Visszatérő álmom a valóság

Egy szemeszterem a német felsőoktatásban. Én magam pedig tele várakozással és reménnyel. Ha csak fele olyan jól sülne el,mint Weimar 2005 nyarán... Nektek, akiket érdekel és magamnak emlékül arról, hogy mit sikerült kihozni ebből az egészből! Hogy mit sikerült kihozni, mit rontottam el, már tudom, tudjátok. Kezdődjön az újabb, a búcsú félév, új emberekkel és régiekkel, új élményekkel, tanulással és munkával teli. Tehát mit Erasmus in Erlangen, Teil 2.

vasárnap, március 11, 2007

Névnap - 2007. február 5.

Akik gondoltak rám: Zsófi, Robi, Nóra, Nevena, Timi és Vica. És persze köszönöm minden erlangeni és otthoni barátnak és ismerősnek, akik mail-ben, vagy sms-ben köszöntöttek. Nagyon jól esett! A pálmát Dunc vitte, aki dalban mondta el, megcsörrent a telefonom, majd egy ismerős hang kezdett el énekelni. Könnyesre nevettem magam.

Aznap este a Bertosban gyűltünk össze, ami egyébként a hétfő esti Erasmus-Stammtischek gyülekező helye volt. Aznap este jártunk ott utoljára, furcsa volt. És mint Erasmusos törzshely, természetesen aznap este is összefutottunk ismerősökkel, például Sarkaval, egy cseh lánnyal, aki Sieglitzhofon szinttársam volt és arról híresült el, hogy eleinte szendén egyfolytában Mülldienstezett, azaz naponta háromszor futkorászott a szemeteszacskókkal fel és le, több héten át. Komolyan az volt az érzésem, hogy ez a csaj túl merev és túl komolyan veszi ezt a feladatot. Aztán kiderült később, hogy nem is olyan merev. Otthoni Tomas-át, lecserélte egy Thomasra és együtt éltek gyakorlatilag Sarka szobájában egész félévben. S nemcsak a szoba volt hangos tőlük, hanem igen sokszor a zuhanyzó mellett elhaladva is ki lehetett következtetni a hangokból, hogy a fiatalok odavannak egymásért... :) Nos, ezzel a Sarkával és az ő Thomasával futottunk össze a Bertosban aznap este is. Épp látogatóban volt a srácnál, aki rövidesen utánamegy és letelepedik Csehországban. Erasmus-szerelem...

Itt már látható az ajándékba kapott új nyakláncom. Lila, mert az passzol a ruháimhoz... :)


Ez meg a doboz stresszoldó Gummibärchen. Egyszer a Kaufhausban sétálgatva lettünk figyelmesek Zsófival a megannyi "különleges hatású" ajándékédességre és végigröhögtük rajtuk a délutánt. Ja, egyébként még a Bertosba való indulás előtt, amikor Nóra szóban is felköszöntött, Zsófi megkérdezte: "Miért? Ma van a névnapod?" Ja, mondom, jó, persze, hogy nem is gondolt rám. Aztán persze kiderült, hogy az ajándékok hátterében is az ő keze volt...

Mesterhármas: Zsófi, Robi, Nóra.