Fészek, 'nagy bejelentés' és vándorbatyu

Azért a nyelvészet szigorlat óta bőven történtek jó dolgok! Attilát felköszöntöttem 21. születésnapján (mostmár Amerikában is nagykorúnak számítasz és ihatsz alkoholt!), majd rohantam találkozni németszakos évfolyamtársaimmal a FSZEK-be, mert Eszter azt írta van valami fontos bejelentenivalója. Először rosszra gondoltam, hogy valami baj történt, majd arra, hogy talán férjhez megy. Csak arra nem, hogy minket, Erasmusosokat készülnek elbúcsúztatni. El is mentem tehát a szigorlat másnapján, március 23-án mit sem sejtve a szokásos kis helyünkre, a fészekbe, ahol az őszi félévben hétről-hétre együtt készültünk az irodalom szigorlatra (az sikerült is…) és az aulában bevártunk mindenkit. Eszter nem tűnt különösebben szomorúnak, ez megnyugtatott. Mondták, menjünk át a CD fűbe – OK, akkor már nagy gond nem lehet. Sarolt elvonult a nagy botjaival a wc-re (egész úton azzal cikiztem, hogy biztos nagy rúd kolbászokat szállít újságpapírba becsomagolva). Majd három igazi vándorbatyuval tért vissza. Az a klasszikus, boton lógó piros-fehér kockás csoda. És, hogy mit rejtett? Az enyém hamubasült pogácsát, egy német idézetet és egy saját kezűleg gyártott órát (állandó pontosságra való törekvésemre utalva), ennek a hátoldalán pedig a következő áll: „Hogy a távolság ellenére mindig Veled egy időben lehessünk”.
Köszönöm lányok, nagyon jól esett!
Zsófi és Kata batyujának tartalma maradjon meg az Ő titkuk…
Az én órám az erlangeni íróasztalom felett virít.