Visszatérő álmom a valóság

Egy szemeszterem a német felsőoktatásban. Én magam pedig tele várakozással és reménnyel. Ha csak fele olyan jól sülne el,mint Weimar 2005 nyarán... Nektek, akiket érdekel és magamnak emlékül arról, hogy mit sikerült kihozni ebből az egészből! Hogy mit sikerült kihozni, mit rontottam el, már tudom, tudjátok. Kezdődjön az újabb, a búcsú félév, új emberekkel és régiekkel, új élményekkel, tanulással és munkával teli. Tehát mit Erasmus in Erlangen, Teil 2.

szombat, március 10, 2007

Abschiedsparty a Henkestrassén - 2007. február 2.

No, igen, Zolin és Sanyin már igencsak látszik az alkoholos befolyásoltság, ami az egész partyn jellemző volt mindenkire (tisztelet a kivételnek, ugye Robi?!). Zolinál a további mellékhatások a következőek voltak: ugyanilyen mosollyal az arcán a plafonba kapaszkodva topogott egy helyben, kivéve, amikor az italos pultig merészkedett egy újabb pohár borért... Sanyi, no igen, Sanyink minden nőt ledöntött a szó szoros értelmében, olyan mozdulatokkal táncolt, mint még soha. Fülledt erotikát kevert harcias fellépéssel, így kerültünk mind a földre...

Kovi és Maria, mint mindig, most is megtalálták egymást egy világmegváltó beszélgetés erejéig. Az italospult mögött voltak egész este, de kiszolgálásra még véletlenül sem vetemedtek. Így a két házi gazda közül, Zsófi állta inkább a sarat és mindig mindenkinek megtöltötte a poharát!


Das ist Erasmus, fogalmazná meg Nevena és így is van: egy lenygel, egy bolgár és két magyar, amikor jól érzik magukat (Maria, Nevena, Kriszti és Balázs).


Nevena és Zsófi, a fő szervező a Henke-koli pincéjében. Szorgos készülődés előzte meg az estét. Külön playlist-et állított össze Vica és Zsófi erre az alkalomra, valamint annyi italt vásároltak, hogy a következő héten biztos gyülekező pont volt a pince, ahol bőven maradt még kortyolgatni való bor az esti kimozdulások előttre...

Bertl-ünk erről az alkalomról sem hiányozhatott! Hámá'!

Norocs, Vica és Márk partiznak

Robi, én, Nóra, Nevena, Vica

csoportkép, de nem teljes : Nevena, Vica, Robi, én, Nóra, Balázs, Zsófi

szeretjük egymást, Bertl meg persze, hogy fontosnak érzi magát a háttérben...

Akik egész este józanul figyelték a körülöttük zajló különleges eseményeket és a mosókonyhában, a sötétben, a mosógépek tetején életük legjobb beszélgetését folytatták le.

Érdekes és emlékezetes buli marad! Köszönet Zsófinak és Vicának a szervezésért, Robinak pedig a nahancstohtáért és a finom aprósütikért. Zoli nevében külön köszönet a kolbászchipsért!

1 Comments:

Blogger Unknown said...

de jó olvasni az új bejegyzéseid - s persze visszaemlékezni a búcsúbulira ;) Azért az a "józanul" egy kicsit túlzás ;) De beszélgetésünk tényleg jó volt ... hiányzik is ... hiányzol is ... :(

10:39  

Megjegyzés küldése

<< Home