Passau - 2007. február 8.

A vonatút igen hosszú volt, a hangulaton viszont lehetett segíteni. Zsófival a 90-es évek, azaz tinédzserkorunk magyar slágereit értelmeztük újra sajátos módon: "nyakig ér a hálidéj és táncot jár a parton", vagy "pikk-pakk lekerül a flikk-flakk a szőnyegen a nyikk-nyakk nyesegeted őt", ilyen és ezekhez hasonló klasszikusok kerültek a repertoárunkra.
Első csoportkép Passauban: lépcsőfokonként ereszkedtünk alább és végre én voltam a legmagasabb!
Ez már egy művészi beállítás Zsófitól: mindenki másfelé néz - okosan.
Első játszótér, ami az utunkba került. Szokás ilyenkor bármilyen társasággal megyek átmenni Szezám utcába - itt éppen Vicával libikókázunk.
Hát itt meg épp Ágóka visszament ötévesbe és egy igen bájos Háncsesz-féle fejtartás és mosoly is megfigyelhető...

Felmásztam és kidugtam a fejem - még mindig a játszótéren. Ekkor még azt hittük Passau felfedezésére nem is marad majd idő.

No igen, Nóra, amikor ijesztő.

És jómagam egy a Balaton by night mintára készült képeslapot szorongatva.

Vicával Titanic-osat játszunk. (Nír, fár, verevör jú ár, áj bilív dec dö hart góóóóóóóóóz on....)

És Passau báj nájt, de most tényleg!

És megint csak most más felállásban.

Egy szoborcsoport, ami beindította a fantáziánkat...

Szép tájkép.

Itt mi egy kicsit belerondítunk.

Csináljunk valami vicceset!

Most meg legyen rajta Zsófi is!

Táj Festunggal.

Dö dóm.

Dász Rátháusz.

Ahol a három folyó összeér.

Azaz: az Inn, a Duna és az Ilz. Passaut ezért is nevezik a három folyó városának.

Játszunk - ugyanis újabb játszótérre leltünk.

Jajj, de szép, ugye?

A templom fala, ahol Gizella nyugszik.

A sír.