Az élet itthon

Olyan, mintha el sem mentem volna, könnyen, szinte rögtön beleszoktam az itthoni kerékvágásba. Persze hiányzik Erlangen és a Többiek, de itthon is jó lenni. Ez persze azért is van így, mert Erlangen egy része itt van velem, szinte minden nap van közös óránk Zsófival és amint az alábbi posztok mutatják a Többiekkel is tudjuk tartani a kapcsolatot. Jók a pénteki beülések végre újra Virággal, Annával és Julival. Meg úgy egyáltalán, találkozni mindenkivel az egyetemen. És az is hozzájárul igen erősen a boldogságomhoz, hogy Attom is immár budai lakos és nagyon közel lakik hozzám és valami felfoghatatlan érzés, és élmény, hogy minden nap láthatom! Ez nekünk még új. Például a héten fordult elő először, hogy alkalma nyílott rá egy mozizás után hazakísérni, mert eddig vagy ő volt nálam (Erlangenben, Pesten), vagy én nála (Bécsben, Miskolcon) és nem kísérhetett sehova. Szóval mi most éljük a randizgatós korszakunkat... És készülünk a nyárra, készül a lakás, persze Anyáék nagy segítségével.

Beindult a tangyak, a Toldyban gyakorlótanítok, de egyelőre még a hospitálás stádiumában vagyok. Izgalmas kihívás lesz a 7. és a 11. osztály. Az egyetem mellett pedig még magántanítok is, újakat és régieket is, nem unatkozom. Minden a helyére kerül lassan és most úgy érzem minden olyan irányba halad, úgy alakul, ahogy én szeretném.