Nyáresti vacsora a teraszon

Történt ugyanis, hogy Norocsunk Pesten járt, így Zsófival és Attal együtt négyesben elköltöttünk egy amolyan "cézársalis" vacsorát a teraszon, miközben - nem tudok erre jobb frázist - ott folytattuk, ahol legutóbb abbahagytuk: pletyi, "kivelmivan", és a régi közös sztorik sora. Jó volt, mint mindig, újra együtt lenni. Aztán Norocs nálunk aludt, az is kicsit olyan volt, mint mikor a Langezeiléről átjött az én kis Sieglitzhofi szobámba és ottragadt. És nála még azt se bántam, ha hajnali kettőkor jött és én éppen vizsgára tanultam, vagy Seminararbeitet írtam....

öhh, na igen, az este első fényképe...

ez már kicsit beállítottabb...

amikor újra találkozunk is olyan, mint régen...

még mindig és még soká...

Erasmusos emlékidézés...