Utolsó szombati ebédünk Sieglitzhofon - 2007. február 10.

Várakozás a finom falatokra. A konyhában ki más szorgoskodna, mint Robi?!!!
Elkészült a nagy mű.

A szakács és a grimasz.

Akik hű olvasói a blogomnak, tudják, hogy szokássá vált a hétvégi főzőcske Sieglitzhofon. Ilyenkor együtt mentünk el az Aldiba, kitaláltuk, mit főzzünk, megvásároltuk az alapanyagokat és nekiláttunk az elkészítésnek. A két főszakács mindig Zsófi és Robi voltak. Ezt a hagyományt követtük ezen az utolsó szombaton is. És megint finom lett minden. Bár valahogy az az érzésem, az együttlét, a közös készülődés édesített meg minden egyes faltot, akkor is, ha nem lett a legjobb az étel. Nem elhanyagolható tény, hogy közel egyéves erlangeni tartózkodásom alatt megtanultam főzni... :)

Ekkor már szüleim is ott voltak, előző este érkeztek meg Erlangenbe. Mi délelőtt anyukámmal nekiláttunk a csomagolásnak és a szoba takarításának. Kitakarítva, csillogva-villogva kell átadni, mert különben az ember nem kapja vissza a kauciót, a 140 Eurót. Az én szobám tisztaságával nem is lett volna baj, de a falra igen sok képet felragasztottam, egy a Bluetech-hez hasonló ilyen célra vásárolt ragasztóval, csak ez épp nyomot hagyott a falon, úgyhogy suvickoltuk, kapartuk, festettük fehérre és szerencsére célt értünk. Nóra adta át a szobát Kiki Hausmeisternek, mert ő csak hétköznap dolgozik. A hétvégén kiköltözők így maximum meghatalmazott segítségével adhatják le a szobát. Kiki kifogástalannak tartotta a szobát, s visszautalja a 140 Eurót.