2 germanista
helyfoglalás a Gólyavárban
Eljött ez a pillanat is és most is egymás mellett ültünk, mint 2006 április óta németes ügyekben mindig, amikor is felszálltunk arra a vonatra a Keletiben azzal a sok cuccal és elindultunk Erlangenbe. Együtt csináltuk végig kint a legtöbb órát, együtt tartottunk a német hallgatóságnak kiselőadást, együtt vizsgáztunk, együtt ismertettük el itthon - sokszor küzdelmek árán, együtt stresszeltük végig a szakdogaírást, együtt tanítottunk, együtt államvizsgáztunk és ittunk utána a sikerekre, hol egy presszóban, hol a Bartókon egy buli keretében. Ezért örülök, hogy csak eljöttél és együtt is vettük át!
3 Comments:
Ha ilyen személyesen meg vagyok szólítva...:)
A közös küzdelem számított, sokat. Tényleg. A tegnapi illúziórombolásért bocs, majd leesik egyszer, hogy nem minden eredemény csupán a a családi- és önelvárás minimumának teljesítése. Néha lehet büszkének lenni. Majd leesik egyszer. (Hű asszem a diplomám a mikró tetetjén maradt a konyhában. :D )
Attention!
Szia!
Remélem még olvasod a kommenteket :) Véletlenül találtam a blogodra, és élvezettel olvastam végig együltőhelyemben (ezt vajon így írják? :)) Egyrészt eszembe juttatta az én erasmus-os hónapjaimat Olaszországban, másrészt most éppen Erlangenben élek a férjemmel. Egy ösztöndíjra pályáztam, de amíg nincs eredmény (még pár hónap..), addig is szeretnék valamit dolgozni, így szeretém kérdezni, hogy ti hogyan találtátok a babysitter állást? :) Én a neten kezdtem el keresgélni, és közben bukkantam rá erre az oldalra :)
Megjegyzés küldése
<< Home