Visszatérő álmom a valóság

Egy szemeszterem a német felsőoktatásban. Én magam pedig tele várakozással és reménnyel. Ha csak fele olyan jól sülne el,mint Weimar 2005 nyarán... Nektek, akiket érdekel és magamnak emlékül arról, hogy mit sikerült kihozni ebből az egészből! Hogy mit sikerült kihozni, mit rontottam el, már tudom, tudjátok. Kezdődjön az újabb, a búcsú félév, új emberekkel és régiekkel, új élményekkel, tanulással és munkával teli. Tehát mit Erasmus in Erlangen, Teil 2.

vasárnap, április 09, 2006

Búcsú búcsú hátán...














Az utolsó hét otthon, túl a vizsga okozta depresszión nagyon mozgalmasan telt. Koncentrálni arra, hogy minden utolsó kis mütyűrig beszerezzek mindent, az összes hivatalos dokumentumot postázzam, elfaxoljam, elímélezzem, meghatalmazásokat írogassak, még egy utolsó konzultációra beugorjak az egyetemre a diplomamunkáim kapcsán, odaadjam az előre megírt szemináriumi dolgozatokat az évfolyamtársaimnak, hogy ők majd időben beadják a tanároknak, még egy utolsó beszámolót, vagy elővizsgát, vagy mi a csudát megejtsek az egyik tanáromnál. Mindezt persze örömmel tettem, mert tudtam, hogy miért teszem, hogy milyen jó lesz utána egy fél évig kint, távol a Múzeum körút kanyargós bürokratikus útvesztőitől!
A keddi napot Zolival arra szántuk, hogy bejárjuk a várost és megnézzünk minden nekem kedves helyet Budapesten. Szorgosan kattintgattam a fotókat emlékbe, jó itt néha megnézegetni őket.
Aztán sorra jöttek a búcsúk.
- Ágitól, még hét közepén, mert elutaztak síelni. Köszönöm a finom sütit!
- Leventétől, 8 éves kis tanítványomtól és édesanyjától. Olyan tanév vége, vagy pedagógusnap feelingem volt attól az ajándékkosártól, amit tőlük kaptam. Még mindig azokból a csokikból élek itt kint!
- Kardos tanárnőtől, aki koordinátorom helyett koordinátorom volt.
- Szivi Zsófitól, stílusosan az Ajtósin köszöntünk el egymástól és remélem legközelebb Erlangenben, vagy Heidelbergben találkozunk! Érezd nagyon jól magad Zsófi!
- Istvántól, akit nagyon jó volt újra látni és büszke vagyok rá, hogy vizsgatanításokat, meg két diplomamunkát pikk-pakk lerendezett. Remélem a phd-t is szeretni fogod!
- Kingától és Lóritól, akiktől Anya fenséges 8 fogásos ebédje mellett vehettem búcsút. Köszönöm a húsvéti csibét és a csokikat!
- Mamától, akinek meg azt köszönöm, hogy felutazott a kedvemért Pestre és hogy még 3-án is felhívott!
- A Többiektől és a Szerpentinásoktól a Menzában utolsó este. Jól átvágtatok! Hiszen március 17-én Nikével együtt már elbúcsúztattatok egyszer engem is! Én pedig mit sem sejtve a Többiekkel mentem talizni a Liszt Ferenc térre, amikor mindahányan megleptetek! Köszönöm Szerpentnások a cuki bulis felsőt, jó hasznát veszem majd itt! Többiek, Nektek meg nagy puszi a digitalizált közös képekért! Jó őket naponta nézegetni és az uccsó annyira telibe talál, hogy mire végképp elérzékenyülök, hatalmas röhögésben török ki! Jó látni, hogy mennyi közös, szép élmény van már a tarsolyunkban, nem? Zolimnak nagyon köszi a cd-ért, a dalok és videók felvételében nyújtott segítségéért pedig nagy puszi Báránynak!
- A Fringe Fesztiválos Perzsa Suttyók koncerten pedig még Ildikótól is elköszönhettem, akit inkább tartok barátnőmnek, mint tanítványomnak, annyira élveztem az angol óráinkat. Az Á-betűs papírzsepitartótokat mindig magamnál hordom. Köszi Daninak is az ajándék elkészítésében vélhetően tevékeny részvételéért! Remélem, Ildi, az új munka bejön és Izland is szuper lesz! Megérdemled!