Visszatérő álmom a valóság

Egy szemeszterem a német felsőoktatásban. Én magam pedig tele várakozással és reménnyel. Ha csak fele olyan jól sülne el,mint Weimar 2005 nyarán... Nektek, akiket érdekel és magamnak emlékül arról, hogy mit sikerült kihozni ebből az egészből! Hogy mit sikerült kihozni, mit rontottam el, már tudom, tudjátok. Kezdődjön az újabb, a búcsú félév, új emberekkel és régiekkel, új élményekkel, tanulással és munkával teli. Tehát mit Erasmus in Erlangen, Teil 2.

vasárnap, március 11, 2007

Janis Budapesten - 2007. február 22.

Eldöntöttem, nem fejezem be a blogot. Nem fogok már olyan gyakran írni, de ha történik velünk valami, azt itt mindig meg fogom örökíteni. Ha találkozunk, ha újraegyesülünk, ha együtt csinálunk valamit. Hiszen ez a történet szerencsére nem 2006. április 3-ától 2007. február 11-éig tartott. Nem ért még véget. Az első bizonyíték erre Janis, aki eljött látogatóba Budapestre, első este sörözni mentünk vele. Mondjuk a magyar sörre, talán a Borsodira, csak annyit mondott: "kaltes Wasser". Később Marietta, Marci és Zsófi járkáltak vele a városban. Volt indokom elfoglaltnak nyilvánítani magam: végre hazajött Att Lisszabonból!!! Janis egy korsó Borsodival és néhány pálcika Nógrádi ropogóssal.
Janis és a hölgykoszorú.
Marci és Marietta (sorstársak, ami a távkapcsolatot illeti, de már ők sem sokáig!).