Újra együtt!

Egy csendes vasárnap este írom ezeket a sorokat. Az elmúlt napok után mindenképpen csendesnek mondható volt a mai. Olyan hétvégés. Reggel lusti 10-ig, igaz ez annak is köszönhető, hogy Norocsommal tegnap hajnalba nyúlóan beszélhettük végre ki magunkból a kibeszélni valóra érdemeset… Reggel mosás – három adagnyi, mert régen volt már erre időm, aztán ebéd kettesben Zsófival (a mostani Erasmusosok épp a berlini kiránduláson voltak, Nóra és Nevena pedig Nürnbergben ismerősöknél). A főzést nem vittük túlzásba, megmelegítettük a tegnapról megmaradt isteni töklevesünket és a mirelit rántott camambert mellé készítettünk krumplipürét. Ezt a szokásos kávézás melletti beszélgetés követte. Délután készültem az óráimra, ami egy bölcsésznél mi mást jelentene, mint olvasást… Aztán betoppant végre Norocs és két jó barátnő természetesen mindig olvas egymás gondolatában és ez velünk is így esett, mert mindkettőnk a másikkal akart vacsizni, mert egyedül azt ugye mégsem lehet. Most pedig képeket töltögettem fel, ide a blogra, amire már rég nem jutott időm, és most szépen sorjában leírom, miért is nem.

Erlangentől nehéz elszakadni, ezt mindenki tudja, aki járt már itt. Nekünk NÓRÁÉKKAL ez nem is sikerült… Itt ragadtunk. Akinek pedig mégis meg kellett tennie, az visszavágyik és visszajön. Mint például Szandra és Attila a tavalyiak közül. Az elmúlt két hetünket ugyanis Ők töltötték ki. És csütörtökön már jön is Juan, aztán december elején Janis, majd pedig Bence! Annyira jó, ahogy Kovink mondaná.

Szandrocs otthon épp a féléves diploma előtti gyakorlatát csinálja, de kivett egy hét szabit és már itt is termett Erlangenben. Nagy volt az öröm. Zsófi várta Nürnbergben, én pedig őket kettőjüket már az erlangeni állomáson. Nálam vacsoráztunk, aztán szép sorjában megérkeztek a Többiek is az óráikról. Nekem sajnos pont aznap este volt Flurputzom, úgyhogy míg Ők az én szobámban vígadtak, addig én szinttársaimmal együtt hűtőt engedtem le és sikáltam ki, mikrót és kenyérpirítót takarítottam, kanapét keféltem kárpittisztítóval, szortíroztam, mosogattam, törölgettem, felmostam, szemetet hordtam ki. Aztán beindult a hét és Szandrának alkalma volt kicsit újra belekóstolni az itteni életbe. Nóráékkal bejárt a Politikwissenschaftos órákra, buliztunk, teáztunk, kávéztunk, beszélgettünk, együtt voltunk. Ja, és mindegyikőnknél aludt a régiek közül: Zsófinál, Nóránál, Nevenánál és nálam is. Én is köszönöm Neked Szandra azt a hosszú éjszakai beszélgetésünket, nekem is örök emlék marad.

Sajnos és szerencsére gyorsan elrepült ez a hét. Sajnos, mert a szombat közeledte azt jelentette, hogy Szandrának haza kell utaznia. Szerencsére, mert a péntek közeledte azt is jelentette, hogy Attila mindjárt megérkezik. Csütörtök este Fluressenünk volt, ahol Zolival együtt nagy sikert arattunk a lecsónkkal, amit együtt készítettünk! (Nem tudom, írtam-e már, hogy ebben a félévben két magyar is lakik az én épületemben: Zoli az én szintemen és Márk a földszinten.) Pénteken délelőtt még dolgoztam, aztán szaladtam bevásárolni és fél hatkor már a nürnbergi pályaudvaron vártam Őt. Amikor leszállt a vonatról, csak öleltük egymást, én sokáig meg sem tudtam szólalni az örömtől. Aztán később csak eleredt a nyelvem és egy hétig be sem állt – egyesek elmondása szerint…

Hazajöttünk, lepakoltunk és mielőtt még a Többiekkel találkoztunk volna Anya egy sporttáskányi hazaijából vacsoráztunk meg. Aztán mentünk is Zsófihoz - mint múlt félévben idén is mindig Nála van az esti találka, onnan indulunk mindenhova. Nagy volt az öröm, mikor Attila végre találkozott Zsófival, Nórával, Szandrával és Nevenával. Biztos kicsit furcsa volt neki a sok új arc, de az elmondásaimból már ismerte Őket. Múlt félévi jó szokásunk szerint megint egy órába telt eldönteni, hogy hova menjünk, de aztán csak kikötöttünk egy jó kis helyen – meghatározó volt a döntésünkben, hogy ezen a helyen pont akkor volt Happy Hour és a Jägert 1 Euróért dobták utánunk… Mivel ez volt Szandra búcsúestje, ekkor köszönt el tőlünk. Mindannyian kaptunk Tőle egy-egy lábtyűt, amelyre személy szerint már régóta vágytam, és egy-egy személyes, kedves levelet.

Másnap szabadnapot vettünk ki a Többiektől és csak kettesben voltunk, aztán vasárnap nálunk gyűlt össze a jónép egy ebédre. Nyolcan laktunk jól Anyukám otthoni főztjéből és még maradt is! Melegítésben tehát profik vagyunk, pláne így, hogy elfelejtettük az órát átállítani és egy órával korábbra vártunk mindenkit, szóval kétszer melegítettünk meg mindent. Viszont reggel olyat mesterkedtünk a konyhában, mint még soha! Erről kicsit lejjebb a fahéjas, tejszínes, almás omlett képe árulkodik! Délután gombászni mentünk (Dunc ugye Te emlékszel rá, hogy mindig is a természetjárás és a gombászás volt a hobbim?!). Egyszóval sétáltunk egyet a kolim melletti Meilwaldban, ahova Nórával futni szoktunk járni (=már voltunk vagy 8-szor…). Szóval sétáltunk és én türelmesen megvártam, amíg Att a német gombahatározó segítségével eldönti, hogy mérges-e vagy sem… Aztán hazajöttünk és csináltunk finom gombapaprikást, amiből én nem ettem, bár fnom lett, mert ha mentőket kell hívni, legalább egyikőnk legyen észnél… :) De hál’ Istennek erre nem volt szükség.

Hétfőn dolgozni mentem a Fraunhoferbe. Kezdek belerázódni a munkába. Eleinte nehéz volt hozzászokni a napi 8 óra gályázáshoz, de muszáj. Hetente egy teljes és egy fél napot vagyok ott. Fordítottam már, meg táblázatkezelek, telefonokat kapkodok és akinek ez mond valamit Microsoft Visioban rajzolok, bizony ám! Este Stammtisch volt. Kedden megint csak dolgozni voltam, aztán egyetemen. Ez idő alatt Att a TDK-ját írta, meg Zsófiékkal lógott és menzázott. Este viszont végre együtt lehettünk. Bementünk Nürnbergbe és megnéztünk egy filmet az IMAX-ben, ez Európa legnagyobb 3D-s mozija. Nekem hatalmas élmény volt, szó szerint ültem, mint gyerek a moziban. A mínusz 7. szinten volt a terem, azért ilyen mélyen gondolom, mert harmincvalahányszor huszonvalahány méteresek a vásznak (ha most itt lennél, Te meg tudnád mondani pontosan) és ezeknek kell a Platz. Egy, a tengeri élővilágról szóló természetfilmet láttunk és néha tényleg olyan érzésem volt, hogy meg tudnám fogni az előttem úszkáló halakat és a cápa is mindjárt bekap. Fantasztikus volt! Dönereztünk egyet, majd nyakunkba vettük az éjszakai Nürnberget, ahol nappal már mindketten jártunk sokszor. Szép volt így kivilágítva látni a tereket, a templomokat, a várat. Végül pezsgőt bontottunk és a süvítő szélben romantikázva elkortyolgattuk a folyóparton. Ez idő alatt, a Többiek az Alexban voltak Halloween partyn. Egyébként elmentem volna, de az, hogy Att itt volt, most fontosabb volt! A Többiekről viszont annyira jó képek készültek, hogy muszáj őket lejjebb megmutatnom!

Szerda halottak napja volt: no egyetem, no munka, tehát irány Rothenburg Attal! Ebben a városban jártam már Anyáékkal nyáron és máig a legszebb bajor kisvárosnak tartom azok közül, ahol jártam, s mivel Att még nem volt itt, felfedeztük újra együtt! Őszi színekben és hangulatban pompázott minden, csak a Käthe Wohlfahrts boltok jelezték, hogy nemsokára karácsony. Itt felkészültünk mi is a karácsonyra, ittunk helyi specialitásként gyümölcsös borokat és vettünk is, hogy az otthoniak is megkóstolhassák majd. Végigsétáltunk a hangulatos utcákon, megnéztük a Marktplatzot és a Rathaust. Nagyon szép nap volt! A vonaton már a szemináriumaimra olvastam, mert azt is kell néha. Hazatérvén, ledőltünk, hogy pihenjünk kicsit. Ez volt este 7-kor, másnap reggel 7-kor ébredtünk…

Csütörtökön egész nap egyetemem van, de Att elfoglalta magát, konzultálni volt az itteni régi tanárjánál a TDK dolgozatához. Ó, és leesett az első hó, kellemes volt biciklizni… Este nálunk gyűltünk össze és megnéztük a Da Vinci kódot. Bár ne tettük volna…

Pénteken Zsófi elvállalta Hendriket így a nap megint teljes hosszában a miénk volt. Szorgoskodtam a konyhában, főztem finomakat, sétálgattunk, régi emlékeket idéztünk a városban. Aztán csak eljött, bármennyire is nem akartuk a szombat reggel. Most Ő megint otthon (nem sokáig, mert megy Barcelónába jól megérdemelt jutalomként a jövő héten) én meg megint itt. Tegnap nagyot főztünk a lányokkal, takarítottam, Anyával beszéltem sokat, kicsit elvonták a figyelmemet. Most meg jönnek a szorgos-dolgos hétköznapok újra, ezek is segítenek valamennyire.