Elvackolódás és a kezdetek

Csomagjaim méretéről és súlyáról még annyit, hogy a taxisofőr majdnem sérvet kapott ott helyben a nagyobb bőröndömtől. Zsófi elé kijött a buddy-ja, bár ne tette volna. Mivel nem helyi a lány, kocsiról szó sem lehetett, mentek busszal. Annyit tudni kell, hogy Zsófi kolija a központban van, nem messze a pályaudvartól, míg én a város másik végén lakom. Mindenképpen ő akarta fizetni a buszjegyét, de ezután az egész buszút alatt azt ecsetelte Zsófinak, hogy milyen drága volt a jegy. Elég nyámnyila a csaj, még egy taxit sem volt képes leinteni, s bár a Zsófi kolija melletti Wohnheimben lakik, azóta sem kereste fel magyar pártfogoltját… Az én buddym, Hannah, ekkor még Argentínában nyaralt, így én egy török taxissal vágtam neki az utamnak.

Az én kollégiumom a város zöldövezetében helyezkedik el. Csendes, szép vidék. Az ablakom a kertre, s benne fákra nyílik. Tegnap felfedeztük a kismókust, aki az egyik fán lakik, hát nem cuki a képen? A Hausmeisterem, Herr Kieckhöfer igazi német, kicsit alkeszes a feje, mindig kantáros munkásgatyában van. Megérkezésemkor, ahogy meglátott, már kérdezte is: Sind Sie Frau Baráth? Talán az tett rá ilyen mély benyomást, hogy előző nap annyit beszéltem az üzenetrögzítőjére, hogy lejárt az időkorlát és vissza kellett hívnom, hogy gépi hangjától elköszönjek? Végigvezetett a kolin, megmutatott minden helyiséget, majd a szobámban leszámolta még a polcokat is és alá kellett írnom egy papírt, hogy én ezeket átvettem. Amikor kérdőn néztem rá, azt mondta, hogy volt már olyan lakója, aki meglépett egy többpolcos szekrény egyik polcával. Hiszi a piszi, oder? Azért, mert kelet-európai vagyok velem már mindent lehet? Itt ígérem alássan, hogy nem viszem el távozásomkor sem a mosdókagylót, sem az ágybetétet, hiszen ezekkel is el kell majd számolnom…

A lakóterem várakozáson felül nagy. Van egy előszobám mosdóval és beépített szekrénnyel, valamint egy tágas szobám, ahol az ágy és íróasztal mellett, még egy könyvespolc és egy kis dohányzóasztal is helyet kapott. Másokkal ellentétben én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van függönyöm és redőnyöm is, így nem süt a hasamra a nap, és öltöznöm-vetkőznöm sem a szekrényajtó mögött kell. Érkezés után a csomagjaim nagyját kipakoltam, majd átrendeztem a szobát, mert az egyetlen Steckdosét sikerült az íróasztal helyett az ágy fölé beszerelniük. Minden szinten van konyha és Gemeinschaftsraum, jó terep ez az ismerkedésre. És minden szintnek van felelőse, nálunk egy német csaj, egy Flursprecherin, aki a szintünk mindennapjaiba is bevezetett. A zuhanyzó és a WC is okés, ha pedig már én azt mondom, akkor tényleg nem lehet gáz.

Már a megérkezésünk délutánján nyakunkba vettük a várost, nem bírtuk ki, hogy ne nézzünk szét. Kétfős csapatunk kibővült Martinával, egy cseh lánnyal, aki Zsófi szomszédja. Én egyelőre minden nap gyalogolok a városba be és vissza, amíg nem szerzek egy bicajt a kolink bringa felelősétől, aki még szünidejét tölti valahol. A belvárosi rész nagyon hangulatos, szép a Schloss meg a parkja is, és persze a tipikus német Marktplatz is elmaradhatatlan része a városnak. Keddtől péntekig igyekeztünk beszerezni az elmaradhatatlan dekorációkat a szobáinkba, hogy otthonosabban érezzük itt magunkat. Nomeg kellett vennünk Bettzeugot, mert azt itt nem adnak. Felfedeztük az egyetemet, ahova járni fogunk és a menzát is, ahol 3 Euróért egész finomakat lehet enni (leves, főétel, üdítő saláta kijön ennyiből). A hétvége csendesebben telt, végre Zsófiék jöttek át hozzám (és nem én gyalogoltam oda-vissza 40 percet), mert itt nagyobb a konyha és jobban lehet főzni, meg van asztal, ahova le lehet ülni. Még az otthoniból éltünk szombaton, csináltunk császármorzsát, főztünk levest. Ma már az otthonról hozott zacskóskrumplipürét igazi német előrepanírozott camambert-rel egészítettük ki. Megvan ezeknek a főzőcskézéseknek a hangulata! Aztán ebéd után jól eldumáltuk az időt Zsófival. Kiderült, hogy mindketten nagy színház- és mozirajongók vagyunk és nagyjából ugyanazokra a színészekre indulunk be (mint pasikra, vagy mint művészekre). A koli még elég csendes. 3-4 ember van itt minden szinten, hiszen a németeknek még Semesterferienük van. Nekünk is csak 24-én kezdődik az igazi tanítás, a következő két hétben még csak eligazítások, meg Erasmusos összejövetelek lesznek, valamint két Blocksemináron veszünk részt (Interkulturelles Training, Presse und Medien in Deutschland), és kirándulunk Coburgba Húsvétkor. Zsófival igyekszünk összekovácsolni a nemzetközi csapatot, Ő is, én is felkerestük a kolink közelében lakó Erasmusosokat és összebarátkoztunk velük, már egész sok embert ismerünk. DUNC! Neked üzenem, hogy Sărká, egy cseh csaj azt mondta, hogy ha megszűnne Csehország létezni, akkor ő tutira Budapestre költözne. Mondtam, hogy fordított helyzetben én Prágába mennék…

Gyűjtjük tehát az ismerősöket, alakulnak a dolgok. Várom már a jövő hetet, hogy beinduljon a nemzetközi körforgás!