Visszatérő álmom a valóság

Egy szemeszterem a német felsőoktatásban. Én magam pedig tele várakozással és reménnyel. Ha csak fele olyan jól sülne el,mint Weimar 2005 nyarán... Nektek, akiket érdekel és magamnak emlékül arról, hogy mit sikerült kihozni ebből az egészből! Hogy mit sikerült kihozni, mit rontottam el, már tudom, tudjátok. Kezdődjön az újabb, a búcsú félév, új emberekkel és régiekkel, új élményekkel, tanulással és munkával teli. Tehát mit Erasmus in Erlangen, Teil 2.

hétfő, július 17, 2006

Maradunk

Más szemmel nézünk a búcsúzókra mi, akik maradunk. Mert maradunk még egy félévet. Nóra, Zsófi, Nevena és reméljük Bence is. Annyira jó itt nekünk, valamit mindenki megtalált itt (szabadságot, függetlenséget, felnőttéválást, önállóságot...), s ha mást nem, hát egymást. Annyira sok időt töltünk együtt, úgy élünk, mint egy család és úgy érzem ettől ezek a kapcsolatok jobban el tudnak mélyülni és nagyon ragaszkodunk egymáshoz. Ezért volt rossz most pénteken, az Erasmusos Abschiedsbarbecue-n látni, mennyien elmennek közülünk.
Node, mik is történtek az elmúlt hetekben? Vége lett a foci vb-nek és nem sikerült a németeknek itthon győzni, de azt mondják a harmadik helynek jobban örülnek, mint egy másodiknak. Kicsit halkabb azóta Erlangen is, nem lóg mindenütt a nemzeti trikoloruk és nincs is indok minden este az ivászatra.
A félév vége és a vizsgaidőszak előtt minden koli megtartotta szokásos Sommerfestjét és mindenütt kitettek magukért az emberek, így aztán összes Erasmusos barátunkat láttuk a pult mögött állni és dolgozni, hiszen ilyenkor a kollégiumok lakói csinálnak mindent. Én szerencsére minden kolis feladatomat letudtam a félévre, beleértve a háromhetes Mülldienstemet is, ami nem tartozott a kedvenc feladataim közé (aki vitt már le Biomüllt a konténerbe, tudja miről beszélek). Akkor inkább festem a Gemeinschaftsraumot, vagy csiholom a tüzet a grillnél.
Norochunkat felköszöntöttük nevenapja alkalmából, kapott szép kiegészítőket az új rucijához, sütöttünk finom tortát is neki, amikor meg épp fiúmentes este volt, akkor meg normális női reakcióként rögtön elkezdtük őket hiányolni, de ezt a képeken úgyis látni fogjátok.
A következő két hét elég nehéz lesz. Ma és csütörtökön még referálok, jövő héten pedig lesz négy szóbeli vizsgám. Kedden Fontanéból és a berlini irodalmi élet a 18. század fordulóján előadásból, szerdán a nyelvelsajátítás előadásból, pénteken pedig a Jane Austen cult-os órámon. Ezen kívül 3 szemináriumi dolgozatot kell még megírnom augusztusban, sajnos itt ezek 15-20 oldalt jelentenek per doga...
Közben szervezzük a neuschwansteini-müncheni kirándulásunkat augusztus elejére, ahol még egyszer utoljára egyesül kicsiny társaságunk a búcsú előtt és még Anna és Virág is megismerhetik őket az utolsó pillanataokban, mert ennyire együtt megyünk!
Szóval zajlik az élet, közeledik a vége, de szerencsére csak az első felvonásnak!!!

2 Comments:

Blogger szenka said...

Hali-gali! Megyek mar, 3 het es repulok olelo karjaidba:-))) Aztan az elmenokkel meg egy utolso nagy hurraaaaa, veled meg az elso 1 ev utan...ihaaaa de jo lecc!

Millio pusz addig is
Ezekiel Crane

22:34  
Blogger Agota said...

Drága Ezékielem!
Én is várlak már Tikteket nagyon, s karom ölelő lesz valóban. El sem hiszem, hogy egy év után végre...
Csókol:
Gász Pájkod

00:50  

Megjegyzés küldése

<< Home