Nagy lemaradást pótolva

Aki még nem adta fel a reményt és újra és újra betér erre az oldalra, annak szólnak ezek a sorok. Tudom, hogy régen frissítettem az oldalt... Ne haragudjatok, de annyi minden történt velem az elmúlt pár hétben, hogy azt itt úgysem tudnám leírni... Aki meglátogat, annak majd mesélek akkor, a többieknek pedig, ha hazamentem. Azt ezután sem ígérem, hogy naponta frissítek, de a leglényegesebbeket megpróbálom most összefoglalni.

Kialakult egy szokás. Hogy este összeülünk, ha épp nincs semmi buli és kártyázunk. A játék neve mocsár, a más nemzetiségűeknek csak Arschloch-ként fordítjuk le. A törzshely Bence kolijának a Gemeinschaftsraumja. Jó együtt lenni ilyen alkalmakkor is a többiekkel.

Aztán tartottunk két Referátot Zsófival. Az első szörnyű élmény volt. A német lány, aki a harmadik Mitreferentin volt, magasról kakilt az egészre, egészen utolsó estig. Akkor pedig az egész koncepciónkat, amit kitaláltunk Zsófival, leépítette, s másnap megpróbált brillírozni, minket meg beégetni. Nem ez volt életem legszebb napja... És sajna Heinrich von Kleistet is megutáltam egy kicsit emiatt. Viszont a másik Referát, amit csak kettesben tartottunk, nagyon jól sült el. Német, mint idegen nyelv, tehát valamiféle didaktikának megfelelő órán tartottuk csupa olyan németnek, akik majdan némettanárok lesznek. Mind a csoport, mind pedig a tanár kellemes légkört teremtettek, figyeltek ránk, érdeklődtek. A végén pedig jó hosszan megkopogtak (ezt a szót alkottam, arra, amikor a padon kopognak neked elismerésül). Ez tehát jó élmény volt és gyógyír a bajra.

Aztán sokfelé jártunk mostanság. Voltunk egy bajor tájegységet bebarangolni, fränkische Schweiz-ban. Szép erdőkön vezetett az utunk, másztunk hegyet, láttunk réges-régi erődítményt, és voltunk cseppkőbarlangban is. Pont aznap köszöntött be itt a nyár, mindenki leégve távozott a nap végén. Azóta persze bebarnultunk és újra leégtünk...

A nagy melegre való tekintettel pedig kimentünk a közeli Dechsendorfer See-hez és strandoltunk egy nagyot. Biciklivel olyan 40 perc volt az út, szerintem megismételjük még, ha marad a forróság. Tiszta Balaton feeling volt.

Jártam múlt hétvégén Heidelbergben, ahol Szivi Zsófit látogattam meg. Gyönyörű az a város! És Zsófi nagyon szép helyen, közel az egyetemhez, a történelmi belvárosban lakik. Megmutatta nekem a nevezetességeket, jókat sétáltunk, beszélgettünk, még az egyetemi könyvtárba is bementünk. Én annyi könyvet egy helyen még életemben nem láttam!!! Ha minden igaz, akkor Zsófi nemsokára engem látogat meg és igyekszem én is olyan jó idegenvezető lenni majd, mint, amilyen Ő volt!

Most hétvégén Drezdában és Meissenben jártunk. Sajnos már eggyel kevesebben, mert Attila hazament, lejárt az ösztöndíja. Egészen más volt így a hangulat. Fura, hogy egy ember távolléte mennyire megváltoztatja egy kialakult társaság szerkezetét. Sokat emlegettük és sokat fogjuk ezután is, de reméljük augusztusban a közösen eltervezett neuschwansteini kiránduláson mégegyszer utoljára teljes lesz a csapat.

Drezdában minden a Többiekre emlékeztetett, a mi kis 2002-es utunkra. Jó volt ezt a várost újra látni, még mindig nagyon szép! Meissen pedig az újdonság erejével hatott, bár a porcelángyáráról híres városnak nem épp a legszebb porcelánjait fényképeztem le, higyjétek el, van, mire büszkének lenniük!