Visszatérő álmom a valóság

Egy szemeszterem a német felsőoktatásban. Én magam pedig tele várakozással és reménnyel. Ha csak fele olyan jól sülne el,mint Weimar 2005 nyarán... Nektek, akiket érdekel és magamnak emlékül arról, hogy mit sikerült kihozni ebből az egészből! Hogy mit sikerült kihozni, mit rontottam el, már tudom, tudjátok. Kezdődjön az újabb, a búcsú félév, új emberekkel és régiekkel, új élményekkel, tanulással és munkával teli. Tehát mit Erasmus in Erlangen, Teil 2.

hétfő, február 05, 2007

Időrendi kavarc

Valamit kifelejtettem: a hétvégét. Mármint a vasárnapi ebéd előtti részét. Pénteken Zsófi és Vica búcsúbulit rendeztek a Henkestrassén. Most először elgondolkodom még rajta, hogy közöljek-e itt a blogon képeket e jeles eseményről. Én ugyanis mindennemű alkoholos befolyásoltság nélkül (=ittam, de nem ártott) követtem figyelemmel az eseményeket. Érdekes volt külső szemmel, maradjunk ennyiben...
Aztán hétvégén szinte csak pihentük ki az előző hetet és a péntek estét. De Robi drágának hála, szombaton ettünk finomat: Bratwurstot, főtt krumplival és savanyú káposztával. Finom volt, mint mindig minden, ami a kezei közül kerül ki. Holnap estére búcsúzkodós vacsorára vagyok hozzá hivatalos. Kérdezte mit főzzön? Nos, aki ismer minket, tudja miért volt a válaszom egyértelmű: valami NARANCSOSAT!