Az elmúlt pár hét
Megint van alkalom írni. Robi és Nóra húsvétkor Budapesten jártak és ez alkalmat adott egy újabb Erasmus-os találkára. (Most konstatáltam csak szomorúan, hogy nem is csináltunk képeket!!!)
A Nagypéntekem egy hosszúra elnyúlt Assessment Centerrel indult. Az eltés állásbörze óta ugyanis egyfolytában állásinterjúkra járok és az egyik cégénél aznap volt az utolsó forduló. Amint vége lett, Robival mentem találkozni. Erlangen után a Batthyány téri aluljáróban találkoztunk... Szegénynek fél óráig az indokaimat soroltam, miért is nem fogom elfogadni az aznap elémtett szerződést. Mondjuk Robi egyetértett, mint mindig: "Ágókám, úgy csináld, ahogy Neked a legjobb!"
Sétáltunk egy nagyot és mutattam Neki két helyet, ahol még nem járt: a Gellért hegy tövében elterülő sziklakápolnát, meg az új Nemzeti Színház parkját, zikkuratostul, mellesleg a Citadellához is felmásztunk. Közben persze jól elbeszélgettünk, mindenről. Őt az érdekelte leginkább, hogy az itthoniakkal mi van, engem meg az, hogy az Erlangenben maradtak hogy vannak, illetve milyen az új csapat. Legnagyobb meglepetésemre, Robi nem kritizálta meg a Nagyi Palacsintázójának főztjét, majd a Menta Teraszon elfogyasztott mokka turmixot sem! :)
A húsvéti hétvégén többek között Dobogókőn voltam a szüleimmel, szép kirándulóhely, ajánlom mindenkinek! Legközelebb bringával kéne arrafele visszamenni. Húsvét hétfőn pedig Robinál gyűltünk össze. Nórával, Bencéékkel és Zolival is találkoztunk. Így egy év elteltével a fiúk újra meglocsoltak bennünket, csak Juan "magyaros" locsolóversmondását hiányoltuk, de nagyon. Kedden Norocsom végre meglátogatott engem és nálunk volt majdnem egész nap. Végre jól kibeszélhettük a dolgainkat!
Egyébként meg a tangyak végefelé járok, a 11. osztályban letanítottam 10 órát, most egy hétig helyettesítettük a külföldön lévő mentortanárunkat a 7. osztályban, ahol a jövő héten folytatom a tanítási gyakorlatomat és ahol vizsgatanítani is fogok. Tökjó élmény az egész és remélem, hogy a pénzkereseti okokból a hetekben történő pályamódosításom nem marad végleges és taníthatok még majd egyszer sokat.
Na, igen az állásinterjúsorozat végére értem és úgy érzem megtaláltam az igazit. A napokban kiderül...
Más nagy öröm is ért! Esküvői tanú leszek, mégpedig barátnőméknél Ágiéknál. Szerintem egyelőre nagyobb izgalomban vagyok, mint Ők. Az öltözéket végre kitaláltam...
Att időközben 23 lett, végre behozott és nem vagyok nála öregebb (októberig legalábbis...). Voltunk mostanában Lillafüreden is kirándulni, meg Húsvétkor egy libegős-gyermekvasutas fél napra is jutott időnk. Végre azt is megtudhattam, milyen egy miskolci egyetemi szakestély. Egyébként egyfolytában rohanunk: munka, tanítás, magántanítás, diplomamunkaírás, vizsgárakészülés, meg ugye készülünk a nyárra... Amikor végre megvalósul az álmunk és...
posted by Agota @ 15:52
1 comments
