Valami véget ért...

Megint vasárnap írok. Mostanság csak ilyenkor van időm, a hét olyan gyorsan eltelik, hogy csak na! A hétvégék viszont mindig nyugisak, főzőcske, mosás, takarítás, bloggolás...

Hétfőn és pénteken egész nap dolgoztam, hétfőn csak a Fraunhoferban (akit érdekel: http://www.iis.fraunhofer.de), pénteken pedig Hendrikeztem is. Voltunk fodrásznál, levágattuk a haját, homokoztunk, meg gereblyéztünk a kertben... Kedd, szerda, csütörtök: egyetem. Most csütörtökre egy Referatumhoz a handoutomat már előre be kellett mutatnom a tanárnak. Jövő csütrötökön tartom a kiselőadást. Ilyet is csak a németeknél tapasztaltam, hogy a tanárt érdekli, hogy miről fogok beszélni, mert nyilván akkor Ő is rá tud készülni a kiegészítésekre.

Hétfőn Juan búcsúestjét tartottuk, vacsizással, sörözéssel egybekötve, aztán Erasmusos Stammtischre mentünk. Szerdán, mint mindig Kellerbar nálunk, Sieglitzhofon, sauer Appfellel... Pénteken pedig már Nóra Gáborát búcsúztattuk egy közös koktélozás alkalmával. Tegnap nagy főzést rendeztünk! 10-en ettünk itt nálam (ukrán díjbirkózó kedves be is szólt ma nekem, miközben egész Stockverkünk szemetét cipeltem le Mülldienstes lévén, hogy, ha máskor partizunk lécci előre szóljunk, hogy számolni tudjon vele, mert ő szereti a partikat, meg minden, csak ugye...). Fasírt és Stefánia szelet volt krumplipürével, uborkasalátával, utána pedig sajt- és szilvatorta. Anya! Nyugi, nem éhezünk! Este magyar talira mentünk. Ádám, aki munkatársam (az Ő szavival élve kisfőnököm a Fraunhofernél), szóval az Ő felesége, Fruzsi szervez kb. havi-két havi rendszerességgel találkozókat itt Erlangenben, a Nürnberg környékén élő magyaroknak. Hú, tök sokan voltunk! És, amikor kiléptünk a kis kocsma lefoglalt VIP terméből, ki a németek közé, olyan furcsa érzés fogott el minket. Ma volt a mosásos, takarítós napom, nomeg főztünk is, igaz most valami egyszerűt: krumplilevest (Anya! pirosan...) és zacskós túrógombócot, ami annyira híg lett (nem lehetett volna belőle gombócokat formálni), hogy tettünk bele grízt. Na ettől meg kissé keményre sikeredett, de az íz a lényeg. Tettünk bele mazsolát is, végül finom lett. Aztán hordom le a szintem szemetét, ilyenkor szeretem a szelektív hulladékgyűjtést, hogy mindent máshová kell elcipelni. De holnap vége, letudtam mind a három heti Mülldienstemet a félévre. Meg persze egész életemre, ami a német kolis tartózkodást illeti. Még a végén elkezdem sajnálni, hogy valami végérvényesen véget ért...!