Visszatérő álmom a valóság

Egy szemeszterem a német felsőoktatásban. Én magam pedig tele várakozással és reménnyel. Ha csak fele olyan jól sülne el,mint Weimar 2005 nyarán... Nektek, akiket érdekel és magamnak emlékül arról, hogy mit sikerült kihozni ebből az egészből! Hogy mit sikerült kihozni, mit rontottam el, már tudom, tudjátok. Kezdődjön az újabb, a búcsú félév, új emberekkel és régiekkel, új élményekkel, tanulással és munkával teli. Tehát mit Erasmus in Erlangen, Teil 2.

hétfő, február 05, 2007

Csajos este és spontaneitás

Utolsó vasárnapi ebédünk közben támadt az ötlet Zsófival, hogy bepótoljuk egyik fontos elmaradásunkat. Nem jártunk még az erlangeni Markgrafentheaterben! Eképp pedig nem lehet távozni a városból! Gyors keresgélés a neten és fél ötkor megszületik az elhatározás, hogy a 6 órás előadáson már bent ülünk. Zsófi el biciklivel, én öltözködöm, jegy van, csodás, Vica is jön, Nóra igazoltan távol - házi dogát ír - (nekem is azt kellene). A darabot önkényesen adta a sors, ez volt a hétre az utolsó, amelyik nem a stúdiószínpadon ment, hanem a szép nagy színházteremben. Címe: Königlich Bayerisches Amtsgericht. Sok jót nem ígér. Modern sitcom a bajor igazságszolgáltatásról, bajor dialektusban. Az egyetemen mi Hochdeutschot hallgattunk kérem! Mindegy, egy idő után már kezdtük érteni, miről is van szó. De mivel a színházterem látványa nagyobb élvezetet nyújtott, mint a darab és azt másfél óra alatt feltérképeztük, nomeg a jegy is olcsó volt a kakasülőre, félidőben a távozás mellett döntöttünk. A koktélozás, lévén, hogy happy hour van ilyentájt a Havannában, egyértelmű megoldásnak tűnt. Csaptunk tehát egy igazi csajozós estét. Igen, a beszélgetésünk tárgyai 99,9%-ban a pasik voltak az isteni nedűk mellett. Hogy megérte-e? Most sem váltottuk meg a világot! :)