I love Budapest no. 10. avagy honvágy ellen

találka az óra alatt...

Az első hét végén

Vége a szemeszter első hetének, kialakult az órarendem.
Hétfő:
The Jane Austen Cult, Proseminar.
Kedd:
Fontane, Hauptseminar.
Deutsche Filme, Erasmus-Tutorium Seminar. (Lola rennt, Sonnenallee, Good-bye Lenin…)
Szerda:
Spracherwerb, Vorlesung.
Grunddeutsch, Didaktik-Seminar.
Deutschkurs, Konversation.
Csütörtök:
Novelle, Hauptseminar.
Literarisches Leben in Berlin zwischen 1780 und 1820, Vorlesung.
Shoah-Literatur, Hauptseminar. (ez a koncentrációs táborokról szóló irodalmat hivatott bemutatni és én Kertész Sorstalanságáról fogok előadni)

A pénteket szabadon hagytam utazgatás céljából, nomeg azért, mert Zsófival közösen megkaptuk a babysitter-állást!!! Minden pénteken mi vigyázunk a kis Heindrikre, aki 3 éves és egy tündér. Anyukája magyar, apukája német és szeretnék, ha magyarul is jól beszélne, ezért kerestek magyar bébiszittert és minket választottak. Felváltva csináljuk Zsófival, hogy maradjon szabad péntekünk, de amikor az oviban szünet lesz, illetve egy-egy csütörtöki ünnepnap után pénteken sem nyitnak ki, de a szülőknek dolgozniuk kell, akkor is mi leszünk vele pénteken egész nap és júniusban egy hétig. A felügyeletet én kezdtem most pénteken. 3-ra mentem érte oviba, és amíg a szülők haza nem jöttek este 7-kor, addig én voltam vele. Együtt buszoztunk haza, sütöttem neki perecet, mert imádja, meg játszottunk, amíg pedig délutáni rendes szunyókájának tett eleget, addig én vasaltam (tudom szülők, Ti ezen csak kacagtok most, hogy én meg a vasalás…). 4 óra munkával kerestem 32 Eurót. A 8 órás órabér, plusz, hogy fizetik a buszjegyemet, este pedig hazahoznak kocsival, az nem is hangzik rosszul!!! Jövő héten Zsófi megy (én meg készülök a Referatumomra), és ha mindkettőnket kellően megszokott a gyerkőc, akkor több időre is ránkbízzák majd.

Hogy beszámoljak első rossz tapasztalatomról is meg kell említenem a szerda esténket. Ekkor volt ugyanis az első party a mi kolinkban. Hogy pontos legyek, a három kolinak együtt, aminek közös a kertje, és Nóráék kolijában van megfelelő Keller a vigadalomhoz. Zsófival és Nórával mentünk le és esküszöm életem egyik legkellemetlenebb szituációja következett! Mindenki letojt minket magasról és messziről feltűnően méregettek minket!!! Megvettük a sörünket (alig akartak kiszolgálni), majd az volt az egyetlen szerencsénk, hogy Zsófi buddy-jának a francia pasija Guillaume, aki hétfőn jól belakmározott a palacsintánkból és jobban elszórakozott velünk, mint a saját barátnőjével, szóval ő odajött hozzánk és hozta a szlovák barátját is és egész jól elvoltunk, de hogy még egyszer nem megyünk oda le az biztos. Méregessenek mást a germán Übermenschek!

Szintén szerdán megvolt az első Flurversammlungunk, ahol végre megismertem folyosóm összes lakóját. Lényegében olyan volt, mint egy közgyűlés, ahol megválasztottuk az új folyosófelelőst, megbeszéltük, mikor festjük ki a nappalit, mikor tartunk közös grillezést, hogy jobban megismerjük egymást, mikor tartunk nagytakarítást a folyosón, majd nehezebb vizekre eveztünk és ‘megegyeztünk’ abban, hogy 20 Eurót fizetünk be a közös kasszába, amiből a közös mosogatószert, meg tisztítószereket vesszük meg a konyhába, illetve a szemeteszacskókat (minden héten más a felelős az előre szétválogatott szemét leviteléért a zöld szigetre).

Ma, szombaton régi kötelességünknek tettünk eleget. Számunkra kedves németeket etettünk meg ! A németek itt nagy átlagban lenézik az Erasmusosokat... Ezért jó az Erasmusos társaság, mert ott mindenki elfogad mindenkit és alapvető mindenkinél a nyitottság ! Viszont vannak jófejek a németek között is! Már biztosan írtam, hogy Zsófival és Nórával minden hétvégén, amikor itthon vagyunk, együtt főzünk. Egyrészt viccesebb és szórakoztatóbb is, másrészt meg gazdaságosabb három emberre főzni, mint egyre. Viszont jó magyar szokás szerint mindig többet főzünk, mint amennyi hármónknak kell. Így, mindig meghívjuk, aki éppen betér a konyhába a szintemről. A h.lye :-) németek meg csodálkoznak. Először megkérdezik, hogy belefizessenek, vagy esetleg elmosogassanak-e a kaja után. Majd, amikor közöljük, hogy Mensch jut neked is, ülj már le közénk, akkor elkezdik méregetni, hogy ehető-e, ami a tányéron van… Na, ebből gondoltuk elég és végre megvendégeljük azt a két németet, akik aranyosak voltak velünk! Zsófi sebtiben meghívta Johannest, aki a szembeszomszédja, tehát a szemközti koliban lakik. Még anno, amikor a többi Erasmusost kerestük fel, hogy megismerjük őket, Zsófi nem tudott bejutni az egyik potenciális megkeresett kolijába és a kiabálására Johannes jött ki az erkélyre és engedte be. Azóta vannak jóban és a srác minden nap megkérdezi, hogy van, mi történt vele aznap és csomó német partyra elhív minket. Ez meg nekünk tökre jólesik, hogy végre egy német, aki emberszámba vesz! Én pedig Sebastiánnak szerettem volna kifejezni a hálámat azért, hogy olyan rendi volt és csomót segített bicikliügyben, hétköznap, hétvégén, korán reggel, késő este. Ő mindig megszerelte. Ma pedig, amikor futni indultunk Nórával elkérte a kulcsomat és mire visszajöttünk még egy kosarat is felszerelt a csomagtartómra, így ezentúl én is kényelmesen vásárolhatok be és nem hátizsákban kell hazahordanom a kaját! Gulyáslevest és palacsintát készítettünk nekik. Johannes még a főzésben is lelkesen részt vett! Az eredmény pedig magáért beszél: Johannes kétszer, míg Sebastian egyszer repetázott (de ez utóbbi mekkora adagot!!! – kb., mint Dunc)!

Holnap pedig irány Bamberg, ahol találkozunk két évfolyamtársunkkal. Kata kint tanul, Anna pedig látogatóba jött hozzá. Mi meg Zsófival látogatóba megyünk hozzájuk. Csak egy dolog bánt, hogy Szivi Zsófi nem tud eljönni.

miért sikerül mindig rosszul az első palacsinta???
Johannes, Nórám, Sebastian, és ki is a negyedik?
Sebastian repetázik a Gulaschsuppénkból
fincsi, ugye Zsófi?
Nóra és egy üveg hazai
Johannes

I love Budapest no. 9. avagy honvágy ellen

Félévkezdés

Túl a félév első két napján. Ennyit mondhatok jelenlegi lelkiállapotomról. Megírtuk az Einstufungstestet, amivel német nyelvtudásunkat mérték fel és eszerint osztanak be alap- közép- és felsőfokra. Ennek alapján pedig választhatunk német, mint idegen nyelv kurzusokat. Csak remélni tudom, hogy hasznosabbak lesznek, mint az otthoni nyelvgyakok… Aztán tegnap este megvolt az első angolos szemináriumom. The Jane Austen Cult. Egy fiatal nő tartja, az a fajta, aki még tele van lendülettel és tenni akarással. Nagyon motivál a téma is és a tanár személyisége is. A leghíresebb regényeken kívül, megnézzük a filmadaptációkat is és arra keressük a választ, miért született meg a Jane Austen kultusz, míg Shakespeare esetében inkább canon-ról beszélünk például. Honnan tudott ez a vénlányként életét leélő nő ennyit a szerelemről? A félév teljesítéséhez elvárás az órán való aktív részvétel (max. 2 hiányzás – ELTÉ-sek figyelmébe ajánlom…), egy kiselőadás (július 17-én tartom, amikor már otthon a vizsgaidőszaknak is vége van), valamint vagy egy házi dolgozat (20 oldal) vagy egy szóbeli vizsga. Este Zsófi buddy-jának a születésnapját ünnepeltük és sütöttünk neki palacsintát (jó, most felvágtam, Zsófi sütötte, én pedig adtam az instrukciókat). Zárójelben még annyit, hogy mára már nagyon egy húron pendülünk és kevés időt bírunk ki együtt röhögés nélkül, pedig eleinte nem igazán értettük egymás humorát, most meg már el sem tudom képzelni egy napomat a csajszi nélkül… A másik, akivel egyfolytában zsörtölődünk, az Nórám, aki a szomszéd koliban lakik. Ő vett rá ma is, hogy menjünk futni és vele megyünk be minden reggel a suliba. Imádom a csajszit! Ma, germanistaként úgy véltem, hogy a német alkotmányos rendszerre is kíváncsi vagyok és bementem egy ilyen előadásra. Érdekes volt, de nem hiszem, hogy a félévem során lesz ennyi fölös időm. Ugyanis utána, részt vettem az első Hauptsemináromon. Gyerekek! 2 hét múlva már referálok is. Németeknek! Vicces lesz! Párban kell csinálni. A téma, amit kaptunk hálátlan, de a német csaj, akivel együtt tartjuk a kiselőadást, ő szerencsémre elég jó fej (nem úgy, mint a többi, aki rád se bagózik, mert külföldi vagy…). 25 perc bevezetés, aztán Arbeitsgruppékat kell csinálni, nekik feladatlapokat kiosztani, elgondolkodtató kérdésekkel, végül pedig levezényelni a Diskussiont. Kellemes lesz. Gyakorlatilag tartsuk meg az órát… A következő heti óra lesz az egyetlen támpont, ami alapján halvány elképzelésem lesz arról, hogy hogyan is zajlik egy ilyen előadás. Minden órára egy-egy regényt kell egyébként elolvasni, fél év végén pedig szóbeli, vagy 20 oldalas házi doga. Uhh… És ez még csak két óra. Ha minden szemináriumra hetente el kell olvasni egy regényt, akkor az kb. 1000 vagy annál több oldal egy héten! Visszasírlak ELTE! Na jó, azért nem! Az egyetem technikai felszereltsége bámulatos a miénkhez képest (nem nagy eredmény). Lifttel járok fel az 5. illetve 6. emeletekre. Az Einstufungstestet egy nyelvi laborban írtuk, számítógépen. A tanárok pedig bejönnek a terembe, egy távirányítóval bekapcsolják a plafonon lévő projektort, ami kivetíti, ami az asztalukba beleépített számítógép képernyőjén éppen van. Jó, nem?

így készül a palacsinta
Zsófi és a buddy-ja Steffi
így kávézunk délután Zsófi erkélyén

Elolvastam, tetszett no. 3.

http://www.terasz.hu/terasz.php?id=irodalom&page=cikk&cikk_id=10118

Költészet és ének és naná, hogy Nádasdi Ádámnál lyukadunk ki...

I love Budapest no. 8. avagy honvágy ellen

...

7vége és mp3

Jól telt a hétvége, bár itt eddig minden annyira jó volt, hogy már nem is csodálkozom. (Majd holnaptól indul a suli és akkor talán lesz panaszkodnivalóm is.) Péntek este sörözni voltunk népes társaságunkkal. És a régi-új bringámmal! Egyszer írtam, hogy milyen nagy öröm, ha bringával repeszthet az ember Erlangenben. Ennél már csak az jobb, ha jó állapotban lévő bringával repülhet! Most harmadik biciklimet használom itt, s ez egyben az első, felújított állapotban. Hányattatásaim leírásától most inkább eltekintenék, legyen elég annyi, hogy Sebastian türelmének és kitartásának hála, most köszönöm jól vagyok bicikliügyileg. Végre nem ébresztem fel a várost a dinamóm alapzajával és nem ereszt le a kerék! Na, aztán szombaton főzőcskéztünk Nórámmal és Zsófival, végre nem zacskósat, hanem pároltunk friss zöldségeket, este meg internationales Buddytreffenünk volt, ami arról szólt, hogy jó német szokás szerint üljünk le sörözni és közben beszélgessünk. Én azon szerencsések közé tartozom, akiknek eljött a buddyja, sőt Hannah-val, ha minden igaz a héten még találkozunk, hogy megmutassa az Argentínában készült képeit. Ma délelőtt a mosási hóbortomnak hódoltam, aztán megfőztük, ami tegnapról maradt, majd délután régi elhatározásunknak eleget téve elmentünk Nórával futni az erdőbe. Egész jól bírtuk és ma azzal a tudattal alhatok el, hogy zsírt égettem! Heti két-három alkalommal szeretnék hasonló szabadidős tevékenységet űzni. Meglássuk, menni fog-e…

Holnap kezdődik a szemeszter és német ösztöndíjasként egy angol szemináriummal kezdek…

És azt tudta valaki, hogy az mp3-as lejátszót állítólag itt találták fel Erlangenben? Ugye, hogy jó helyen vagyok? :-)

Így lát minket Zsófi, mert most az ő képei közül szemezgetek

Ne fényképezz má'! no. 1.
Ne fényképezz má'! no. 2.
Ne fényképezz má'! no. 3.
élvezzük az idegenvezetést no. 1.
élvezzük az idegenvezetést no. 2.
a botanikuskertben
buddymmal, Hannah-val
hangulatkép az internationales Buddytreffenről no. 1.
hangulatkép az internationales Buddytreffenről no. 2.

Beköszöntött a német tavasz / nyár?

Végre nem fagyunk meg, végre nem ázunk meg! Itt is jó idő van! Rövidujjúban sétafikál mindenki és élvezi a napsugarakat, a Schlossgartenben pedig mindenki plédeken fekszik a fűben és sütkérezik. Közben a város is éledezik. Egyre több a fiatal, a hétfőn kezdődő szemeszter miatt jönnek vissza.

Az Orientierungskurs és az önfeledt ismerkedés időszaka lezárult. A mai fogadáson, amit nekünk, külföldi diákoknak tartottak, már elhangzottak afféle frázisok, hogy saját, otthoni egyetemünket képviseljük itt és tanuljunk jól, szerezzünk kiváló eredményeket… Sokaktól hallom, tervezik az órarendjüket, írogatják az e-mail-eket a tanároknak. Vannak, akik már későn jelentkeztek, s most úgy érzem, jó, hogy én még otthonról mindezt elintéztem és bent vagyok az órákon. Viszont vannak ennek hátulütői is. Például a hétfői órámra már el is kell olvasnom egy 500 oldalas könyvet, aminek még igencsak az elején járok. Valahogy mindig akadt itt más programom és nem tudtam magamnak megálljt parancsolni e téren. Ennek következtében a hétvégém a könyv olvasásával fog telni, utazás helyett. De most egyébként is úgy érzem, hogy nem lennék képes új dolgokat befogadni, annyi impresszió ért itt az elmúlt hetekben, hogy meg kell egy kicsit állnom, had ülepedjen minden és dolgozódjon fel… Na, azért nem kell sajnálni, ma este is sörözni megyünk… (Ennyit arról, hogy lezárult az önfeledt időszak…)

Ma hivatalos fogadást tartottak tehát a számunkra. Még jó, hogy Nóra bejött hozzám indulás előtt és lebeszélt a kényelmes farmeremről. Azt mondta, adjuk meg a módját és öltözzünk ki. Bizony jó ötlet volt. A rektor, a polgármester, a külföldi hallgatók koordinátorai öltönyben, nyakkendőben, kosztümben jártak-keltek közöttünk. Egyszóval igen ünnepélyesre vették a figurát! Az egyetem egyik dísztermében négykezes zongoraetűddel kezdődött az összejövetel. Ezután az egyetem rektora köszöntött minket és mondott pár bevezető gondolatot az egyetemünkről. Megtudtuk, hogy az egyetemet 1743-ban alapította egy Friedrich nevű Markgraf, majd 1769-ben egy másik, Alexander nevű segített az egyetemnek még egy nagyobb összeggel. Innen tehát az Unink neve: Friedrich-Alexander-Universität Erlangen-Nürnberg. Az egyetemnek összesen 11 fakultása van. A csúcsot 1993-ban döntötték, amikor több mint 28 ezer hallgatójuk volt. A mai napig több mint 25 ezren iratkoztak be a tavaszi félévre. A 25 ezer hallgatónak pedig több mint a 11 százaléka külföldi. Az egyetem tehát nem is olyan kicsi, mint amilyennek hittük. Olyannyira, hogy a gazdaságtudományi kar már el sem fért Erlangenben, ezért Nürnbergben kapott helyet. Idén összesen 135 külföldi hallgatót fogadott az egyetem, amely tudatosan törekszik a külfölddel való kapcsolatok ápolására. 29 országból érkeztünk. A francia delegáció a legnagyobb: 19 fő, de mi magyarok sem szégyenkezhetünk, 11-en képviseljük kis hazánkat. Azt hiszem, kijár nekünk a legösszetartóbb nemzet titulusa, mert tényleg nagyon ügyelünk egymásra és hatalmas a csapat, ha kibővül mindenkinek a más nemzetiségű barátaival. A rektor után a polgármester is beszélt hozzánk, főként a várost volt hivatott bemutatni. Ami biztos, hogy Erlangenben a sör nem számít alkoholnak, hanem napi élelmiszerszükségletnek! Erlangen Bajorország orvosi fővárosának számít, mert nagyon hangsúlyos itt az orvosképzés és a Siemens által az orvosi technikai eszközök gyártása európai színvonalúvá vált. A felszólalások között újra négykezesezett a két muzsikus, és szemünk könnybe lábadt, amikor Brahms Magyar táncaiból hangzott el néhány tétel. Később elmondták, tudatosan választottak olyan zenéket, amelyek egy-egy nemzetet mutatnak be, voltak például Spanyol táncok is. Nekem nagyon tetszik ez a nyitottság és őszinte törekvés a nemzetközi atmoszféra megteremtésére. Ezután három erasmusos társunk számolt be a pódiumon arról, mit várnak ettől a félévtől, majd az áprilisban születésnapjukat ünneplő külföldi hallgatókat köszöntötték fel. Az összejövetel állófogadással zárult, ahol az egyetem rektora majd mindenkivel váltott pár szót!

Végre megismertük Erlangent! Fura ezt mondani majd három hét itt tartózkodás után, de mégis így van. Idegenvezetésen vettünk részt. Már el tudom különíteni az óvárosi és az újvárosi részt és sok helyről, amely mellett minden nap elhaladok, megtudtam a történelmi hátteret is. Erlangent először 1002-ben említették a könyvek, majd 1400-ban emelték városi rangra. A 17. században vált igazán népessé azzal, hogy a Franciaországból kiüldözött hugenották engedélyt kaptak itt a letelepedésre és benépesítették a várost. Ezóta híres a város arról, hogy szívesen fogadja az idegeneket. Persze, anno a zsidóknak itt sem volt maradása, ők a közeli Fürthben lakhattak csak. Nürnberg régen nem volt olyan híres, mint Erlangen, mert ott csak később kezdték kiépíteni a csatornázási rendszert, így nagyobb presztízs volt Erlangenben lakni, mint Nürnbergben! A hugenottáknak még templomot is építettek, de a német smucigság már ekkor is megvolt, hiszen a templom tornyát már a hugenottáknak kellett megépíteniük. A zsugoriságuk miatt égett le egyszer a Schloss is, mert nem voltak hajlandóak fizetni a kéményseprőnek a gyakori (kötelező) ellenőrzésért! Felépítették újra, de már egy szinttel alacsonyabbra. A város büszkesége az egyetem mellett a Siemens birodalom, ami innen indult ki és máig is sok pénzt hoz a városnak.

Stadtführung in Erlangen

az egyetem rektora köszönt minket
a polgármester is beszédet mondott
egy svéd és egy lengyel lány, valamint egy cseh fiú beszéltek a külföldi hallgatók nevében
a kesztyűkészítők cégére a belvárosban
szökőkút a piactéren
az egyetemet szimbolizálni hivatott szobor (lásd bagoly, könyvek)
Erlangen szobra

a Schloss és előtte most nem csak piac, de vursli is van
az egyik Markgraf, Friedrich szobra
a Schlossgarten szökőkútja
a Schlossgarten tervezésénél ügyeltek a pontosságra - itt épp a szökőkút alatt átnézve kilátás nyílik az egyik Markgraf lovasszobrára, ha pedig a Schloss kulcslyukán nézünk be látjuk a szökőkutat, majd a lovasszobrot is !
bizony Erlangenből indult ki minden, ami Siemens!
a Hugenották temploma
tipikus barokk ház
az Orangerie a Schlossgartenben
ide csukták be régen az egyetemistákat, akik duhajkodtak - azaz az egyetemisták börtöne
szép tér szép házzal
Erlangen a sörök városa
az erlangeni botanikuskert 1.
Erlangen legnagyobb színháza busás jegyárakkal (20 Euró alatt nem lehet bejutni)
az erlangeni botanikuskert 2.

I love Budapest no. 7. avagy honvágy ellen

Margit körút

Ez aztán a vicces!!!

http://w3.externet.hu/~varga.peter/legenyagaton.wmv

Elsősegély külföldön tartózkodó Quimby-rajongóknak!!!

Nórától kaptam a linket, ahol ezeket a képeket találtam, ugyanis Ő Szombathelyen tanul (amikor épp nem Erasmusos) és pár napja koncertezett ott a Quimby. Itt van tehát az újabb adag kép ANNA - CSAK A TE KEDVEDÉRT!!! (hihi)

De én ennél is jobbat találtam! Képek és TÖBB VIDEÓ az A38-as koncertről!!! Mit jelent ez egy épp külföldön tartózkodó Quimby-rajongónak??? Pár percig azt érezheti, hogy része volt abban a csodában, amit Quimbynek nevezünk, kapott tehát egy adag echte ungarische sanzonrockot, valami utánozhatatlanul egyedi hangzást és szövegvilágot és láthatott hat embert a színpadon, akiknek a saját zenéjük a kedvencük - nem nagyképűségből, hanem csak mert annyira élvezik, amit csinálnak, s mindezt korunk legnagyobb magyar zeneköltőjének előadásában.

P.S.: Bocs, ha nagyon elfogult voltam, de nem megy az objektivitás, ha Róluk van szó!

A kötelező link tehát, különös tekintettel az utolsó oldalon található koncertvideókra: http://www.freeweb.hu/qnadam/gal/thumbnails.php?album=46

I love Budapest no. 6. avagy honvágy ellen

Bem József utca

Medien in Deutschland

Az elmúlt két napunk a német médiáról szólt, ugyanis ezt a témát feldolgozó blokkosított szemináriumon vettünk részt. A legérdekesebb része az volt, amikor ellátogattunk Bambergbe, a Fränkischer Tag nevű napilap szerkesztőségébe és nyomdájába. A pontosan hatvan éve ezt a nevet viselő lap mára médiabirodalommá nőtte ki magát, egy lábon állni ugyanis manapság – mint azt tudjuk – luxus. Van tehát még két rádióadója, hirdetési újságokat is kiad, valamint, amikor nem saját lapszámait nyomtatja éppen, akkor más újságokét csinálja bérben. Nagyon modern technikával dolgoznak, hiszen az újságíró – szerkesztő – főszerkesztő útvonal után az újság máris digitálisan átküldésre kerül egy épülettel arrébb, a nyomda szekcióba és már megy is a nyomtatás. A legtöbb újság ezzel szemben egy-egy nyomdában „bérnyomtat”. A nyomda-részlegük bámulatos! Amit régen 600 ember csinált, azt ma kizárólag gépek helyettesítik, és csupán két ember szükséges ahhoz, hogy felügyelje a gépeket, néhányan pedig a számítógépek előtt. Nem kérdeztem rá inkább, mi lett azokkal, akiknek a munkája ma már géppel helyettesíthető… Hihetetlen számok röpködtek a levegőben: egy napi szám előállításához 8 ezer kilogramm papírt használnak fel, de, amit a kollégiumainkban és egész Erlangen területén is tapasztalunk, az a nyomdában sem volt másként: a szelektív hulladékgyűjtés már itt megkezdődik. A futószalagok megcsodálása után levetítettek nekünk egy kisfilmet arról, hogyan készült 30 éve, és hogyan ma egy újság. Érdekes volt ez is nagyon!

Ezután bevetettük magunkat a város sűrűjébe és megnézegettük a nevezetességeket. De Bambergbe is vissza kell még mennünk! Egyrészt Katát meglátogatni, aki most pont a nővérééknél volt Svájcban, másrészt pedig megnézni, ami kimaradt. Wir werden’s mal schaffen!

Bamberg

a Fränkischer Tag nevű napilap egyik épülete
a nyomda
én és Bamberg első találkozásunkkor
a Régi Városháza
túldíszített? lehet, de azért szép nagyon!