Visszatérő álmom a valóság

Egy szemeszterem a német felsőoktatásban. Én magam pedig tele várakozással és reménnyel. Ha csak fele olyan jól sülne el,mint Weimar 2005 nyarán... Nektek, akiket érdekel és magamnak emlékül arról, hogy mit sikerült kihozni ebből az egészből! Hogy mit sikerült kihozni, mit rontottam el, már tudom, tudjátok. Kezdődjön az újabb, a búcsú félév, új emberekkel és régiekkel, új élményekkel, tanulással és munkával teli. Tehát mit Erasmus in Erlangen, Teil 2.

szerda, március 08, 2006

Az álom beteljesülésétől még egy karnyújtásnyira

Igen, én a kiszámíthatóság (Tollasbajnoktársak Gyöngye, ezt a megjegyzésedet lásd nem feledem, még, ha a tollaslabdajátékomat is jellemezted emígyen) és előrelátás szimbóluma, megírom blogom első bejegyzését Erlangenbe való megérkezésem előtt már egy hónappal. NO COMMENT, ahogy Ágoston tanárnő mondaná...
Mivel a blogom címeként feltüntetett mondat szerzői jogvédelem alatt áll, gyorsan elmondom, hogy a Perzsa Suttyók zenekar egyik számának címét választottam mottómul. Zoli írta a dalt, de nem csak ezért fontos számomra, hanem, mert kifejezi, amit érzek. Azaz egy visszatérő álmom valósult meg ezzel az ösztöndíjjal!
A zenekar mindig frissülő honlapja (:-) megtekinthető itt: http://www.pesuweb.tk
És még egy kis jelmagyarázat, hogy miért is ertraum a címem.
'er', mert Erlangen és Erasmus
'traum', mert na, de ezt úgyis tudjátok...