Visszatérő álmom a valóság

Egy szemeszterem a német felsőoktatásban. Én magam pedig tele várakozással és reménnyel. Ha csak fele olyan jól sülne el,mint Weimar 2005 nyarán... Nektek, akiket érdekel és magamnak emlékül arról, hogy mit sikerült kihozni ebből az egészből! Hogy mit sikerült kihozni, mit rontottam el, már tudom, tudjátok. Kezdődjön az újabb, a búcsú félév, új emberekkel és régiekkel, új élményekkel, tanulással és munkával teli. Tehát mit Erasmus in Erlangen, Teil 2.

vasárnap, január 14, 2007

Újra Erlangenben - az első hét

Most, utoljára visszatérve ment az akklimatizálódás a legnehezebben. Amikor októberben jöttem vissza, 6 hét után otthon, mire a buszom letett itt Sieglitzhofon, bármennyire is nehéz volt otthon a búcsú, tudtam, miért jöttem vissza. Most kellett mindehhez egy nap, csütörtök estére voltam lelkileg, úgy, ahogy rendben. Talán az is közrejátszik ebben, hogy túl sok mindennek kéne beleférnie még ebbe a négy hétbe: 3 vizsga, 2 szemináriumi dolgozat, 1 Referat, egy kölni hétvége és egy északi út (Hamburg, Bréma) és emellett még dolgozni és suliba járni és a Többiekkel lenni… Majd lesz valahogy. Van egy olyan érzésem, hogy az utazás rovására fog menni a dolog.

Szerda este még kipakoltam, csütörtök reggel 8:15-kor pedig már egy szemináriumon ültem. Este nyolcig suli volt, közte csak egy bevásárlásra jutott időm. Pénteken reggel már dolgozni mentem. Este megérkezett Zsófi és a fogadóbizottsággal együtt vacsoráztunk. Szombaton tízen ültük körül az asztalt egy gombapörkölt erejéig, az esti program pedig szerepjátékozás volt, amely hajnalig elnyúlt, én viszont háromkor megadtam magam a fáradtságnak és hagytam a Többieket győzni… :) Ma este érkezik Nóra, vacsorával várjuk, holnap pedig beindul a verkli, az utolsó négy hét első napjával.