3 hét otthon

Hazaérkezésem után sem javíthattuk túlzottan a statisztikánkat Attal, ezt arra értem, hogy amióta együtt vagyunk bőven többet voltunk külön, mint együtt, mármint ezt az egy országban, egy városban együtt töltött időre értem. 18-án már Ő is és én is otthon tanultunk, hisz Rá még kettő, rám pedig még egy vizsga várt azon a héten. (Az, hogy Ő közbeiktatott egy állásinterjút, élete első állásinterjúját, álmai cégénél – Microsoft – és természetesen el is nyerte, azon már meg sem lepődtem… Így január közepétől – még be sem fejezve az egyetemet - dolgozó ember lesz, kiképzése egy 4 hetes Lisszaboni etappal kezdődik, melyet nyáron egy amerikai levezetés követ… Röviden, tömören: büszke vagyok Rá nagyon.) Muszáj volt tanulni, mert a 8 órás vonatútra tervezett tanulás fele körülbelül beszélgetésbe torkollott Zsófival, természetesen csupa nagyon fontos, halasztást nem tűrő témáról. Lényeg az eredmény, 20-án levizsgáztam, 4-es lett. Aztán jöhetett is a fodrász és kozmetikus, nomeg a karácsonyi találkák, szépen sorjában, Ágival, Tollasbajnoktársammal és még Dunc elé is volt időm kimenni a Népligetbe 21-én, amikor hazaért. Ő ugyan gyorsan lepasszolta népes fogadóbizottságát egy Rolanddal közös BKV-zásért, de Virággal feltaláltuk magunkat és beszélgettünk és forraltboroztunk egy jót a Vörösmarty téren. Aztán végre jött megint Attom és Annával és Vele Quimbyztünk egy jót a Pecsában 22-én. Mit mondjak, jól esett már… 23-án szokásos évi közös karácsonyozásunk következett a Többiekkel Zsüliéknél, a hangulatról néhány kép árulkodik alább…

Eljött a Karácsony Szentestével és rokonlátogatásokkal, majd irány a fények városa Miskolc. Karácsonyoztunk Attal is, meg taliztunk a Peregyesekkel (volt osztálytársai) és az egyetemi barátaival is (Tamás, Zsuzsa, Ricsi, Imola). Aztán siettünk vissza Pestre, de csak egy estére. Bencéékhez volt hivatalos a társaság lakásnézőbe. Bence ugyanis összeköltözött a barátnőjével, Diával (de jó Nektek!). Ott volt Zsófi, Szandra, Robi, Lacsi és Woolfy is. Természetesen egy kiadós mocsarazásba torkollott a gofri- és melegszendvicssütéssel egybekötött este. Jó volt végre Őket is újra látni. Másnap vissza Miskolcra és gyakorlatilag megkezdtük a rákészülést a szilveszterre.

31-én este átjött Zsuzsa és Tamás alapozni. Nekem is ez volt a célom, hogy a jókedvem már a bulira megérkezve meglegyen. Nos, míg itt Erlangenben 3-4 felestől kész vagyok, akkor és ott 6 és fél sem hatott. Jókedvem nem lett, max. kicsit megszédültem… Aztán kimentünk a koliba, ahol gyakorlatilag minden szinten, szinte szobánként buli volt. Mi is jól éreztük magunkat, tánci, pia, beszélgetés, mint mindig. Ez volt az első közös évkezdésünk és remélem nem az utolsó!

1-én vissza Pestre és mielőtt még belekezdtem volna a szigorlatra való készülésbe a szokásos 1-ei Quimby csendesülősön a Gödörben részt kellett vennem. Annával együtt most sem csalatkoztunk! Ennek a hat embernek még az improvizáció is mesterfokon megy! Volt olyan szám, ami 20 percesre sikeredett! Másnap aztán csak nekikezdtem az első retake-emre való készüléshez, nem mondom, hogy kitörő lelkesedéssel… Pihenőt 9-éig is alig tartottam, egyszer színházban voltunk, egyszer pedig feljött Att. 9-én aztán, neutrális körülmények között (nem Knipf és Langanke vizsgáztatott, továbbá nem Erasmuszos színekben, egy előrehozott vizsgán jelentem meg) 4-esre sikeredett a német nyelvészet szigorlatom. 10-én reggel pedig már a Budapest-Nürnberg vonaton ültem.