00.000+01:00

http://www.danubius.hu/vsz1/117239,high#

Éljen december 6-a!

2006-12-06T15:32:00.000+01:00

Remélem mindenkinek sok finomságot hozott a kifényesített csizmájába a Mikulás...

Nálunk, Sieglitzhofon is járt, és a szinten minden lakó kapott egy kis figyelmességet. Annyira hangulatos volt reggel arra kimenni, hogy az ajtóm előtt ott figyelnek a kis csokik!

De engem idén duplán is meglepett a Mikulás! Alig teltem be a reggelivel, jövök haza délután és egy hosszúkás doboz várt rám a küszöbön. A DHL kézbesítette ki és a már sokat mondó jolly flowers felirat díszelgett rajta. A csomag pedig nem is rejtett mást, mint egy szál vörös rózsát. Csak azért írom le, mert nem kaptam még ilyen formában virágot és annyira meglepődtem, nomeg annyira szárnyaltam, mert volt egy sejtésem, hogy ki küldhette, és ez a sejtés be is igazolódott. A legújabb hír azóta pedig, hogy a virágküldő Mikulásom 2. helyezést ért el a TDK-n és megkapta az előadói különdíjat! Most nagyon boldog és büszke vagyok!

a csomag

és az ő tartalma

Elolvastam, tetszett no.8.

2006-12-06T15:27:00.000+01:00

http://melbourne56.origo.hu/elo/20061206verfurdobe.html

1956. december 6.

Nem hittem volna...

2006-11-29T19:42:00.000+01:00

Egy évvel ezelőtt nem hittem volna:

- hogy az Erasmus tényleg megváltoztathatja az ember életét
- hogy életem két legboldogabb (egyetemi) félévét élem majd itt át
- hogy mínusz fokban is képes leszek biciklire ülni
- hogy Németországban írok alá életemben először hivatalos munkavállalási szerződést, leszek kereső és önfenntartó, hogy itt kapom meg életem első fizetését
- hogy ilyen barátságokat fogok kötni
- hogy mosok, főzök, takarítok, bevásárolok magamra, azaz elindulok az önállóság útján
- hogy szeretek majd kollégiumban lakni

...

és sorolhatnám tovább, de Ti akik olvassátok, úgyis tudjátok a bűvös szót: BOLDOG vagyok, jelentem.

I love Budapest no. 30. - avagy honvágy ellen

2006-11-29T19:40:00.000+01:00

a Budai Vár egy szeglete

Loptt hétvége

2006-11-29T19:12:00.000+01:00

A múlt hét, mondhatni szokványosan telt, a hétvégét leszámítva. Hétközben munka és egyetem, Kellerbar, ja és csütörtökön nem elhanyagolható, hogy Referátot tartottam. Az óra: Schriftlinguistik. A téma: das Englische Sprachsystem. Ajánlott irodalom: angolul. Mi következik ebből? Elolvasom angolul, majd átfordítom németre, megírom németül a handout-ot és meg is tartom a kiselőadást németül. Nincs is ennél egyszerűbb...

Mivel a taglalt anyagrész arra volt hivatott, hogy bebizonyítsa, az angol írásrendszer bár logikátlannak tűnik, mégis logikus, ergo szabályok, szabályok hátán, úgy gondoltam mindenki csak elaludna rajta, ezért az elején meg kéne fognom a hallgatóságot. Eljátszottam hát velük bevezetésként egy játékot. Le kellett írniuk, amit angolul diktáltam. Persze jól kitaláltam előre, hogy csakis olyan szavakkal bombázom őket, amelyeket ugyan nagyon hasonlóan, vagy ugyanúgy ejtünk, mégis máshogy írunk le, pl.: two-to-too, I'll-aisle-isle, there-their-they're... És végezetül egy igencsak nehezen leírható szó következett, mégpedig a miscellaneous. Az eredmény: mindegyik példánál megoszlott az arány, de mindegyik írásmódhoz tartozott pár ember, tehát kijött, amit ki akartam hozni, hogy hallás alapján nem egyszerű az angolban hozzárendelni a szóhoz a megfelelő írásformát. A miscellaneous-nál is bejött a megérzésem: senki nem írta le hibátlanul a 32 emberből. Az érdeklődés tehát fel lett keltve, a feladatom csak annyi maradt, hogy bebizonyítsam, mégiscsak fellelhetőek szabályszerűségek a káoszban. Használtam a szemléltetéshez és példák felsorolásához fóliákat is, és az előadás végén még kitekintést nyújtottam a néhol vicces reformtörekvésekre az angol írásrendszer terén. Insgesamt 30 percet beszéltem, meist freigesprochen. A szokásos feedback-ben két csoporttársamtól jó kritikát kaptam, csak a handout-omat marasztalták el.

A hetet tehát letudtam, a pénteket pedig kihagytam a munkahelyemen és, mint aki jól végezte dolgát, felültem egy vonatra és meg sem álltam Pestig. Loptam egy hétvégét magamnak, hogy Vele lehessek, hiszen letelt a kritikus 3 hét és annál többet még nem voltunk külön, találkozás nélkül. Egy hétvége persze nem sokmindenre elég, de az újabb 3 hétre való felkészülésre és feltöltődésre igen. Meg, hogy az embert megerősítse abban, amit érez...

Aztán hétfőn este már ismét Erlangenben találtam magam. Kedden 11 órát dolgoztam, estére hulla voltam. Egy mérési folyamatot készítettünk elő délelőtt, skiccet rajzoltam hozzá, délután-este meg mértünk. Részemről ez annyiból állt, hogy az antennaállványt rakosgattam egyik pozícióból a másikba. Csak kicsit volt monoton, node mit tegyen az ember, ha a Hochfrequenz- és Mikrowellentechnik osztályon dolgozik? Az antenna az kérem szépen munkaeszköz!

Ó, és el ne feledkezzem arról, hogy Vicának és Mariának egy napon, november 21-én volt a szülinapjuk, amit meg is ünnepeltünk, amint Vica visszatért Londonból, ahol a bébiszitterkedő nővérét látogatta meg. Vica nagy radírgyűjtő, így kétezer darabos gyűjteményét újabb három darabbal bővítettük, Mariának pedig, aki lelkesen tanul magyarul egy magyar-német, német-magyar kéziszótár dukált!

A továbbiakban a szülinaposokon kívül pár Kellerbáros képet közlök, hála Kovinak, mert az Ő képeiből szemezgettem.

Kellerbar nálunk, Sieglitzhofon - avagy a Sauer Appfelezés színhelye

2006-11-29T18:59:00.000+01:00

a német fiúkat elüldöző tekintetünk - hál' Istennek a jó öreg Thomas nem tágít
erre használatos mifelénk a toálett, legalábbis a festmény ezt hirdeti
Sanyi end Zoli in dö vinör pozisön
ellenünk persze nem nehéz - bármennyire koncentrálunk, nem segít
csak, ha a kapuba sálat helyezünk és nem csúszhat le a labda...
cogito ergo sum (Zoli és Sanyi)
egy igazán előnyös kép mindhármónkról

Vica és Maria születésnapja

2006-11-29T18:56:00.000+01:00

Maria
és immár az ajándékba kapott német-magyar, magyar-német kisszótárral

2006-11-29T18:01:00.000+01:00

Vica és az új radírok
szemléljük az ajándékbontást Sanyival és Zolival
a két ünnepelt, Maria és Vica
csók nem csak az ünnepeltnek jár...
tortaevés egy koliszobában, ahol nem jut mindenkinek ülőhely... (Béla, Sanyi, Nóra és Robi)
die Untersuchung 1.
die Untersuchung 2. - avagy, ha valaki beteg rögtön Balázshoz fordul tanácsért, aki orvostanhallgató
no comment kategória a koli falán 1.
no comment kategória a koli falán 2.

I love Budapest no. 29. - avagy honvágy ellen

2006-11-22T17:44:00.000+01:00

a Vár testközelből

Őszi kilátásvariációk az ablakomból

2006-11-22T17:39:00.000+01:00

I love Budapest no. 28. - avagy honvágy ellen

2006-11-19T17:02:00.000+01:00

a Budai vár tövében

Fényképek

2006-11-19T16:57:00.000+01:00

És végre, Kovinak hála elkészült az oldal, amelyre az idei félév fényképei kerülnek fel: http://szervusz.sch.bme.hu/erlangen/gallery/ Ezen belül pedig az én fotógalériám: http://szervusz.sch.bme.hu/erlangen/gallery/agota Akit érdekel, nézegesse, frissítjük mindig! Olyan, mint tavaly Bencusé, csak a szereplők mások, node fellelhetőek ismerős arcok is!

Valami véget ért...

2006-11-19T16:33:00.000+01:00

Megint vasárnap írok. Mostanság csak ilyenkor van időm, a hét olyan gyorsan eltelik, hogy csak na! A hétvégék viszont mindig nyugisak, főzőcske, mosás, takarítás, bloggolás...

Hétfőn és pénteken egész nap dolgoztam, hétfőn csak a Fraunhoferban (akit érdekel: http://www.iis.fraunhofer.de), pénteken pedig Hendrikeztem is. Voltunk fodrásznál, levágattuk a haját, homokoztunk, meg gereblyéztünk a kertben... Kedd, szerda, csütörtök: egyetem. Most csütörtökre egy Referatumhoz a handoutomat már előre be kellett mutatnom a tanárnak. Jövő csütrötökön tartom a kiselőadást. Ilyet is csak a németeknél tapasztaltam, hogy a tanárt érdekli, hogy miről fogok beszélni, mert nyilván akkor Ő is rá tud készülni a kiegészítésekre.

Hétfőn Juan búcsúestjét tartottuk, vacsizással, sörözéssel egybekötve, aztán Erasmusos Stammtischre mentünk. Szerdán, mint mindig Kellerbar nálunk, Sieglitzhofon, sauer Appfellel... Pénteken pedig már Nóra Gáborát búcsúztattuk egy közös koktélozás alkalmával. Tegnap nagy főzést rendeztünk! 10-en ettünk itt nálam (ukrán díjbirkózó kedves be is szólt ma nekem, miközben egész Stockverkünk szemetét cipeltem le Mülldienstes lévén, hogy, ha máskor partizunk lécci előre szóljunk, hogy számolni tudjon vele, mert ő szereti a partikat, meg minden, csak ugye...). Fasírt és Stefánia szelet volt krumplipürével, uborkasalátával, utána pedig sajt- és szilvatorta. Anya! Nyugi, nem éhezünk! Este magyar talira mentünk. Ádám, aki munkatársam (az Ő szavival élve kisfőnököm a Fraunhofernél), szóval az Ő felesége, Fruzsi szervez kb. havi-két havi rendszerességgel találkozókat itt Erlangenben, a Nürnberg környékén élő magyaroknak. Hú, tök sokan voltunk! És, amikor kiléptünk a kis kocsma lefoglalt VIP terméből, ki a németek közé, olyan furcsa érzés fogott el minket. Ma volt a mosásos, takarítós napom, nomeg főztünk is, igaz most valami egyszerűt: krumplilevest (Anya! pirosan...) és zacskós túrógombócot, ami annyira híg lett (nem lehetett volna belőle gombócokat formálni), hogy tettünk bele grízt. Na ettől meg kissé keményre sikeredett, de az íz a lényeg. Tettünk bele mazsolát is, végül finom lett. Aztán hordom le a szintem szemetét, ilyenkor szeretem a szelektív hulladékgyűjtést, hogy mindent máshová kell elcipelni. De holnap vége, letudtam mind a három heti Mülldienstemet a félévre. Meg persze egész életemre, ami a német kolis tartózkodást illeti. Még a végén elkezdem sajnálni, hogy valami végérvényesen véget ért...!

Innen-onnan

2006-11-19T16:20:00.000+01:00

így hagyja ott az ember a pasiját Zsófi erkélyén... cuki kép Noroccsal Augsburgban
Augsburgba menet
hazafelé úton - Juan
hazafelé úton - Zsófi
hazafelé úton - én
Juan...
megyünk Stammtischre
csak kihívóan, mint mindig...

péntek esti koktélozás

(Sanyi, Nóra és az Ő Gábija, Zsóf, én, Robi, Zoli és az Ő Olgija, Márk és Vica)

Hétvégi főzőcske

2006-11-19T16:08:00.000+01:00

fasírt - összegyúrás előtt
sürgés-forgás a konyhában (Nóra, Sanyi, Robi, Olgi)
Stafánia szelet tojással illetve kolbásszal töltve, naranccsal díszítve, krumplipüre, sajt- és szilvatorta, valamint a fasírt szintén naranccsal díszítve
uborkasaláta, és a másik adag krumplipüre

I love Budapest no. 27. - avagy honvágy ellen

2006-11-16T15:55:00.000+01:00

látkép a Parlamentre a Várból

Ami kimaradt az augsburgi városképből

2006-11-16T15:36:00.000+01:00

a Perlach-torony és a Rathus
a Vogeltor
a Fuggerei egyik utcája

Megint eltelt egy hét...

2006-11-13T01:15:00.000+01:00

Bizony, megint eltelt egy hét. Volt jó is, meg rossz is, ahogy az már csak lenni szokott. Komolyan mondom, annyi érzelmet, vívódást, örömet és fájdalmat otthon egy fél év alatt nem élek át, mint itt egy hét alatt. Összeveszések és kibékülések, sérelmek és örömök jellemezték ezt a hetet, mint egyébként is minden hetünket a mi saját kis valóság shownkban. Mindig viccelek is NÓRÁÉKKAL, hogy adjuk el licensznek az itt történteket egy tévétársaságnak. Bekameráznának minket és meggazdagodnánk egy csapásra, mert lenne nézettségünk az tuti! Mivel azonban ez az internetes napló maximum a saját érzéseim, érzelmeim leírására szolgálhat, a kedves olvasó kíváncsiságának felkeltésén kívül nem kezdek bele a történet elmesélésébe, mert mást is érint, sőt én talán csak kívülálló vagyok az egészben. Csak, valahogy, ha hozzám közelállókkal történik valami, én mindig kicsit érintettnek érzem magam. Azt hiszem túl jó a beleélő képességem.

A hét eleje és vége munkával telt. Kb. 8-8 óra. Hétfőn egész nap és pénteken délelőtt a Fraunhoferban. Megint fordítanom kellett jó kis technikai szakszövegeket, most épp németről angolra. Pénteken pedig délután még a kis Hendrikre is vigyáztam. A hét többi napján igyekeztem jó egyetemista lenni, olvastam, fénymásoltam, könyvtáraztam és könyveket rendeltem újfent az amazonról.

Az embernek, ha nincs baja, akkor csinál magának. Én jelesül a tél beköszöntével a téli kabátom cipzárját rontottam el. A kabátprobléma azóta megoldódott, csak sokba került. Több varrodában voltam és a legolcsóbb az volt, amit egyébként is ajánlott nekem a szintemről egy lány (azok kedvéért, akik már jártak nálam, akinek az "NDK-s" pasija van...). 22 Euró a varrási költség, plusz 10 Euró a cipzár.

Nóráéknál Fluressen volt a héten, besegítettem a dinnyeleves elkészítésébe, mely szakaszosan, de elkészült. Azért szakaszosan, mert indultunk egy dinnyével, hogy az biztosan elég lesz, aztán nem lett elég. Így vettünk még egyet, és gondolom már mindenki sejti, hogy egy harmadikért is vissza kellett tekernünk... Szerencsére ízlett mindenkinek.

Szerda este a mi kolink Kellerbárjában múlattuk az időt, azaz csocsóztunk és Zsófival jószokás szerint beneveztünk a magunk kis 2cl-es sauer Appfel körére. Ez egy isszonyatosan finom zöldalmás likőr. Első alkalommal annyira ízlett, hogy úgy ittuk, mint az üdítőt, aminek az lett a vége, hogy két óra után el kellett hagynom a fedélzetet és haza kellett, hogy kísérjenek... (Dunc! Valami hasonlóra gondolj, mint Erdélyben, az utolsó osztálykiránduláson.) Mostmár óvatos duhajként szigorúan csak egyet kortyolgatok el... Tehát kihívtuk csocsózni a fiúkat. Elég rosszul szerepeltünk, úgyhogy hamarosan vegyes párosokba szerveződtünk az értelmesebb játék kedvéért. Bár én nem panaszkodhatom, mert 4 gólt lőttem, amiből sajnos az egyik Eigentor, azaz öngól volt...

Csütörtök éjszaka, jobban mondva péntek hajnalban megérkezett a mi Juanunk. Természetesen egész kis udavartartása várta az állomáson. Zsófi, Nóra, Nevena és én. Nagy volt az öröm a viszontlátásnál. Még akkor hajnalban felmentünk Zsófihoz borozgatni, beszélgetni. Juan Zsófinál alszik, de én is hozzátettem az ügyhöz valamit: a matracomat! (Aki már aludt nálam, tudja miről beszélek.)

Juanból komoly dolgozó manchesteri férfi lett, öltönyös, nyakkendős. De nem Erlangenben! Nekünk megmaradt a mi régi Juanitónk! Ugyanúgy flörtöl mindenkivel, ugyanúgy bújik és kacag vidáman és mosolyog és, és, szóval Ő Juan!

Pénteken Éri szülinapi buliján voltunk a Ratyiban, szombaton pedig 14-en vágtunk neki Augsburgnak. Megnéztük a Rathaust, a fontosabb tereket, szobrokat, épületeket, kávéztunk (mert, ha Juan és Zsófi ott vannak, akkor a káfépáuze kötelező, majd pedig hamarosan a mittágszpáuze is, mert, ha éhesek, agresszívakká válnak...). Jártunk Bertold Brecht szülőházában, sétálgattunk, megnéztük a dómot és a Fugger család által 1519-ben építtetett Fuggereit, ami a világ első szociális lakótelepe volt. Ma is jelképes, 88 cent/hó összegért lehet itt lakni. Finom sváb specialitást ettünk ebédre, krumplikrémlevest és sajtos tésztát. Este Kovi gitározott, mi meg körülültük és énekeltünk, tisztára olyan fílingem volt, mint a régi törökvészes táborokban, amikor Roland bá'val énekeltünk, azzal a különbséggel, hogy úgy mondjam, Rolandnak képzetebb a hangja, mint Kovinak... És akkor árnyaltan fogalmaztam. De Kovi, tudod, hogy imádlak!

Ma pedig itthon szorgoskodtunk. Egyrészt főztünk megint töklevest, meg Juan kedvéért hortobágyi húsost, mert saját bevallása szerint ez lett a kedvenc étele, amióta nyáron megkóstolta a mi jóvoltunkból. Meg mostam és takarítottam és a végén még ablakot is pucoltam. Ideje volt. De mostmár fekszem le, mert holnap (ma) kora reggel vár a munka!

Augsburg - 2006. november 11.

2006-11-13T01:02:00.000+01:00

asszem erre mondják, hogy régi jó barátok, ha találkoznak szavak nélkül is értik egymást (Juan és Nóra)
Kovit pusziljuk Zsófival
Kovikával
óhh, be szép
a Lech egy kis mellékága a házak előtt folydogál
zuhog az eső, fúj a szél (Zsófi)
Leidenschaftlichkeit, ugye, Juan?!
Juannal, Márkkal és Nórával vidáman

2006-11-12T22:13:00.000+01:00

a Fuggerei egyik háza előtt
ebéd ötösben (Márkkal, Juannal, Nórával és Nevenával)
Augsburgban van Brecht szülőháza
Kenny-chen (ahogy Juan szólít, ha kapucniban vagyok - természetesen a Southpark alapján) és Kovika
az augsburgi dóm
esti gitározás és éneklés (Márk, Nóra, Vica, Juan, Kovi és Zoli)
jó hangulat (Balázs, Márk, én, Vica, Nóra és Kovi)
Zsófi és Juan a konyhában szorgoskodnak
Márk amint tejföllel keni a hortobágyi húsos tetejét
a finom végeredmény

Még mindig Halloween - képekben

2006-11-12T22:04:00.000+01:00

Zsófi
Bertl és Kovi
Nevena
Zoli

Újra együtt!

2006-11-05T22:14:00.000+01:00

Egy csendes vasárnap este írom ezeket a sorokat. Az elmúlt napok után mindenképpen csendesnek mondható volt a mai. Olyan hétvégés. Reggel lusti 10-ig, igaz ez annak is köszönhető, hogy Norocsommal tegnap hajnalba nyúlóan beszélhettük végre ki magunkból a kibeszélni valóra érdemeset… Reggel mosás – három adagnyi, mert régen volt már erre időm, aztán ebéd kettesben Zsófival (a mostani Erasmusosok épp a berlini kiránduláson voltak, Nóra és Nevena pedig Nürnbergben ismerősöknél). A főzést nem vittük túlzásba, megmelegítettük a tegnapról megmaradt isteni töklevesünket és a mirelit rántott camambert mellé készítettünk krumplipürét. Ezt a szokásos kávézás melletti beszélgetés követte. Délután készültem az óráimra, ami egy bölcsésznél mi mást jelentene, mint olvasást… Aztán betoppant végre Norocs és két jó barátnő természetesen mindig olvas egymás gondolatában és ez velünk is így esett, mert mindkettőnk a másikkal akart vacsizni, mert egyedül azt ugye mégsem lehet. Most pedig képeket töltögettem fel, ide a blogra, amire már rég nem jutott időm, és most szépen sorjában leírom, miért is nem.

Erlangentől nehéz elszakadni, ezt mindenki tudja, aki járt már itt. Nekünk NÓRÁÉKKAL ez nem is sikerült… Itt ragadtunk. Akinek pedig mégis meg kellett tennie, az visszavágyik és visszajön. Mint például Szandra és Attila a tavalyiak közül. Az elmúlt két hetünket ugyanis Ők töltötték ki. És csütörtökön már jön is Juan, aztán december elején Janis, majd pedig Bence! Annyira jó, ahogy Kovink mondaná.

Szandrocs otthon épp a féléves diploma előtti gyakorlatát csinálja, de kivett egy hét szabit és már itt is termett Erlangenben. Nagy volt az öröm. Zsófi várta Nürnbergben, én pedig őket kettőjüket már az erlangeni állomáson. Nálam vacsoráztunk, aztán szép sorjában megérkeztek a Többiek is az óráikról. Nekem sajnos pont aznap este volt Flurputzom, úgyhogy míg Ők az én szobámban vígadtak, addig én szinttársaimmal együtt hűtőt engedtem le és sikáltam ki, mikrót és kenyérpirítót takarítottam, kanapét keféltem kárpittisztítóval, szortíroztam, mosogattam, törölgettem, felmostam, szemetet hordtam ki. Aztán beindult a hét és Szandrának alkalma volt kicsit újra belekóstolni az itteni életbe. Nóráékkal bejárt a Politikwissenschaftos órákra, buliztunk, teáztunk, kávéztunk, beszélgettünk, együtt voltunk. Ja, és mindegyikőnknél aludt a régiek közül: Zsófinál, Nóránál, Nevenánál és nálam is. Én is köszönöm Neked Szandra azt a hosszú éjszakai beszélgetésünket, nekem is örök emlék marad.

Sajnos és szerencsére gyorsan elrepült ez a hét. Sajnos, mert a szombat közeledte azt jelentette, hogy Szandrának haza kell utaznia. Szerencsére, mert a péntek közeledte azt is jelentette, hogy Attila mindjárt megérkezik. Csütörtök este Fluressenünk volt, ahol Zolival együtt nagy sikert arattunk a lecsónkkal, amit együtt készítettünk! (Nem tudom, írtam-e már, hogy ebben a félévben két magyar is lakik az én épületemben: Zoli az én szintemen és Márk a földszinten.) Pénteken délelőtt még dolgoztam, aztán szaladtam bevásárolni és fél hatkor már a nürnbergi pályaudvaron vártam Őt. Amikor leszállt a vonatról, csak öleltük egymást, én sokáig meg sem tudtam szólalni az örömtől. Aztán később csak eleredt a nyelvem és egy hétig be sem állt – egyesek elmondása szerint…

Hazajöttünk, lepakoltunk és mielőtt még a Többiekkel találkoztunk volna Anya egy sporttáskányi hazaijából vacsoráztunk meg. Aztán mentünk is Zsófihoz - mint múlt félévben idén is mindig Nála van az esti találka, onnan indulunk mindenhova. Nagy volt az öröm, mikor Attila végre találkozott Zsófival, Nórával, Szandrával és Nevenával. Biztos kicsit furcsa volt neki a sok új arc, de az elmondásaimból már ismerte Őket. Múlt félévi jó szokásunk szerint megint egy órába telt eldönteni, hogy hova menjünk, de aztán csak kikötöttünk egy jó kis helyen – meghatározó volt a döntésünkben, hogy ezen a helyen pont akkor volt Happy Hour és a Jägert 1 Euróért dobták utánunk… Mivel ez volt Szandra búcsúestje, ekkor köszönt el tőlünk. Mindannyian kaptunk Tőle egy-egy lábtyűt, amelyre személy szerint már régóta vágytam, és egy-egy személyes, kedves levelet.

Másnap szabadnapot vettünk ki a Többiektől és csak kettesben voltunk, aztán vasárnap nálunk gyűlt össze a jónép egy ebédre. Nyolcan laktunk jól Anyukám otthoni főztjéből és még maradt is! Melegítésben tehát profik vagyunk, pláne így, hogy elfelejtettük az órát átállítani és egy órával korábbra vártunk mindenkit, szóval kétszer melegítettünk meg mindent. Viszont reggel olyat mesterkedtünk a konyhában, mint még soha! Erről kicsit lejjebb a fahéjas, tejszínes, almás omlett képe árulkodik! Délután gombászni mentünk (Dunc ugye Te emlékszel rá, hogy mindig is a természetjárás és a gombászás volt a hobbim?!). Egyszóval sétáltunk egyet a kolim melletti Meilwaldban, ahova Nórával futni szoktunk járni (=már voltunk vagy 8-szor…). Szóval sétáltunk és én türelmesen megvártam, amíg Att a német gombahatározó segítségével eldönti, hogy mérges-e vagy sem… Aztán hazajöttünk és csináltunk finom gombapaprikást, amiből én nem ettem, bár fnom lett, mert ha mentőket kell hívni, legalább egyikőnk legyen észnél… :) De hál’ Istennek erre nem volt szükség.

Hétfőn dolgozni mentem a Fraunhoferbe. Kezdek belerázódni a munkába. Eleinte nehéz volt hozzászokni a napi 8 óra gályázáshoz, de muszáj. Hetente egy teljes és egy fél napot vagyok ott. Fordítottam már, meg táblázatkezelek, telefonokat kapkodok és akinek ez mond valamit Microsoft Visioban rajzolok, bizony ám! Este Stammtisch volt. Kedden megint csak dolgozni voltam, aztán egyetemen. Ez idő alatt Att a TDK-ját írta, meg Zsófiékkal lógott és menzázott. Este viszont végre együtt lehettünk. Bementünk Nürnbergbe és megnéztünk egy filmet az IMAX-ben, ez Európa legnagyobb 3D-s mozija. Nekem hatalmas élmény volt, szó szerint ültem, mint gyerek a moziban. A mínusz 7. szinten volt a terem, azért ilyen mélyen gondolom, mert harmincvalahányszor huszonvalahány méteresek a vásznak (ha most itt lennél, Te meg tudnád mondani pontosan) és ezeknek kell a Platz. Egy, a tengeri élővilágról szóló természetfilmet láttunk és néha tényleg olyan érzésem volt, hogy meg tudnám fogni az előttem úszkáló halakat és a cápa is mindjárt bekap. Fantasztikus volt! Dönereztünk egyet, majd nyakunkba vettük az éjszakai Nürnberget, ahol nappal már mindketten jártunk sokszor. Szép volt így kivilágítva látni a tereket, a templomokat, a várat. Végül pezsgőt bontottunk és a süvítő szélben romantikázva elkortyolgattuk a folyóparton. Ez idő alatt, a Többiek az Alexban voltak Halloween partyn. Egyébként elmentem volna, de az, hogy Att itt volt, most fontosabb volt! A Többiekről viszont annyira jó képek készültek, hogy muszáj őket lejjebb megmutatnom!

Szerda halottak napja volt: no egyetem, no munka, tehát irány Rothenburg Attal! Ebben a városban jártam már Anyáékkal nyáron és máig a legszebb bajor kisvárosnak tartom azok közül, ahol jártam, s mivel Att még nem volt itt, felfedeztük újra együtt! Őszi színekben és hangulatban pompázott minden, csak a Käthe Wohlfahrts boltok jelezték, hogy nemsokára karácsony. Itt felkészültünk mi is a karácsonyra, ittunk helyi specialitásként gyümölcsös borokat és vettünk is, hogy az otthoniak is megkóstolhassák majd. Végigsétáltunk a hangulatos utcákon, megnéztük a Marktplatzot és a Rathaust. Nagyon szép nap volt! A vonaton már a szemináriumaimra olvastam, mert azt is kell néha. Hazatérvén, ledőltünk, hogy pihenjünk kicsit. Ez volt este 7-kor, másnap reggel 7-kor ébredtünk…

Csütörtökön egész nap egyetemem van, de Att elfoglalta magát, konzultálni volt az itteni régi tanárjánál a TDK dolgozatához. Ó, és leesett az első hó, kellemes volt biciklizni… Este nálunk gyűltünk össze és megnéztük a Da Vinci kódot. Bár ne tettük volna…

Pénteken Zsófi elvállalta Hendriket így a nap megint teljes hosszában a miénk volt. Szorgoskodtam a konyhában, főztem finomakat, sétálgattunk, régi emlékeket idéztünk a városban. Aztán csak eljött, bármennyire is nem akartuk a szombat reggel. Most Ő megint otthon (nem sokáig, mert megy Barcelónába jól megérdemelt jutalomként a jövő héten) én meg megint itt. Tegnap nagyot főztünk a lányokkal, takarítottam, Anyával beszéltem sokat, kicsit elvonták a figyelmemet. Most meg jönnek a szorgos-dolgos hétköznapok újra, ezek is segítenek valamennyire.

Halloween

2006-11-05T21:30:00.000+01:00

Nóra
Kovi és Jürgen
Vica
kedvenc szomszédom, Jürgen Drakulaként
man in black - azaz Robi
Éri

2006-11-05T20:11:00.000+01:00

Szandra megérkezésének estéjén - lám heten is el lehet férni a szobámban!

(Nevena, Szandra, Vica, Zsófi, Nóra és Márk)

"újak" és "régiek" (Robi, Kovi, Szandra, Zsófi), egyik este alapozáskor
három a kislány - Szandra, Zsófi és én
Maria, Kovi és én
a régi szokás megmaradt hörpintés előtt

avagy

"A jó lovas katonának, de jól vagyon dolga, eszik... igyunk!"

úgy tűnik teljes a csapat (első sor balról jobbra: Kovi, Maria, Szandra, Nevena, Sanyi, Zoli,

hátsó sor balról jobbra: Noroch, Zsófi, Robi, Att és én)

akik a régiek közül újra együtt voltunk (Zsófival, Attal, Szandrával, Nevenával és Nórával)

a Szandrától kapott lábtyűkkel

nem lát, nem hall, nem beszél - rossz sorrendben jobbról balra

2006-11-05T19:35:00.000+01:00

fahéjas, tejszínes, almás omlett
a Meilwaldban
a gombászás eredménye
Nürnberg by night
és a Marktplatz by night
Sankt Sebaldus Kirche
a városháza tornyai és mögötte a Sankt Lorenz Kirche
a nürnbergi vár egy része
nürnbergi éjszakai forgalom
őszi várfal és mi

Rothenburg - 2006. november 1.

2006-11-05T17:16:00.000+01:00

hangulatos utcakép Rothenburgban
így mozdulok bele a képbe, hogy ne legyen éles... :-)
Att és a gombák
a helyi specialitás, a Schneeball még mindig nem túl ízletes...
annyira szép, nem?!
a legközépkoribb városrész, a Plönlein
Halloween-i utóhangulat tökkel
a Käthe Wohlfarts karácsonyi bolt előtt, Rothenburg talán erről a leghíresebb
Rothenburg a Burggartenből nézve
mi

Zsóffnak a mai délutánért, Duncnak a hétvégéért

2006-10-18T21:23:00.000+02:00

Cserháti Zsuzsa : Két bolond

Mondd el, gyere meséld el -mi fáj,

persze szólnod sem muszáj!

Én jól tudom, és gyógyítom,

jöhetsz bármikor barátom!

Ó, ahogy annyiszor volt már -látod,

mindig rám talál...

Most mondj egy újabb szép mesét,

ha már nagyon felnőtt lennék...

Ne szégyeld, meséld el -

én is bőgtem nálad százszor már...

Két bolond egy pár!

Ne szégyeld, meséld el -

mondd, mi volt?! olyan rég láttalak már...

Hisz - két bolond egy pár!

Lehet pénz, vagy nő, vagy más...-

de mindig van száz megoldás!

Csak a könny a rossz választás!

Új nap jön, talán jobb, mint tegnap volt!-

csoda nincs, csak nap, meg hold -

de tőlük új esélyt kapsz még,

s megy tovább az élet játék...

Ne szégyeld, meséld el -

tudd, hogy minden bánat így száll...

Két bolond egy pár!

Ne szégyeld, meséld el -

miért nem boldog, aki tiszta úton jár?!

Hisz - két bolond egy pár...

Ne szégyeld, meséld el -

én is bőgtem nálad százszor már...

Két bolond egy pár!

Ne szégyeld, meséld el -

mondd, mi volt?! olyan rég láttalak már...

Hisz - két bolond egy pár!

Ne szégyeld, meséld el -

rólad mindig mindent tudnom kell!

Felelj - ez jó idő, jó hely!

Ne szégyeld, meséld el -

mondd el úgy, ahogy máskor is,csak nekem...

Végre itt vagy mellettem!

szövegíró : Burt Bacharach - Carole Bayer Sager - Valla Attila

Erlangen ősszel

2006-10-17T23:51:00.000+02:00

az Orangerie Schlosspark
Schlosspark
őszi fal
botanikuskert
botanikuskert
botanikuskert

Überraschung von meinem Kameraden

2006-10-17T23:10:00.000+02:00

Történt ugyanis, hogy Zsófiékkal és a náluk vendégeskedő Juliával és Carlos-szal mentem találkozni a Steinbachba péntek este, amikor látom, hogy eggyel többen ülnek az asztalnál. Az egyik nekem háttal ülő alak, pedig drága Társam volt... Persze úgy reagáltam, mint eddig minden meglepijükre, hátat fordítottam és elindultam kifelé. Node, oszt nagy volt az öröm, meg az egymás nyakábaborulás. Még ott helyben olyanokat röhögtünk, hogy zengett tőlünk a környék. Csak egymásra néztünk és pontosan tudtuk, mire gondol a másik...

Hazatérvén azzal kellett szembesülnöm, hogy a háztartásom nem Duncra volt felkészülve. Mármint pont aznap takarítottam, csillogott-villogott minden, csak ételmennyiségben nem Társamra készültem. Mindegy, felbontottunk egy hazai konzervet, maradt délről leves és egy egész desszertem is elfogyott. Így végül éhesen, de nem korgó gyomorral hajtotta álomra fejét Dunc. Ezt megelőzően azonban még hajnalig beszélgettünk. A jelenről keveset, a közös emlékekről annál többet. Egyszóval röhögtünk tovább.

Másnap ezért bevásárlással kezdtük, majd Erlangent mutattam meg neki báj nájt után báj déj is. Tetszett neki. Persze Erlangen kinek ne tetszene! Azt viszont máig sem tudom, hogy mi nyűgözte le jobban: a Hugenották temploma, vagy a vele szemben álló Thalia Buchhandlung vonatos 2007-es naptárai...??? Miután jól bedönereztünk, Carlos és Julia finom spanyol étkéből is jól bevacsoráltunk, de a hús biza hiányzott belőle Duncnak.

Vasárnap Nürnberget fedeztük fel, de előtte még tettünk egy pár órás kitérőt az erlangeni botanikuskertben, ahol ha akartam, ha nem végig kellett hallgatnom Dunc szakmai ártalmából fakadó növénymeghatározásait. Beletelt vagy két órába, mire kijutottunk onnan. Nürnbergben aztán minden szépet igyekeztem megmutatni kis Stadtrundfahrtunk során, de a nap végére maradt tömegközlekedési eszközökkel nem vehettem fel a versenyt. Itthon tojásos lecsóval leptük meg magunkat, majd lefeküdtünk, ami persze nem egyenlő az alvással, nevezzük inkább csendkirályos próbálkozásoknak, amik nem jönnek össze.

Hétfőn hajnalban pedig már indult is vissza a Drágám Eberswaldéba. Nagy meglepetést és örömet okoztál nékem Báró Jósika Samum! Örök hála érte! A word doksit pedig ígérem küldöm majd minden hétvégén, hogy ami kimaradt a miskolci fiatalemberről, azzal is tisztában légy, oké? :-)

Én pedig indultam munkába a Fraunhofer Institutba, ami - és itt most korábbi posztomat javítom - nem számtech cég, hanem kutatóintézet... Titkárnői feladatköröm igencsak kibővült, amikor első nap egy angolról németre fordítást kaptam. Olyan szakszöveg, hogy azt se tudtam hova nézzek. Végül csak megcsináltam.

Az egyetem elkezdődött. Megtettem az első lépéseket azirányba is, hogy egyszer lediplomázzak otthon. Voltam ma hospitálni a tanári szakdolgozatomhoz a helyi Montessori iskolában. A koliban ma Flurversammlung volt, úgy néz ki kicsit jobban összejön a szint, mint múlt félévben. Én legalábbis nagyon jól érzem magam köztük. Hogy már ismerem a szokásokat, hogy hogyan lesz a félév rendje, hogy be kellett mutatkoznom az új lakóknak. Nekem, aki múlt félévben még magam is új voltam. Hogy a szomszédom skype-on pl. felvett partnerének, egy német! És hív, hogy menjek Barabendekre. Ott maradtunk a Flurversammlung után beszélgetni páran és nagyon jó volt. Hátha összerázódik most jobban a szint, azt remélem. Akar az egyik srác szervezni kártyapartis estéket minden hétre, meg jövő héten egyébként is lesz Flurputz, meg Fluressen, az is jó alkalom lesz a tímbildingre. Aztán itt van aggszűz, aki amikor félév elején újra a koliban köszöntött, megsimogatott és megölelt. Tényleg heimisch érzem itt magam, csak Te ne hiányoznál annyira...

2006-10-17T23:05:00.000+02:00

Carlos és Zsófi
én, Vica és Noroch

2006-10-17T22:50:00.000+02:00

Zsófi, Juliá, Dunc a Steinbachban, így üldögéltek, mikor megérkeztem
okosak vagyunk, szépek vagyunk, mindenki más pedig... (Zsül, fejezd be lécci a mondatot!)
ennyire tetszett Duncnak Erlangen
megpihenni egy hangulatos ház előtt, ó be szép is az!
egy gerlepár a Steinbach előtt
Schlosspark, Dunc, Fahrrad - csendélet
dönert nem lehet gusztusosan enni no. 1.
dönert nem lehet gusztusosan enni no. 2.
Carlos és Zsófi
Dunc, Juliá, Nóra és amit a fiúk főztek

2006-10-17T19:15:00.000+02:00

Dunc a botanikus kertben
növénymeghatározás
Dunc a nürnbergi vár árnyékában
ősz Nürnbergben
...
... ...
én és Nürnberg

tojásos lecsó vacsorára

I love Budapest no. 26. avagy honvágy ellen

2006-10-13T17:42:00.000+02:00

Elolvastam, tetszett no. 7.

2006-10-13T17:35:00.000+02:00

http://www.terasz.hu/terasz.php?id=irodalom&page=cikk&cikk_id=10507

Avagy, jó tudni...