Visszatérő álmom a valóság

Egy szemeszterem a német felsőoktatásban. Én magam pedig tele várakozással és reménnyel. Ha csak fele olyan jól sülne el,mint Weimar 2005 nyarán... Nektek, akiket érdekel és magamnak emlékül arról, hogy mit sikerült kihozni ebből az egészből! Hogy mit sikerült kihozni, mit rontottam el, már tudom, tudjátok. Kezdődjön az újabb, a búcsú félév, új emberekkel és régiekkel, új élményekkel, tanulással és munkával teli. Tehát mit Erasmus in Erlangen, Teil 2.

péntek, március 31, 2006

"Viharon túl, szélcsenden innen"

Megvolt a beavatás, igen túlvagyok rajta, rosszul esett, fájt, nem akartam elhinni, hogy pont most és pont így és pont németből és pont indulás előtt és pont, mikor nagyon jól akartam teljesíteni, de legalább átestem a tűzkeresztségen. Igen, jelentem alássan, egyetemi tanulmányaim 8. félévében megbuktam. Most először. Szigorlaton. Annyira sírtam, hogy a Batthyányi téren a BKV ellenőr a szokásos "Jegyeket, bérleteket" frázisát nem is mondta végig, helyette csak annyit, amikor meglátott, hogy "Menjen nyugodtan". Eddigre már (Ajtósi-Batthyány legkevesebb fél óra) vörösre sírtam a szemem. Megszánt. Van ilyen. A BKV-ellenőrök is emberek. Ha van olyan, aki mégsem látná be, nézze meg a Kontrollt. Vagy inkább pont, hogy ne nézze meg. Ja, de mégis, Csányi miatt úgyis muszáj! Megemésztettem, leülepedett, de még felkavarható az élmény. Nem tudom mit rontottam el a készüléssel, de már kár ezen bánkódni. Most másra kell koncentrálni! Hiszen alig több, mint két nap múlva ilyenkor már robogok Erlangen felé és most ez számít. Meg az, hogy milyen kedves búcsúztatásokban volt részem a Szerpentinásoknak és a németes szigorlatra együtt készülünk csapatomnak hála (az irodalom szigorlat volt és sikerült is...). A hétvége pedig a családi összejövetelekről fog szólni (Anya 2 napja a konyhában süt-főz...).
A vihar tehát megvolt, a szél pedig előbb-utóbb eláll.

szerda, március 08, 2006

Az álom beteljesülésétől még egy karnyújtásnyira

Igen, én a kiszámíthatóság (Tollasbajnoktársak Gyöngye, ezt a megjegyzésedet lásd nem feledem, még, ha a tollaslabdajátékomat is jellemezted emígyen) és előrelátás szimbóluma, megírom blogom első bejegyzését Erlangenbe való megérkezésem előtt már egy hónappal. NO COMMENT, ahogy Ágoston tanárnő mondaná...
Mivel a blogom címeként feltüntetett mondat szerzői jogvédelem alatt áll, gyorsan elmondom, hogy a Perzsa Suttyók zenekar egyik számának címét választottam mottómul. Zoli írta a dalt, de nem csak ezért fontos számomra, hanem, mert kifejezi, amit érzek. Azaz egy visszatérő álmom valósult meg ezzel az ösztöndíjjal!
A zenekar mindig frissülő honlapja (:-) megtekinthető itt: http://www.pesuweb.tk
És még egy kis jelmagyarázat, hogy miért is ertraum a címem.
'er', mert Erlangen és Erasmus
'traum', mert na, de ezt úgyis tudjátok...