Überraschung von meinem Kameraden

Történt ugyanis, hogy Zsófiékkal és a náluk vendégeskedő Juliával és Carlos-szal mentem találkozni a Steinbachba péntek este, amikor látom, hogy eggyel többen ülnek az asztalnál. Az egyik nekem háttal ülő alak, pedig drága Társam volt... Persze úgy reagáltam, mint eddig minden meglepijükre, hátat fordítottam és elindultam kifelé. Node, oszt nagy volt az öröm, meg az egymás nyakábaborulás. Még ott helyben olyanokat röhögtünk, hogy zengett tőlünk a környék. Csak egymásra néztünk és pontosan tudtuk, mire gondol a másik...

Hazatérvén azzal kellett szembesülnöm, hogy a háztartásom nem Duncra volt felkészülve. Mármint pont aznap takarítottam, csillogott-villogott minden, csak ételmennyiségben nem Társamra készültem. Mindegy, felbontottunk egy hazai konzervet, maradt délről leves és egy egész desszertem is elfogyott. Így végül éhesen, de nem korgó gyomorral hajtotta álomra fejét Dunc. Ezt megelőzően azonban még hajnalig beszélgettünk. A jelenről keveset, a közös emlékekről annál többet. Egyszóval röhögtünk tovább.

Másnap ezért bevásárlással kezdtük, majd Erlangent mutattam meg neki báj nájt után báj déj is. Tetszett neki. Persze Erlangen kinek ne tetszene! Azt viszont máig sem tudom, hogy mi nyűgözte le jobban: a Hugenották temploma, vagy a vele szemben álló Thalia Buchhandlung vonatos 2007-es naptárai...??? Miután jól bedönereztünk, Carlos és Julia finom spanyol étkéből is jól bevacsoráltunk, de a hús biza hiányzott belőle Duncnak.

Vasárnap Nürnberget fedeztük fel, de előtte még tettünk egy pár órás kitérőt az erlangeni botanikuskertben, ahol ha akartam, ha nem végig kellett hallgatnom Dunc szakmai ártalmából fakadó növénymeghatározásait. Beletelt vagy két órába, mire kijutottunk onnan. Nürnbergben aztán minden szépet igyekeztem megmutatni kis Stadtrundfahrtunk során, de a nap végére maradt tömegközlekedési eszközökkel nem vehettem fel a versenyt. Itthon tojásos lecsóval leptük meg magunkat, majd lefeküdtünk, ami persze nem egyenlő az alvással, nevezzük inkább csendkirályos próbálkozásoknak, amik nem jönnek össze.

Hétfőn hajnalban pedig már indult is vissza a Drágám Eberswaldéba. Nagy meglepetést és örömet okoztál nékem Báró Jósika Samum! Örök hála érte! A word doksit pedig ígérem küldöm majd minden hétvégén, hogy ami kimaradt a miskolci fiatalemberről, azzal is tisztában légy, oké? :-)

Én pedig indultam munkába a Fraunhofer Institutba, ami - és itt most korábbi posztomat javítom - nem számtech cég, hanem kutatóintézet... Titkárnői feladatköröm igencsak kibővült, amikor első nap egy angolról németre fordítást kaptam. Olyan szakszöveg, hogy azt se tudtam hova nézzek. Végül csak megcsináltam.

Az egyetem elkezdődött. Megtettem az első lépéseket azirányba is, hogy egyszer lediplomázzak otthon. Voltam ma hospitálni a tanári szakdolgozatomhoz a helyi Montessori iskolában. A koliban ma Flurversammlung volt, úgy néz ki kicsit jobban összejön a szint, mint múlt félévben. Én legalábbis nagyon jól érzem magam köztük. Hogy már ismerem a szokásokat, hogy hogyan lesz a félév rendje, hogy be kellett mutatkoznom az új lakóknak. Nekem, aki múlt félévben még magam is új voltam. Hogy a szomszédom skype-on pl. felvett partnerének, egy német! És hív, hogy menjek Barabendekre. Ott maradtunk a Flurversammlung után beszélgetni páran és nagyon jó volt. Hátha összerázódik most jobban a szint, azt remélem. Akar az egyik srác szervezni kártyapartis estéket minden hétre, meg jövő héten egyébként is lesz Flurputz, meg Fluressen, az is jó alkalom lesz a tímbildingre. Aztán itt van aggszűz, aki amikor félév elején újra a koliban köszöntött, megsimogatott és megölelt. Tényleg heimisch érzem itt magam, csak Te ne hiányoznál annyira...