Zsóffnak a mai délutánért, Duncnak a hétvégéért

Cserháti Zsuzsa : Két bolond

Mondd el, gyere meséld el -mi fáj,

persze szólnod sem muszáj!

Én jól tudom, és gyógyítom,

jöhetsz bármikor barátom!

Ó, ahogy annyiszor volt már -látod,

mindig rám talál...

Most mondj egy újabb szép mesét,

ha már nagyon felnőtt lennék...

Ne szégyeld, meséld el -

én is bőgtem nálad százszor már...

Két bolond egy pár!

Ne szégyeld, meséld el -

mondd, mi volt?! olyan rég láttalak már...

Hisz - két bolond egy pár!

Lehet pénz, vagy nő, vagy más...-

de mindig van száz megoldás!

Csak a könny a rossz választás!

Új nap jön, talán jobb, mint tegnap volt!-

csoda nincs, csak nap, meg hold -

de tőlük új esélyt kapsz még,

s megy tovább az élet játék...

Ne szégyeld, meséld el -

tudd, hogy minden bánat így száll...

Két bolond egy pár!

Ne szégyeld, meséld el -

miért nem boldog, aki tiszta úton jár?!

Hisz - két bolond egy pár...

Ne szégyeld, meséld el -

én is bőgtem nálad százszor már...

Két bolond egy pár!

Ne szégyeld, meséld el -

mondd, mi volt?! olyan rég láttalak már...

Hisz - két bolond egy pár!

Ne szégyeld, meséld el -

rólad mindig mindent tudnom kell!

Felelj - ez jó idő, jó hely!

Ne szégyeld, meséld el -

mondd el úgy, ahogy máskor is,csak nekem...

Végre itt vagy mellettem!

szövegíró : Burt Bacharach - Carole Bayer Sager - Valla Attila

Erlangen ősszel

az Orangerie Schlosspark
Schlosspark
őszi fal
botanikuskert
botanikuskert
botanikuskert

Überraschung von meinem Kameraden

Történt ugyanis, hogy Zsófiékkal és a náluk vendégeskedő Juliával és Carlos-szal mentem találkozni a Steinbachba péntek este, amikor látom, hogy eggyel többen ülnek az asztalnál. Az egyik nekem háttal ülő alak, pedig drága Társam volt... Persze úgy reagáltam, mint eddig minden meglepijükre, hátat fordítottam és elindultam kifelé. Node, oszt nagy volt az öröm, meg az egymás nyakábaborulás. Még ott helyben olyanokat röhögtünk, hogy zengett tőlünk a környék. Csak egymásra néztünk és pontosan tudtuk, mire gondol a másik...

Hazatérvén azzal kellett szembesülnöm, hogy a háztartásom nem Duncra volt felkészülve. Mármint pont aznap takarítottam, csillogott-villogott minden, csak ételmennyiségben nem Társamra készültem. Mindegy, felbontottunk egy hazai konzervet, maradt délről leves és egy egész desszertem is elfogyott. Így végül éhesen, de nem korgó gyomorral hajtotta álomra fejét Dunc. Ezt megelőzően azonban még hajnalig beszélgettünk. A jelenről keveset, a közös emlékekről annál többet. Egyszóval röhögtünk tovább.

Másnap ezért bevásárlással kezdtük, majd Erlangent mutattam meg neki báj nájt után báj déj is. Tetszett neki. Persze Erlangen kinek ne tetszene! Azt viszont máig sem tudom, hogy mi nyűgözte le jobban: a Hugenották temploma, vagy a vele szemben álló Thalia Buchhandlung vonatos 2007-es naptárai...??? Miután jól bedönereztünk, Carlos és Julia finom spanyol étkéből is jól bevacsoráltunk, de a hús biza hiányzott belőle Duncnak.

Vasárnap Nürnberget fedeztük fel, de előtte még tettünk egy pár órás kitérőt az erlangeni botanikuskertben, ahol ha akartam, ha nem végig kellett hallgatnom Dunc szakmai ártalmából fakadó növénymeghatározásait. Beletelt vagy két órába, mire kijutottunk onnan. Nürnbergben aztán minden szépet igyekeztem megmutatni kis Stadtrundfahrtunk során, de a nap végére maradt tömegközlekedési eszközökkel nem vehettem fel a versenyt. Itthon tojásos lecsóval leptük meg magunkat, majd lefeküdtünk, ami persze nem egyenlő az alvással, nevezzük inkább csendkirályos próbálkozásoknak, amik nem jönnek össze.

Hétfőn hajnalban pedig már indult is vissza a Drágám Eberswaldéba. Nagy meglepetést és örömet okoztál nékem Báró Jósika Samum! Örök hála érte! A word doksit pedig ígérem küldöm majd minden hétvégén, hogy ami kimaradt a miskolci fiatalemberről, azzal is tisztában légy, oké? :-)

Én pedig indultam munkába a Fraunhofer Institutba, ami - és itt most korábbi posztomat javítom - nem számtech cég, hanem kutatóintézet... Titkárnői feladatköröm igencsak kibővült, amikor első nap egy angolról németre fordítást kaptam. Olyan szakszöveg, hogy azt se tudtam hova nézzek. Végül csak megcsináltam.

Az egyetem elkezdődött. Megtettem az első lépéseket azirányba is, hogy egyszer lediplomázzak otthon. Voltam ma hospitálni a tanári szakdolgozatomhoz a helyi Montessori iskolában. A koliban ma Flurversammlung volt, úgy néz ki kicsit jobban összejön a szint, mint múlt félévben. Én legalábbis nagyon jól érzem magam köztük. Hogy már ismerem a szokásokat, hogy hogyan lesz a félév rendje, hogy be kellett mutatkoznom az új lakóknak. Nekem, aki múlt félévben még magam is új voltam. Hogy a szomszédom skype-on pl. felvett partnerének, egy német! És hív, hogy menjek Barabendekre. Ott maradtunk a Flurversammlung után beszélgetni páran és nagyon jó volt. Hátha összerázódik most jobban a szint, azt remélem. Akar az egyik srác szervezni kártyapartis estéket minden hétre, meg jövő héten egyébként is lesz Flurputz, meg Fluressen, az is jó alkalom lesz a tímbildingre. Aztán itt van aggszűz, aki amikor félév elején újra a koliban köszöntött, megsimogatott és megölelt. Tényleg heimisch érzem itt magam, csak Te ne hiányoznál annyira...

Carlos és Zsófi
én, Vica és Noroch

Zsófi, Juliá, Dunc a Steinbachban, így üldögéltek, mikor megérkeztem
okosak vagyunk, szépek vagyunk, mindenki más pedig... (Zsül, fejezd be lécci a mondatot!)
ennyire tetszett Duncnak Erlangen
megpihenni egy hangulatos ház előtt, ó be szép is az!
egy gerlepár a Steinbach előtt
Schlosspark, Dunc, Fahrrad - csendélet
dönert nem lehet gusztusosan enni no. 1.
dönert nem lehet gusztusosan enni no. 2.
Carlos és Zsófi
Dunc, Juliá, Nóra és amit a fiúk főztek

Dunc a botanikus kertben
növénymeghatározás
Dunc a nürnbergi vár árnyékában
ősz Nürnbergben
...
... ...
én és Nürnberg

tojásos lecsó vacsorára

I love Budapest no. 26. avagy honvágy ellen

Elolvastam, tetszett no. 7.

http://www.terasz.hu/terasz.php?id=irodalom&page=cikk&cikk_id=10507

Avagy, jó tudni...

Otthon után itthon. Újrakezdés Erlangenben.

Egész vonatúton azon gondolkoztam, hogy megéri-e visszajönni? Nem lenne-e jobb megőrizni életem legszebb félévének emlékét és tovább élni az életem otthon? Nem lenne-e jobb otthon maradni, nyugodtan írni a diplomamunkákat, elvégezni az egyetemet időre, tanítási gyakorlatra járni, újra a régi barátokkal lenni, élvezni az otthon melegét ahelyett, hogy itt újra előről kezdjek, kezdjünk mindent? Új emberek, új Erasmusosok, új tanárok, új küzdelmek, munkát találni és írni a diplomamunkákat és mindezt távol mindattól és mindazóktól, amit és akiket megszoktam abban a hat hétben otthon. Bevallom, pityeregtem, szinte végig az úton és még amikor Nóra kijött elém a pályaudvarra, neki is. Hogy nem lesz ez így jó, nincs hozzá kedvem, távol Tőle, ráadásul. Vígasztalt, hasztalanul. Ő aztán felült a biciklijére én meg elindultam a busszal Sieglitzhofra. És kanyargott a busz az ismerős utcákon, amelyeken csukott szemmel is végig tudnék tekerni, láttam az utcasarkokat - mindegyikhez emlékek fűznek. És lassan megértettem, miért akartam ide visszajönni és mire a Schronfeldi megállóban leszálltam, már biztos voltam benne, hogy jól döntöttem. Ezt a lehetőséget az ölembe pottyantotta a sors, az a feladatom, hogy kihasználjam, hogy okosan éljek vele és a legtöbbet hozzam ki belőle. Tehát másnap el is mentem az első állásinterjúra. Harmadnap aláírtuk a szerződést. Titkárnő leszek heti két nap egy számtech cégnél, heti három nap egyetem, megmarad a gyerekfelügyelet is és ezen kívül könyvtárazok és olvasok a szakdolgozatokhoz, meg hospitálni járok a helyi Montessori Schuléba, készülök az itteni és az otthoni vizsgákra és a szigorlatra, és azért az Erasmusos életből sem szeretnék teljesen kimaradni... Nehéz lesz, de vonzanak a kihívások, meg nem is szeretek unatkozni. A munkának köszönhetően anyagi téren is megnyugodhatok. Hát ez most a helyzet.

Persze az, hogy elmondhatom, hogy otthon után itt most itthon érzem magam, még nem jelenti azt, hogy ne hiányozna iszonyatosan a család, a pénteki összeröffenések Veletek a Mandragórában és az, hogy várj a Tiszain és várjalak a Keletiben... Hiányoztok!

2006. október 10.

Az első születésnapom, amit nem otthon töltöttem...

Épp ezért, drága Társaim már indulás előtt jóval felköszöntöttek, ahogy Dunc mondaná, egészséggel fogom viselni a fülbevalót és a zoknit, köszönöm Drágáim. Persze Dunc nélkül nem volt az igazi, de hát lesz még közös ünneplés sok, Ő meg érezze jól magát Eberswaldéban!

Aztán jött a családi ünneplés, közösen Apukám születésnapjával, tortával és ezerféle finomsággal Anyukám jóvoltából.

Aztán eljött a nagy nap, amit egy állásinterjún kezdtem, ami jól sikerült szerencsére. És jöttek az sms-ek és E-cardok és skype-os köszöntések, amiket hadd köszönjek meg itt mindenkinek! Köszi szépen Anna, Zsüli, Virág, Móni, Ági, Nevena, Szandra, Niké, Zoli, Tollasbajnoktársam, Bencus, Gabi és Anyáék!

Drága Társam, ahogy a Rathausos ügyintézésem közben felhívtál és bejelentkeztél Kláranyó nevében, nos, ezt a momentumot sem feledem soha!

És köszönöm Bácskai Tanárnőnek, hogy ilyen figyelmes mindig!

Neked Marim pedig a hajnali levelet, amit a lábtörlőmre tettél!

És Neked is Drága!

Éreztem, hogy Zsófi és Nóra szerveznek valamit, mert olyan titokzatosak voltak egész nap. Végül este fél kilenckor, Nóra bekopogott. Kisminkelve, kiöltözve arra kért adjak neki olajat a főzéshez. Pechhére még nem pakoltam ki a konyhába és a szobámban volt a flakon, így a kezébe nyomtam. De neki az kellett volna, hogy kimenjek a konyhába. Így tejszínhabot kért, ami tudta, hogy a hűtőmben van. Kimentem hát vele és a korom sötétben pár mécses világított csak és a magyar delegáció, kiegészülve két lengyellel elénekelte a "Boldog születésnapot"-ot. Igazán berührend volt. Kaptam New Yorkos 2007-es falinaptárat, gyönyörű képek vannak benne, meg virágot és két nagyon fincsi tortát, sajtosat és gyümölcsöset, amelyek az utolsó szeletig el is fogytak. Arra is jó volt ez az alkalom, hogy az új csapatot kicsit összerázza, megismerjük egymást. Ami biztos, hogy Kovi egy jelenség, csak imádni lehet és végre a fiúk vannak többségben! A hajnalig taró nagy hangzavarra a szinten lakók máshogy reagáltak: ukrán díjbirkózólány bejött és megkérte csináljuk halkabban, míg Jürgen Köppingen borral és bonbonnal csatlakozott be a buliba.

Emlékezetes marad, köszi csajok, hogy megszerveztétek!

a Gemeinschaftsraumunkban
Zsófi szervez és közben azért kortyolgat is...
magyar fiúk, azaz Zoli, Balázs, Robi és Sanyi (balról jobbra)
sajnálom kiönteni a finom hazai szilvapálinkát...
Kovianyó, Norocs és Évi
egyik szemem sír, a másik nevet: lehet, hogy leváltja a megszokott mocsarazást Kovi új játéka?
csoportkép

(aki áll, ő egy lengyel srác, de elfelejtettem a nevét,

aki az első sorban guggol, az ugye Zsófi

és a középső sorban balról jobbra: Sanyi, Maria, Robi, Norocs, jómagam, Kovi, Évi, Balázs, Márk és Zoli)

igen! a Shrek poszter előtt Jürgen Köppingen...
Kovianyóval

Rocktóberfest Quimbyvel - október 4.

Minden évben októberben kerül megrendezésre immár hagyományosan a Miskolci Egyetemen a Rocktóberfest. Sziget kicsiben, azaz a mai magyar alternatív szférából felvonul mindenki, aki nem feltétlenül csak a pénzért zenél, hiszen nyilván nem kapnak olyan nagy fellépti díjat, mint a Szigeten, vagy egy-egy pesti koncerten. Erre a jegyek árából következtetek, mert én még életemben ennyiért nem voltam Kispál és Quimby koncerten Pesten, még anno 17 évesen sem, pedig azóta ugyebár történt némi változás infláció terén... Lényeg a lényeg, nekem nagyon megérte, ezen túl több vidéki koncertre megyek majd!

A Kispál Originálon kezdtünk, mondjuk egy dalt se vágtam, mert ezek tényleg az ősrégiek voltak. Node aztán! Jött az én drága egyetlen, utánozhatatlan Quimbym! Aki ismer, az tudja mekkora élmény lehetett Őket végig az első sorból nézni, hallgatni, befogadni! Mert, és ezen megint pesti tapasztalataim miatt vagyok ledöbbenve, itt kérem szépen alig volt lökdösődés, tolakodás, agyontaposás. Bulizás ment normális keretek között, így a pogózók sem tettek kárt bennem és 2 órán keresztül nem gondoltam úgy, hogy ebből elég, irány hátrébb, nyugisabb sorokba. Ennek köszönhetően kiéltem magam és a tomboláson kívül jutott időm arra is, hogy fényképek és videók tömkelegét készítsem Kissté-ékről, amíg csak a memóriakártyám engedte. Mivel sok jól informált rajongótársam van, a "Boldog születésnapot" örökzöld Halász Jutka néni-féle sláger hangos dúdolásával köszöntöttük az együttes tagjait, lévén, hogy ezen a koncerten ünnepelték fennállásuk 15. évfordulóját. Felszabadultan, feltöltődve távoztam, mint általában minden Quimby koncertről.

Ő...
összhang 1.
Livius a perka mögött
összhang 2.
Livius Halleluja közben

Bükk - szeptember 30.

Tom, hogy most páran megbotránkoztok, hogy én és a kirándulás, vagy, hogy már a túra szó említése is összeférhetetlen az alapállapotomban elképzelhető szabadidős tevékenységeimmel, de hát nem vagyok mostanság alapállapotomban... Így aztán másfél hete fogtuk magunkat és Lillafüredről, az erdőn keresztül felmentünk Bükkszentkeresztre, hogy ott aztán szalonnát süssünk. Most mit mondasz Dunc? Hogy én Ani nénitől még a zsíros kenyeret sem fogadtam el anno a törökvészes táborok idején? Na, tja, változnak az idők...

a kilátásban gyönyörködve
kilátás távolabbra
kilátás közelebbre
szalonnasütögetés