Loptt hétvége

A múlt hét, mondhatni szokványosan telt, a hétvégét leszámítva. Hétközben munka és egyetem, Kellerbar, ja és csütörtökön nem elhanyagolható, hogy Referátot tartottam. Az óra: Schriftlinguistik. A téma: das Englische Sprachsystem. Ajánlott irodalom: angolul. Mi következik ebből? Elolvasom angolul, majd átfordítom németre, megírom németül a handout-ot és meg is tartom a kiselőadást németül. Nincs is ennél egyszerűbb...

Mivel a taglalt anyagrész arra volt hivatott, hogy bebizonyítsa, az angol írásrendszer bár logikátlannak tűnik, mégis logikus, ergo szabályok, szabályok hátán, úgy gondoltam mindenki csak elaludna rajta, ezért az elején meg kéne fognom a hallgatóságot. Eljátszottam hát velük bevezetésként egy játékot. Le kellett írniuk, amit angolul diktáltam. Persze jól kitaláltam előre, hogy csakis olyan szavakkal bombázom őket, amelyeket ugyan nagyon hasonlóan, vagy ugyanúgy ejtünk, mégis máshogy írunk le, pl.: two-to-too, I'll-aisle-isle, there-their-they're... És végezetül egy igencsak nehezen leírható szó következett, mégpedig a miscellaneous. Az eredmény: mindegyik példánál megoszlott az arány, de mindegyik írásmódhoz tartozott pár ember, tehát kijött, amit ki akartam hozni, hogy hallás alapján nem egyszerű az angolban hozzárendelni a szóhoz a megfelelő írásformát. A miscellaneous-nál is bejött a megérzésem: senki nem írta le hibátlanul a 32 emberből. Az érdeklődés tehát fel lett keltve, a feladatom csak annyi maradt, hogy bebizonyítsam, mégiscsak fellelhetőek szabályszerűségek a káoszban. Használtam a szemléltetéshez és példák felsorolásához fóliákat is, és az előadás végén még kitekintést nyújtottam a néhol vicces reformtörekvésekre az angol írásrendszer terén. Insgesamt 30 percet beszéltem, meist freigesprochen. A szokásos feedback-ben két csoporttársamtól jó kritikát kaptam, csak a handout-omat marasztalták el.

A hetet tehát letudtam, a pénteket pedig kihagytam a munkahelyemen és, mint aki jól végezte dolgát, felültem egy vonatra és meg sem álltam Pestig. Loptam egy hétvégét magamnak, hogy Vele lehessek, hiszen letelt a kritikus 3 hét és annál többet még nem voltunk külön, találkozás nélkül. Egy hétvége persze nem sokmindenre elég, de az újabb 3 hétre való felkészülésre és feltöltődésre igen. Meg, hogy az embert megerősítse abban, amit érez...

Aztán hétfőn este már ismét Erlangenben találtam magam. Kedden 11 órát dolgoztam, estére hulla voltam. Egy mérési folyamatot készítettünk elő délelőtt, skiccet rajzoltam hozzá, délután-este meg mértünk. Részemről ez annyiból állt, hogy az antennaállványt rakosgattam egyik pozícióból a másikba. Csak kicsit volt monoton, node mit tegyen az ember, ha a Hochfrequenz- és Mikrowellentechnik osztályon dolgozik? Az antenna az kérem szépen munkaeszköz!

Ó, és el ne feledkezzem arról, hogy Vicának és Mariának egy napon, november 21-én volt a szülinapjuk, amit meg is ünnepeltünk, amint Vica visszatért Londonból, ahol a bébiszitterkedő nővérét látogatta meg. Vica nagy radírgyűjtő, így kétezer darabos gyűjteményét újabb három darabbal bővítettük, Mariának pedig, aki lelkesen tanul magyarul egy magyar-német, német-magyar kéziszótár dukált!

A továbbiakban a szülinaposokon kívül pár Kellerbáros képet közlök, hála Kovinak, mert az Ő képeiből szemezgettem.