Visszatérő álmom a valóság
Egy szemeszterem a német felsőoktatásban. Én magam pedig tele várakozással és reménnyel. Ha csak fele olyan jól sülne el,mint Weimar 2005 nyarán... Nektek, akiket érdekel és magamnak emlékül arról, hogy mit sikerült kihozni ebből az egészből! Hogy mit sikerült kihozni, mit rontottam el, már tudom, tudjátok. Kezdődjön az újabb, a búcsú félév, új emberekkel és régiekkel, új élményekkel, tanulással és munkával teli. Tehát mit Erasmus in Erlangen, Teil 2.
1 Comments:
Mondjuk a mosásról tudnék én is mesélni...a legkedvencebb részem az amikor lejár a mosógép és bennefelejtik a cuccukat, így a múltkor ha be akartam rakni a ruháimat, ki kellett szednem a guszta alsónacikat, meg a sáros zoknikat amiben fociedzésen voltak kedves kolitársaim. Megtettem. Azóta piszkosabbak a ruháim mint mosás elôtt és nem csodálkozom miért.
Pusszantlak,
Elke
amúgy nem tudom ki az a lány a képen akivel etetitek egymást, de belémszúrt a féltékenység tüskéje...<3
Megjegyzés küldése
<< Home