Beköszöntött a német tavasz / nyár?

Végre nem fagyunk meg, végre nem ázunk meg! Itt is jó idő van! Rövidujjúban sétafikál mindenki és élvezi a napsugarakat, a Schlossgartenben pedig mindenki plédeken fekszik a fűben és sütkérezik. Közben a város is éledezik. Egyre több a fiatal, a hétfőn kezdődő szemeszter miatt jönnek vissza.

Az Orientierungskurs és az önfeledt ismerkedés időszaka lezárult. A mai fogadáson, amit nekünk, külföldi diákoknak tartottak, már elhangzottak afféle frázisok, hogy saját, otthoni egyetemünket képviseljük itt és tanuljunk jól, szerezzünk kiváló eredményeket… Sokaktól hallom, tervezik az órarendjüket, írogatják az e-mail-eket a tanároknak. Vannak, akik már későn jelentkeztek, s most úgy érzem, jó, hogy én még otthonról mindezt elintéztem és bent vagyok az órákon. Viszont vannak ennek hátulütői is. Például a hétfői órámra már el is kell olvasnom egy 500 oldalas könyvet, aminek még igencsak az elején járok. Valahogy mindig akadt itt más programom és nem tudtam magamnak megálljt parancsolni e téren. Ennek következtében a hétvégém a könyv olvasásával fog telni, utazás helyett. De most egyébként is úgy érzem, hogy nem lennék képes új dolgokat befogadni, annyi impresszió ért itt az elmúlt hetekben, hogy meg kell egy kicsit állnom, had ülepedjen minden és dolgozódjon fel… Na, azért nem kell sajnálni, ma este is sörözni megyünk… (Ennyit arról, hogy lezárult az önfeledt időszak…)

Ma hivatalos fogadást tartottak tehát a számunkra. Még jó, hogy Nóra bejött hozzám indulás előtt és lebeszélt a kényelmes farmeremről. Azt mondta, adjuk meg a módját és öltözzünk ki. Bizony jó ötlet volt. A rektor, a polgármester, a külföldi hallgatók koordinátorai öltönyben, nyakkendőben, kosztümben jártak-keltek közöttünk. Egyszóval igen ünnepélyesre vették a figurát! Az egyetem egyik dísztermében négykezes zongoraetűddel kezdődött az összejövetel. Ezután az egyetem rektora köszöntött minket és mondott pár bevezető gondolatot az egyetemünkről. Megtudtuk, hogy az egyetemet 1743-ban alapította egy Friedrich nevű Markgraf, majd 1769-ben egy másik, Alexander nevű segített az egyetemnek még egy nagyobb összeggel. Innen tehát az Unink neve: Friedrich-Alexander-Universität Erlangen-Nürnberg. Az egyetemnek összesen 11 fakultása van. A csúcsot 1993-ban döntötték, amikor több mint 28 ezer hallgatójuk volt. A mai napig több mint 25 ezren iratkoztak be a tavaszi félévre. A 25 ezer hallgatónak pedig több mint a 11 százaléka külföldi. Az egyetem tehát nem is olyan kicsi, mint amilyennek hittük. Olyannyira, hogy a gazdaságtudományi kar már el sem fért Erlangenben, ezért Nürnbergben kapott helyet. Idén összesen 135 külföldi hallgatót fogadott az egyetem, amely tudatosan törekszik a külfölddel való kapcsolatok ápolására. 29 országból érkeztünk. A francia delegáció a legnagyobb: 19 fő, de mi magyarok sem szégyenkezhetünk, 11-en képviseljük kis hazánkat. Azt hiszem, kijár nekünk a legösszetartóbb nemzet titulusa, mert tényleg nagyon ügyelünk egymásra és hatalmas a csapat, ha kibővül mindenkinek a más nemzetiségű barátaival. A rektor után a polgármester is beszélt hozzánk, főként a várost volt hivatott bemutatni. Ami biztos, hogy Erlangenben a sör nem számít alkoholnak, hanem napi élelmiszerszükségletnek! Erlangen Bajorország orvosi fővárosának számít, mert nagyon hangsúlyos itt az orvosképzés és a Siemens által az orvosi technikai eszközök gyártása európai színvonalúvá vált. A felszólalások között újra négykezesezett a két muzsikus, és szemünk könnybe lábadt, amikor Brahms Magyar táncaiból hangzott el néhány tétel. Később elmondták, tudatosan választottak olyan zenéket, amelyek egy-egy nemzetet mutatnak be, voltak például Spanyol táncok is. Nekem nagyon tetszik ez a nyitottság és őszinte törekvés a nemzetközi atmoszféra megteremtésére. Ezután három erasmusos társunk számolt be a pódiumon arról, mit várnak ettől a félévtől, majd az áprilisban születésnapjukat ünneplő külföldi hallgatókat köszöntötték fel. Az összejövetel állófogadással zárult, ahol az egyetem rektora majd mindenkivel váltott pár szót!

Végre megismertük Erlangent! Fura ezt mondani majd három hét itt tartózkodás után, de mégis így van. Idegenvezetésen vettünk részt. Már el tudom különíteni az óvárosi és az újvárosi részt és sok helyről, amely mellett minden nap elhaladok, megtudtam a történelmi hátteret is. Erlangent először 1002-ben említették a könyvek, majd 1400-ban emelték városi rangra. A 17. században vált igazán népessé azzal, hogy a Franciaországból kiüldözött hugenották engedélyt kaptak itt a letelepedésre és benépesítették a várost. Ezóta híres a város arról, hogy szívesen fogadja az idegeneket. Persze, anno a zsidóknak itt sem volt maradása, ők a közeli Fürthben lakhattak csak. Nürnberg régen nem volt olyan híres, mint Erlangen, mert ott csak később kezdték kiépíteni a csatornázási rendszert, így nagyobb presztízs volt Erlangenben lakni, mint Nürnbergben! A hugenottáknak még templomot is építettek, de a német smucigság már ekkor is megvolt, hiszen a templom tornyát már a hugenottáknak kellett megépíteniük. A zsugoriságuk miatt égett le egyszer a Schloss is, mert nem voltak hajlandóak fizetni a kéményseprőnek a gyakori (kötelező) ellenőrzésért! Felépítették újra, de már egy szinttel alacsonyabbra. A város büszkesége az egyetem mellett a Siemens birodalom, ami innen indult ki és máig is sok pénzt hoz a városnak.