Visszatérő álmom a valóság

Egy szemeszterem a német felsőoktatásban. Én magam pedig tele várakozással és reménnyel. Ha csak fele olyan jól sülne el,mint Weimar 2005 nyarán... Nektek, akiket érdekel és magamnak emlékül arról, hogy mit sikerült kihozni ebből az egészből! Hogy mit sikerült kihozni, mit rontottam el, már tudom, tudjátok. Kezdődjön az újabb, a búcsú félév, új emberekkel és régiekkel, új élményekkel, tanulással és munkával teli. Tehát mit Erasmus in Erlangen, Teil 2.

szerda, január 17, 2007

Az én csapatom

Hogy nem tartózkodom Magyarországon, az leginkább azon mérhető le, hogy nem fordulok elő minden Quimby-s eseményen. De ez nem jelenti azt, hogy nem követem figyelemmel, mi történik kedvenc csapatommal! Hétfőn volt egy beszélgetés az egyik pesti könyvesboltban Tibivel és Livius-szal. Itt egy beszámoló róla, a Quimby vendégkönyv egyik látogatója tollából:
"Tegnap este az Alexandra nagyon jó volt. A hely is hangulatos, szeparált, de nem merev. Kiss Tibi és Livius sem volt merev. Jó volt hallgatni, Livius egy kicsit visszafogottabb volt a kelleténél, de ez biztos az egészségére válik. Ha megszólalt, jó volt. Kiss Tibi nyitott, jó interjúalany. Intelligensek, játékosak, komolyak is, ha épp úgy hozta a beszélgetés fonala. Érdemes őket zene nélkül is hallgatni. Nincsenek elszállva, könnyű őket szeretni, meg a zenekar nem jelenlévő tagjait is. Mert úgy beszéltek róluk. Biztos, hogy az egyik titkuk az, hogy jó csapat."
Hát, igen, ez a Quimby, még, ha szubjektív is vagyok...

1 Comments:

Blogger dorka said...

Szia!
Gondolom meglepödsz hogy csak igy irok neked. de muszaj volt... mert kb. az en gondolataimat irod le es raadasul en is erlangenben tanulok. Te meg itt vagy kinn vagy Erasmus-os voltal? bocs hogy igy ismeretlenül. :)
Dorka

22:09  

Megjegyzés küldése

<< Home