Az első hét végén

Vége a szemeszter első hetének, kialakult az órarendem.
Hétfő:
The Jane Austen Cult, Proseminar.
Kedd:
Fontane, Hauptseminar.
Deutsche Filme, Erasmus-Tutorium Seminar. (Lola rennt, Sonnenallee, Good-bye Lenin…)
Szerda:
Spracherwerb, Vorlesung.
Grunddeutsch, Didaktik-Seminar.
Deutschkurs, Konversation.
Csütörtök:
Novelle, Hauptseminar.
Literarisches Leben in Berlin zwischen 1780 und 1820, Vorlesung.
Shoah-Literatur, Hauptseminar. (ez a koncentrációs táborokról szóló irodalmat hivatott bemutatni és én Kertész Sorstalanságáról fogok előadni)

A pénteket szabadon hagytam utazgatás céljából, nomeg azért, mert Zsófival közösen megkaptuk a babysitter-állást!!! Minden pénteken mi vigyázunk a kis Heindrikre, aki 3 éves és egy tündér. Anyukája magyar, apukája német és szeretnék, ha magyarul is jól beszélne, ezért kerestek magyar bébiszittert és minket választottak. Felváltva csináljuk Zsófival, hogy maradjon szabad péntekünk, de amikor az oviban szünet lesz, illetve egy-egy csütörtöki ünnepnap után pénteken sem nyitnak ki, de a szülőknek dolgozniuk kell, akkor is mi leszünk vele pénteken egész nap és júniusban egy hétig. A felügyeletet én kezdtem most pénteken. 3-ra mentem érte oviba, és amíg a szülők haza nem jöttek este 7-kor, addig én voltam vele. Együtt buszoztunk haza, sütöttem neki perecet, mert imádja, meg játszottunk, amíg pedig délutáni rendes szunyókájának tett eleget, addig én vasaltam (tudom szülők, Ti ezen csak kacagtok most, hogy én meg a vasalás…). 4 óra munkával kerestem 32 Eurót. A 8 órás órabér, plusz, hogy fizetik a buszjegyemet, este pedig hazahoznak kocsival, az nem is hangzik rosszul!!! Jövő héten Zsófi megy (én meg készülök a Referatumomra), és ha mindkettőnket kellően megszokott a gyerkőc, akkor több időre is ránkbízzák majd.

Hogy beszámoljak első rossz tapasztalatomról is meg kell említenem a szerda esténket. Ekkor volt ugyanis az első party a mi kolinkban. Hogy pontos legyek, a három kolinak együtt, aminek közös a kertje, és Nóráék kolijában van megfelelő Keller a vigadalomhoz. Zsófival és Nórával mentünk le és esküszöm életem egyik legkellemetlenebb szituációja következett! Mindenki letojt minket magasról és messziről feltűnően méregettek minket!!! Megvettük a sörünket (alig akartak kiszolgálni), majd az volt az egyetlen szerencsénk, hogy Zsófi buddy-jának a francia pasija Guillaume, aki hétfőn jól belakmározott a palacsintánkból és jobban elszórakozott velünk, mint a saját barátnőjével, szóval ő odajött hozzánk és hozta a szlovák barátját is és egész jól elvoltunk, de hogy még egyszer nem megyünk oda le az biztos. Méregessenek mást a germán Übermenschek!

Szintén szerdán megvolt az első Flurversammlungunk, ahol végre megismertem folyosóm összes lakóját. Lényegében olyan volt, mint egy közgyűlés, ahol megválasztottuk az új folyosófelelőst, megbeszéltük, mikor festjük ki a nappalit, mikor tartunk közös grillezést, hogy jobban megismerjük egymást, mikor tartunk nagytakarítást a folyosón, majd nehezebb vizekre eveztünk és ‘megegyeztünk’ abban, hogy 20 Eurót fizetünk be a közös kasszába, amiből a közös mosogatószert, meg tisztítószereket vesszük meg a konyhába, illetve a szemeteszacskókat (minden héten más a felelős az előre szétválogatott szemét leviteléért a zöld szigetre).

Ma, szombaton régi kötelességünknek tettünk eleget. Számunkra kedves németeket etettünk meg ! A németek itt nagy átlagban lenézik az Erasmusosokat... Ezért jó az Erasmusos társaság, mert ott mindenki elfogad mindenkit és alapvető mindenkinél a nyitottság ! Viszont vannak jófejek a németek között is! Már biztosan írtam, hogy Zsófival és Nórával minden hétvégén, amikor itthon vagyunk, együtt főzünk. Egyrészt viccesebb és szórakoztatóbb is, másrészt meg gazdaságosabb három emberre főzni, mint egyre. Viszont jó magyar szokás szerint mindig többet főzünk, mint amennyi hármónknak kell. Így, mindig meghívjuk, aki éppen betér a konyhába a szintemről. A h.lye :-) németek meg csodálkoznak. Először megkérdezik, hogy belefizessenek, vagy esetleg elmosogassanak-e a kaja után. Majd, amikor közöljük, hogy Mensch jut neked is, ülj már le közénk, akkor elkezdik méregetni, hogy ehető-e, ami a tányéron van… Na, ebből gondoltuk elég és végre megvendégeljük azt a két németet, akik aranyosak voltak velünk! Zsófi sebtiben meghívta Johannest, aki a szembeszomszédja, tehát a szemközti koliban lakik. Még anno, amikor a többi Erasmusost kerestük fel, hogy megismerjük őket, Zsófi nem tudott bejutni az egyik potenciális megkeresett kolijába és a kiabálására Johannes jött ki az erkélyre és engedte be. Azóta vannak jóban és a srác minden nap megkérdezi, hogy van, mi történt vele aznap és csomó német partyra elhív minket. Ez meg nekünk tökre jólesik, hogy végre egy német, aki emberszámba vesz! Én pedig Sebastiánnak szerettem volna kifejezni a hálámat azért, hogy olyan rendi volt és csomót segített bicikliügyben, hétköznap, hétvégén, korán reggel, késő este. Ő mindig megszerelte. Ma pedig, amikor futni indultunk Nórával elkérte a kulcsomat és mire visszajöttünk még egy kosarat is felszerelt a csomagtartómra, így ezentúl én is kényelmesen vásárolhatok be és nem hátizsákban kell hazahordanom a kaját! Gulyáslevest és palacsintát készítettünk nekik. Johannes még a főzésben is lelkesen részt vett! Az eredmény pedig magáért beszél: Johannes kétszer, míg Sebastian egyszer repetázott (de ez utóbbi mekkora adagot!!! – kb., mint Dunc)!

Holnap pedig irány Bamberg, ahol találkozunk két évfolyamtársunkkal. Kata kint tanul, Anna pedig látogatóba jött hozzá. Mi meg Zsófival látogatóba megyünk hozzájuk. Csak egy dolog bánt, hogy Szivi Zsófi nem tud eljönni.