Visszatérő álmom a valóság

Egy szemeszterem a német felsőoktatásban. Én magam pedig tele várakozással és reménnyel. Ha csak fele olyan jól sülne el,mint Weimar 2005 nyarán... Nektek, akiket érdekel és magamnak emlékül arról, hogy mit sikerült kihozni ebből az egészből! Hogy mit sikerült kihozni, mit rontottam el, már tudom, tudjátok. Kezdődjön az újabb, a búcsú félév, új emberekkel és régiekkel, új élményekkel, tanulással és munkával teli. Tehát mit Erasmus in Erlangen, Teil 2.

hétfő, január 22, 2007

Kölni hétvége - 2007. január 20-21.

A Kyrillt jelentem Erlangenben is túl lehetett élni. Volt nagy vihar, erős széllökések, de azért nem volt orkáni és mindez éjszaka történt, csak az alvásban zavart a nagy hangzavar. Ennek ellenére csütörtökön bezártak Bajorországban az iskolák és óvodák és a gyerekeket hazaküldték. Sajnos az egyetem nem zárt be, kivéve az infó tanszéket…


Akkor Kölnről. Az összes kép, mint mindig, most is Kovi oldalán található meg: http://szervusz.sch.bme.hu/erlangen/gallery/agota-koeln-20-21-01-2007.
Az odaúton volt egy átszállás, Frankfurt repülőterén, így a képek azzal kezdődnek, legalább abból is láttunk valamit! A szállás tök frekventált helyen volt! A pályaudvarról, ahogy kijön az ember, rögtön a dómot pillantja meg és mi mindettől a látványtól úgy 8 percre laktunk gyalog. Közlekedésre nem is kellett költeni, mert mindent be tudtunk járni gyalog. Lepakolás után megnéztük a dómot kívül belül, majd a városházát, piacteret és késő délután bementünk a Rajna partján fekvő Lindt csokimúzeumába. Érdekes volt, ahogy bemutatták, hogy készül a csoki, meg volt finom kóstoló is. A múzeum kávézójában a forró csoki viszont nem volt olyan nagy szám, mint amit vártunk... Aztán dönereztünk, megnéztük a dómot esti fényekben és beültünk egy Kölschre (tipikus kölni sör), ami kifejezetten rossz ízű volt a Weizenek után... 4-en, akiknek volt ereje, elmentek bulizni. Mi még kártyáztunk egyet, aztán durmi. Vasárnap iszonyú erős szél volt, ennek ellenére felmentünk a dóm tetejére, 509 lépcső vezetett fel. Nagyon szép volt a kilátás, átláthatóvá tette a várost. Megnéztük a 4711-es parfüm házát is. Azért 4711, mert amikor Napóleon elfoglalta Kölnt, akkor beszámozták a házakat és ez pont a 4711-es lett. Szóval itt gyártják/gyártották az eredeti kölni vizet. Ebédeltünk, kávéztunk és átmentünk a Rajna túlpartjára, hogy onnan is vessünk egy pillantást a városra, meg megnézzük a Kölni arénát. Visszafele a hídon jól eláztunk, mert nagyon erős szél volt egész nap – ezért vagyunk minden képen sapiban, meg kapucniban - és akkor pont szembe fújt és esett. Oda- és visszaúton Zsófival pedig már szorgalmasan olvastunk a szerdai vizsgánkra.