Visszatérő álmom a valóság

Egy szemeszterem a német felsőoktatásban. Én magam pedig tele várakozással és reménnyel. Ha csak fele olyan jól sülne el,mint Weimar 2005 nyarán... Nektek, akiket érdekel és magamnak emlékül arról, hogy mit sikerült kihozni ebből az egészből! Hogy mit sikerült kihozni, mit rontottam el, már tudom, tudjátok. Kezdődjön az újabb, a búcsú félév, új emberekkel és régiekkel, új élményekkel, tanulással és munkával teli. Tehát mit Erasmus in Erlangen, Teil 2.

péntek, október 13, 2006

a Gemeinschaftsraumunkban
Zsófi szervez és közben azért kortyolgat is...
magyar fiúk, azaz Zoli, Balázs, Robi és Sanyi (balról jobbra)
sajnálom kiönteni a finom hazai szilvapálinkát...
Kovianyó, Norocs és Évi
egyik szemem sír, a másik nevet: lehet, hogy leváltja a megszokott mocsarazást Kovi új játéka?
csoportkép
(aki áll, ő egy lengyel srác, de elfelejtettem a nevét,
aki az első sorban guggol, az ugye Zsófi
és a középső sorban balról jobbra: Sanyi, Maria, Robi, Norocs, jómagam, Kovi, Évi, Balázs, Márk és Zoli)
igen! a Shrek poszter előtt Jürgen Köppingen...
Kovianyóval