Visszatérő álmom a valóság

Egy szemeszterem a német felsőoktatásban. Én magam pedig tele várakozással és reménnyel. Ha csak fele olyan jól sülne el,mint Weimar 2005 nyarán... Nektek, akiket érdekel és magamnak emlékül arról, hogy mit sikerült kihozni ebből az egészből! Hogy mit sikerült kihozni, mit rontottam el, már tudom, tudjátok. Kezdődjön az újabb, a búcsú félév, új emberekkel és régiekkel, új élményekkel, tanulással és munkával teli. Tehát mit Erasmus in Erlangen, Teil 2.

szerda, november 29, 2006

Nem hittem volna...

Egy évvel ezelőtt nem hittem volna:

- hogy az Erasmus tényleg megváltoztathatja az ember életét
- hogy életem két legboldogabb (egyetemi) félévét élem majd itt át
- hogy mínusz fokban is képes leszek biciklire ülni
- hogy Németországban írok alá életemben először hivatalos munkavállalási szerződést, leszek kereső és önfenntartó, hogy itt kapom meg életem első fizetését
- hogy ilyen barátságokat fogok kötni
- hogy mosok, főzök, takarítok, bevásárolok magamra, azaz elindulok az önállóság útján
- hogy szeretek majd kollégiumban lakni

...

és sorolhatnám tovább, de Ti akik olvassátok, úgyis tudjátok a bűvös szót: BOLDOG vagyok, jelentem.