Visszatérő álmom a valóság

Egy szemeszterem a német felsőoktatásban. Én magam pedig tele várakozással és reménnyel. Ha csak fele olyan jól sülne el,mint Weimar 2005 nyarán... Nektek, akiket érdekel és magamnak emlékül arról, hogy mit sikerült kihozni ebből az egészből! Hogy mit sikerült kihozni, mit rontottam el, már tudom, tudjátok. Kezdődjön az újabb, a búcsú félév, új emberekkel és régiekkel, új élményekkel, tanulással és munkával teli. Tehát mit Erasmus in Erlangen, Teil 2.

kedd, augusztus 15, 2006

Eggyel kevesebben maradtunk no.4.

Kevesebben vagyunk. Elment Bence is. A kérdések, amiket itthagyott maga után:

- Kinél mocsarazunk ezentúl?
- Kinél lesz mindig kéznél egy kártyapakli?
- Kinél nézünk focimeccseket és filmeket?
- Kinél lesz egy üveg Kräuter likőr hideg ellen?
- Mi értelme lesz ezután a Rommel Bárba járni?
- Kinél eszünk gulyást hazaiból?
- Ki hozza Zsófi után a ruháit otthonról?
- Kitől kérünk cigit és tüzet?
- Ki ver majd sátrat?
- Ki fényképez le minden egyes momentumot?

Várunk vissza, gyere gyorsan!

1 Comments:

Anonymous Névtelen said...

Rohanok! Bis morgen! :*

11:48  

Megjegyzés küldése

<< Home