Attila cd-jét hallgatva

Van-e annál kellemesebb, mint azzal zárni a napot, hogy a világ legnagyobb Quimby rajongójának gyártott, kedvenc számaimból összeállított cd-t hallgatva válaszolgatok az iméljeimre és írom a blogomat? Nincs! Köszönöm Neked Tollasbajnoktársak Gyöngye! Remélem ezzel szótlanságodat is megtöröm és írsz nekem pár sort arról, hogy vagytok a 911-ben...

A munka ünnepét munkával ünnepeltem, ha a kötelező olvasmányok olvasása annak számít. No, este azért beficergett egy kis söröcske is a Steinbachbräuban. (Aki meglátogat, megtudja miről is beszélek! :-)) Ma volt az első igazi megtartott órám! Érdekes, hogy néz ki itt egy Hauptseminar. Az előadó csoporttársunk csoportokra, úgynevezett Arbeitsgruppékra osztja a tömeget és az általa kiragadott szövegrészletekhez kreált feladatlapokat kell ezeknek a csoportoknak feldolgozni. Ezután mindegyik csoport szónoka egyszemélyben prezentálja a csoport eredményeit. Ehhez hozzáfűzi a véleményét a referátumot tartó emberke, meg a tanár is, végül pedig kialakul egy diszkurzus és az emberek tényleg részt vesznek benne, nem úgy, mint nálunk otthon! Mire az összes csoport beszámol, vége az órának, iszonyat gyorsan eltelik! Asszem jó meglátásaim voltak, mert a csoportunkat képviselő csaj is az én gondolatmenetemre építette az eszmefuttatását. Jó érzés volt! Az óra egyébként Fontane balladáiról szólt... Jövő hétre viszont már nekünk kell készülnünk a párommal, mert mi vezetjük le az órát. A lány, nevezzük nevén, Caroline, nagyon rendes csaj. Tökre szerencsém van vele, mindig dicsér, meg figyel rám, még arra is, hogy mindent értek-e az órán! Összeültünk vele a könyvtárban, de még nincs kész a teljes koncepció, úgyhogy pénteken átjön hozzám délután és megbeszéljük az utolsó simításokat. Ami még vicces a németeknél, hogy minden egyes óra után megkopgjuk az előadót - legyen az tanár, vagy diák, volt az előadás jó, vagy rossz... - mi csak kopogunk, mint a zenészek a Zeneakadémián a kottaállványon. Mondjuk voltam már olyan előadáson is, ahol a tanár másfél órán keresztül szó szerint - Vorlesung - felolvasást tartott. Értsétek ezt úgy, hogy a saját irományát ától cettig felolvasta, még azt is, hogy most befejezem ezt a témát és azzal folytatom, hogy... Mondanom sem kell, hogy az óra végén csak én nem kopogtam! Ezt itthon is el tudnám olvasni! Okés, hogy okosakat mond, de ez nem előadás így... Hanem Szász Feri fíling...

Egy újabb kellemes tapasztalat németeket illetően - node még nem a sokadik - a ma estém Hannah-val, a buddymmal. Meghívott magához vacsizni és főzött finom rizottót, a desszert pedig eper volt. Mivel nincs terasza, mondta, hogy menjünk le a koli kertjébe enni. Kivittünk egy asztalt, gyertyát gyújtottunk, a jó hangulatról pedig a magyar bor gondoskodott - felfedztem egy boltot, ahol nagy választék van hazaiból német felirattal. Hurrá, meg vagyunk mentve az állandó sörözéstől! Jót beszélgettünk, majd megmutatta a képeit Argentínáról, ahol hat hetet töltött a Semesterferienben. Búcsúkor lekísért az utcára és megölelt! Én meg csak néztem! Nem gondoltam, hogy léteznek még ilyen közvetlen németek. Legközelebb természetesen mi főzünk neki valami finom magyarosat Zsófimmal.

Miközben nagyon hiányoztok otthoniak - pláne, hogy végignéztem a meglepi képeiteket Többiek és annyi élmény jár a fejemben, amiket együtt éltünk át, annyi közös poén és reménytelen szerelem és nyár és utazás és tanárparódiák - szóval mindeközben azt érzem innen is nehéz lesz nagyon elszakadni félév végén. A nemzetközi társaság magával ragad, annyira jó ennyiféle kultúrát megismerni és itt van ez a két magyar tüneménylány: Zsófi és Nóra...

A totális elérzékenyülés előtt témát váltok. Az Einstufungstest alapján besoroltak Oberstuféra, holnap már nyelvi kurzusra is járok, kíváncsi vagyok milyen lesz itt németet tanulni úgy direkte, tanórán, nyelvórán.

Ági! Köszönöm a tegnapi beszélgetést! Jót tett!

Mindenkinek sok puszi!