Visszatérő álmom a valóság

Egy szemeszterem a német felsőoktatásban. Én magam pedig tele várakozással és reménnyel. Ha csak fele olyan jól sülne el,mint Weimar 2005 nyarán... Nektek, akiket érdekel és magamnak emlékül arról, hogy mit sikerült kihozni ebből az egészből! Hogy mit sikerült kihozni, mit rontottam el, már tudom, tudjátok. Kezdődjön az újabb, a búcsú félév, új emberekkel és régiekkel, új élményekkel, tanulással és munkával teli. Tehát mit Erasmus in Erlangen, Teil 2.

vasárnap, november 05, 2006

Szandra megérkezésének estéjén - lám heten is el lehet férni a szobámban!
(Nevena, Szandra, Vica, Zsófi, Nóra és Márk)

"újak" és "régiek" (Robi, Kovi, Szandra, Zsófi), egyik este alapozáskor
három a kislány - Szandra, Zsófi és én
Maria, Kovi és én
a régi szokás megmaradt hörpintés előtt

avagy

"A jó lovas katonának, de jól vagyon dolga, eszik... igyunk!"

úgy tűnik teljes a csapat (első sor balról jobbra: Kovi, Maria, Szandra, Nevena, Sanyi, Zoli,

hátsó sor balról jobbra: Noroch, Zsófi, Robi, Att és én)

akik a régiek közül újra együtt voltunk (Zsófival, Attal, Szandrával, Nevenával és Nórával)

a Szandrától kapott lábtyűkkel

nem lát, nem hall, nem beszél - rossz sorrendben jobbról balra