Visszatérő álmom a valóság

Egy szemeszterem a német felsőoktatásban. Én magam pedig tele várakozással és reménnyel. Ha csak fele olyan jól sülne el,mint Weimar 2005 nyarán... Nektek, akiket érdekel és magamnak emlékül arról, hogy mit sikerült kihozni ebből az egészből! Hogy mit sikerült kihozni, mit rontottam el, már tudom, tudjátok. Kezdődjön az újabb, a búcsú félév, új emberekkel és régiekkel, új élményekkel, tanulással és munkával teli. Tehát mit Erasmus in Erlangen, Teil 2.

kedd, augusztus 15, 2006

Eggyel kevesebben maradtunk no.5.

Megint elment valaki. Juan nélkül. Válaszra várva:

- Ki fog puszit kérni?
- Ki akar ezek után magyarul tanulni?
- Kinek főzünk magyarosat?
- Ki késik majd el mindenhonnan?
- Kinek lesz a kifogása, hogy sok a munka a laborban?
- Kitől hallunk sztorikat a biciklis baleseteiről?
- Ki szomjazik majd mindig kávéra?
- Ki nevet majd olyan hangosan, mint Te?
- Ki szolgáltatja a már-már klasszikussá vált Wagner-Music-ot?

Ugye találkozunk még!?