Visszatérő álmom a valóság

Egy szemeszterem a német felsőoktatásban. Én magam pedig tele várakozással és reménnyel. Ha csak fele olyan jól sülne el,mint Weimar 2005 nyarán... Nektek, akiket érdekel és magamnak emlékül arról, hogy mit sikerült kihozni ebből az egészből! Hogy mit sikerült kihozni, mit rontottam el, már tudom, tudjátok. Kezdődjön az újabb, a búcsú félév, új emberekkel és régiekkel, új élményekkel, tanulással és munkával teli. Tehát mit Erasmus in Erlangen, Teil 2.

szerda, január 17, 2007

Te ott, én itt


"Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged...mindenestül!"
(Szerelmünk lapjai c. film)
Te Miskolcon, én Erlangenben. Te Budapesten, én Erlangenben. Te Lengyelországban, én Németországban. Te Portugáliában, én Németországban.
Valamiért így alakult. Valamiért így kellett lennie. Hogy mire rádöbbentünk, pont el kellett válnunk.
S bár minden egyes nap nehéz, és az idő múlásával egyre nehezebb, tudom, hogy megéri. Már nem is tudnám elképzelni máshogy - csak Veled.
Egyszer majd jó lesz és együtt leszünk és mindketten tudni fogjuk, hogy érdemes volt megszenvedni érte. Értünk. Hogy érdemes volt kivárni.